Banánköztársaság
Brüsszel, az intoleráns illiberális – A vicces kedvű Gulyás Gergely és Közép-Európa mássága
Komoly dolgokról beszélt Gulyás Gergely miniszter a lengyel konzervatív lap, a Sieci tudósítójának a hétfőn megjelent interjúban, amelyet az MTI szemléje alapján olvashatott a közönség. Magamban mégis úgy reagáltam: miniszter úr! Ne röhögtessen már! A butaság soha nem tréfadolog.
Komoly dolgokról beszélt Gulyás Gergely miniszter a lengyel konzervatív lap, a Sieci tudósítójának a hétfőn megjelent interjúban, amelyet az MTI szemléje alapján olvashatott a közönség a Telex oldalain. Magamban mégis úgy reagáltam: miniszter úr! Ne röhögtessen már! A butaság soha nem tréfadolog. De különösen nem az, ha valaki hatalmi pozícióban csücsülve tárja gyermeteg gondolatait a világ elé: „Brüsszel szorongatni akarja Közép-Európát, de a hurok körülötte is feszül, ezért komolyan át kell gondolnia térségünkhöz való viszonyát…„A brüsszeli tisztviselők problémája, hogy nem képesek tolerálni a másságot” (…) ebben az értelemben Brüsszel ma „az illiberalizmus fővárosa”.
Nofene! – mondtam magamnak
Miféle másságról és miféle illiberalizmusról beszél a miniszter úr? A következő sorokban megkaptam a másság sajátos megvilágítását, és megnyugodtam, hogy ebben a nyilatkozatban nem valami szexuális másságról van szó, hanem a közép-európai nemzeti sajátosságokról. Íme:
„Az Európai Bizottság …gyakorlatában … korábban nem tapasztalt mértéket ér el a beavatkozás Magyarország belügyeibe. Brüsszel nem veszi tudomásul, hogy Európának ez a része más, mint a nyugati országok, és inkább kockáztatja az egész Európai Unió stabilitását, minthogy rugalmas legyen.“
Érthető? Nem egészen. De a lényeg sejthető.
Gulyás úr szerint Magyarország és a régió országai mások, mint a nyugatiak. Itt nem lehet nyersen számon kérni jogállamiságot, sajtószabadságot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az igazságszolgáltatás függetlenségét, nem lehet megkövetelni a támogatások felhasználásának ellenőrizhetőségét és még sok minden egyebet. Mi mások vagyunk, bennünket különlegesen, óvatosan kell kezelni! Vajon ez lenne az a rugalmasság, amit Gulyás Gergely elvárna Brüszszeltől? Pőre megfogalmazásban az én személyes értelmezésemben ez annyit jelent, hogy
„adják ide pénzü(n)ket, és ne pofázzanak bele a mi dolgainkba!“
Ez valóban rugalmas lenne.(Vigyázzatok magatokra, mert ha sokat nyaggattok minket, előbb-utóbb kilépünk?!)
Itt talán egy-két szóval érdemes a Wikipédiától kölcsönvett magyarázattal megvilágítani az illiberalizmus mára sokszínű fogalmát
Eredeti meghatározása szerint az illiberalizmus olyan kormányzati rendszer, amelyben ugyan szabad választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott. Ennek egyik oka lehet, hogy a demokratikus működést, a hatalmi ágak szétválasztását garantáló alkotmányt az adott ország kormánya figyelmen kívül hagyja, vagy ha a szabadságjogok alkotmányos keretei eleve hiányoznak. Orbán Viktor egyszerűbben határozta meg az illiberalizmus fogalmát 2017. 04. 26.-i parlamenti felszólalásában:
„Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek”
Ha ezt már tudjuk, alkalmasint Gulyás Gergely már-már elméleti értékű mondatai is világosabbak lesznek:
„A közép-európai tagállamoknak folyósított uniós források nem adományok, …az euróövezetben és az uniós piacon Németország annyit keres, hogy az uniós alapok ahhoz képest csekély összegűek …Günther Oettinger volt uniós biztos megmondta: minden keletre küldött euróból 70 cent visszamegy nyugatra. A miniszter szerint nincs semmi alapja annak, hogy a (támogatási) alapokat erkölcsi gesztusként kezeljék, történelmi kategóriákban nézve pedig nem tartozunk igazán semmivel, éppen ellenkezőleg.“
„Az nekünk jár!“ – mondta már többször is több felelős fidesz-magyar kormányférfiú,
mellesleg pedig a befektetők úgyis zsákkal viszik ki tőlünk a magyar emberek által megtermelt profitot.(Szégyelljék magukat!) Gulyás úr arról mintha megfeledkezne, hogy azért eurónként 30 cent ingyen itt marad. Itt marad az új kapacitás, a meghonosított termelési és vezetési kultúra, a kiépített kereskedelmi kapcsolatrendszer, a szabad piaci jelenlét.
A támogatás egyébiránt valóban jár nekünk – feltéve ha eleget teszünk bizonyos követelményeknek, nagy többséggel így döntött az EU törvényhozó testülete, az Európai Parlament.
Ők úgy vélik, ha már tőlük kapjuk a pénzt, elvárhatják, hogy a mi vélelmezett nagy nemzeti „másságunk“ ne hágjon át bizonyos, az Európai Unióban (általunk is ) elfogadott közös jogi, politikai, erkölcsi normákat, azt a szabályrendszert, amely az Unió fundamentumát adja. Annyira különlegesek azért nem vagyunk, hogy Európa továbbra is eltűrje állandó jogsértéseinket. Gulyás Gergely pedig ezt kívánná partnereinktől és Brüsszeltől.
Itt van jó példának ez a bizonyos gyermekvédelmi, mások, (többek) szerint gyalázatos homofób pedofil-törvény
Ezzel összefüggésben igen eredeti módon nyilatkozott a miniszter úr:
„Brüsszelt jelentősen befolyásolják az LMBT-témákat erőltető… civil szervezetek, amelyek a magánélet világába tartozó kérdésből próbálnak divatot teremteni. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a gyermekek védelme az állam feladata, a felnőttek élete pedig már az ő dolguk. Arra a kérdésre, hogy a gyermekvédelmi törvényen nem kellene-e enyhíteni a rossz nyugat-európai fogadtatás miatt, Gulyás kijelentette: a politikában a legnagyobb hiba az, ha engedünk a nyomásnak, miközben tudjuk, hogy igazunk van. Az ilyen helyzetben nem hátra, hanem előre kell lépni, ezért az említett kérdésekben népszavazás lesz Magyarországon.“
Nekem személyesen ebből a nyilatkozatban leginkább ez tetszik:
Tudjuk, hogy igazunk van, de ezt népszavazással kell megerősíteni.
Mert nekünk (leginkább Orbán Viktornak) a priori igazunk van! És ezt Brüsszel és az egész világ vegye is tudomásul! De ha így van, akkor vajon min változtathat a népszavazás? Az igazságról, a tényekről, a bölcsek kövéről, ha az a mi birtokunkban van, mi az ördögnek kell megtudakolni az emberek véleményét? Ez vegytiszta fideszes politikai módszer. Tömegakcióval a demokrácia látszatát kelteni valamely olyan kérdésben, amely már a Fidesz szerint régen eldőlt. Szócséplés az egész, semmi más! És fenemód költséges.
Az a pénz pedig jár nekünk, mert nekünk igazunk van.
Tiszta szerencse, hogy a kasszakulcs ezúttal nem Orbán Viktor és Gulyás Gergely markában van, mert ha országunk majd valamikor hozzájut a támogatásokhoz, van esély arra, hogy a pénz az emberek javát szolgálja, és nem a Fidesz kivételezett kedvenceinek zsebébe kerül.
