Kerítésen innen
Bibó: világosság helyett zavarosság van a fejekben!
A Fidesz mai politikusainak egy része – Orbán korosztálya az „átkosban” – a Bibó – kollégiumban az akkori legjobb politológusoktól tanulhatott és képezhette magát. A névadó valószínűleg nem lenne büszke a mai fideszes elitre. Lenne néhány keresetlen szava az illiberális „demokráciáról”, az Orbán- féle hatalomgyakorlásról.
Bibó forog a sírjában
A neves társadalomtudós fiával, ifjabb Bibó Istvánnal, a Heti Világgazdaság készített interjút. A beszélgetés azon részeit szemlézzük, amely leginkább összefügg napjaink Magyarországával.
A művészettörténész úgy gondolja, hogy édesapja írásai – a vitatható részeikkel vagy megállapításaikkal együtt – a megírásuk idején és a hallgatás-elhallgattatás évei után is megvilágosító hatásúak voltak, és sokan számoltak be gyógyító-görcsoldó hatásukról:
„Apám szellemi magatartásának – amelyet az írásaiból is lehetett érzékelni – erkölcsi hitele példájának ereje volt, s ha valamikor, akkor ma nagy szükség volna ilyenfajta erőforrásokra. Ma, amikor világosság helyett zavarosság van a fejekben, félelmek, görcsök a politikai élet hétköznapjaiban, és ünnepnapjaiban még inkább, hiteles példát és magatartást pedig alig látunk.”
Meggyőződése, hogy idősebb Bibó nem maradna ma sem csendben, megszólalna, még akkor is, ha minden csak pusztába kiáltott szó maradna:
„Mindig is megszólalt – vagy legalábbis megpróbált megszólalni –, amikor a veszélyérzete bajt jelzett a közéletben-politikában, s ha úgy érezte, mondanivalója hozzájárulhat a veszély elhárításához.” /…./ ” Bibó István veszélyérzete jól működött: a nemzetközi területi viták elintézetlensége és elintézhetetlensége ma is szinte ugyanakkora veszély, mint a környezetszennyezés, a terrorizmus vagy az atombomba.”
Bibó előrejelzései hetven év múlva is beigazolódtak.
Az ország kettészakadt egy ostobán feltett alternatíva körül, és tényleg elsikkadt minden biztos és nyugodt reformpolitika:
„Meggyőződésem, hogy mondanivalója és magatartása, amit és ahogy mondana – függetlenül konkrét elemzéseinek helytálló vagy vitatható voltától, függetlenül politikai előrejelzéseinek bekövetkezésétől vagy be nem következésétől –, ma is a politika és erkölcs összefüggéséről szólna. Például arról, hogy „az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni.”
Kiemelte, hogy sokan leragadtak annál, hogy „demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni”. Igaz, az sem lenne kevés, ha ezt nem üres szólamként használnák:
„És legalább ilyen fontos az idézet folytatása: „...nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvéstől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától.”
Mintha a menekültválságot látta volna előre a gondolkodó:
„Valóban. És senki sem mondhatja, hogy nem szólt időben: éppen idén 60 éve, hogy az 56-os forradalom történelmi, politikai és erkölcsi mérlegét megvonó Emlékiratban leírta ezt a mondatot: „A közgazdaságtanban már rájöttek arra, hogy az egyik népnek a nyomora fertőzi és veszélyezteti a jólétben élő másikat: ezt a leckét meg kell tanulni a politika síkján is.”
Szerző
