Banánköztársaság
Dilettánsok profi díjazással – Kormánydöntések a színfalak mögött….
A Fidesz kormány négyszeri, kétharmados választási sikeréből az utolsó háromnak az egyik záloga a rezsicsökkentés nevű bűvszóban rejlik.
Nem is igazából a tények az érdekesek, hanem a szómágia hatása
A mindennapi megélhetési költségek szintjén a közüzemi díjak állandósága a biztonságot sugallta. Kevés olyan politikai adu létezik, amely a biztonság ilyen kézzel fogható valóságánál többet tudna. Igazi nyerő kártya. Napjainkban ez a 2013 óta húzódó délibáb ha nem is foszlott szanaszét, de a rezsirobbanás folytán komoly sebet kapott, ami Orbánéknak majd a kormányzóképesség megítélésekor lehet roppant kellemetlen.
Az ellenzékinek mondott pártok viszont most ordas hazugságokról nyilatkoznak, miközben ugyanazokat a tényeket tudhatták az elmúlt 9 év minden pillanatában.
Legfontosabb tény…
a rezsicsökkentés tulajdonképpen egy viszonylag magas szinten való árbefagyasztás volt, ami annyiban valóban rezsicsökkentő hatásúnak bizonyult, hogy 9 éven át az inflációval sem korrigálták. Ugyancsak tény, hogy egészen 2021 nyaráig a magyar lakosság az indokoltnál jóval többet fizetett a gázért és az áramért, mivel az európai tőzsdei jegyzések igencsak lecsökkentek az árrögzítés pillanatához képest.
Magyarán szólva, a rezsicsökkentésnek hazudott árstabilitás legfőbb nyertese az állam volt, amely kétszeresen nyert, hiszen a jó drágán forgalmazott energián is szakított, meg az erre rárakott 27 százalékos áfán is.
Majdnem tíz mézes-év boldogsága után most viszont beütött a ménkű. No, nem mintha Paks, vagy bármelyik hazai erőmű drágábban termelné az áramot. Az orosz gázt is olcsónak emlegették. Mindkettőből van bőven, csak hát a sánta kutya gyorsabbnak bizonyult.
Miről is van szó?
Az energiaszámláknak 3 fő komponense van:
- maga a nafta,
- a rendszerhasználati díj,
- továbbá az adók.
Magyarországon tulajdonképpen mindhármat úgy tekergeti az állam, ahogy csak akarja, vagyis szó sincs itt semmiféle piaci mozgásokról, sokkal inkább elhibázott gazdaságpolitikákról beszélhetünk.
Az atomerőművi áram például káprázatosan olcsó!
Paks névlegesen nettó 11 forintért állítja elő azt az áramot, amit Gizi néni eddig bruttó 36, illetve ezentúl netán 70 forintért lát viszont a számláján.
Az állam éppenséggel mondhatná, hogy ezentúl nem 11, hanem 20 forint a paksi áram nettó ára, hiszen ennél se tud senki olcsóbbat. Ekkor persze egy irgalmatlanul nagy profit halmozódhatna fel a cégnél, ami aztán a költségvetést gyarapíthatná.
De nem!
A paksi áram azért piszok olcsó, azért fejezik ki kvázi önköltségi áron, mert ezzel lehet idecsalogatni az energiafaló multikat, például a nagy autógyárakat. Sőt, a multikkal kötött stratégiai megállapodások titkos záradékai szerint az állam (részben, vagy egészben) elengedi a rendszerhasználati díjat, az áfát pedig ezek a cégek simán visszaigénylik. Nomármost,
ha a roppant olcsó áramot felzabálják a multik, akkor a lakosságnak csak a drágább forrásokból származó energia marad. Ha ellátási gond lenne, akkor is a multiké a hozzáférési elsőbbség, mindenki más egyre hátrébb szorult a sorban.
Szerencsére áram viszonylag bőven van Magyarországon, bár ennek egy részét idehaza is gázból termelik az erőművek, ami viszont tényleg katasztrofálisan megdrágult.
A hivatásos ellenzék azonban nem kérdezi fel a kormányt, vajon most miért nem olcsó az orosz gáz, hiszen eddig az volt a mondás, hogy Putyin haveri áron jutalmazza magyar barátját, Orbánt.
Az politikailag gyenge töltet,
hogy eddig is tudtuk, miszerint az olcsó orosz gáz egy hazugság, mert most nem az a kérdés, hogy ki mit tud, vagy tudott, hanem az, hogy a kormány mennyire folytat hibás kül- és gazdaságpolitikát. Az olcsó orosz gáz hipp-hopp hétszeresére drágult volna? Ugyan már!
Itt inkább arról an szó, hogy Orbán haverjainak gigantikus profitja most egy kicsit megcsappant, s ezt nem tűrik.
A hivatásos ellenzék meg beveszi ezt a tőzsdei dumát
Pedig most lehetne ütni, mert amikor kilóg a lóláb, emberek százezrei, ha nem milliói kerülnek elképesztő szociális csapdába. A kormány eszetlenül átlagol, mintha egy kistelepülési és egy városi család energetikai élethelyzete csak úgy összevethető lenne. A kormánynak fogalma sincs, hogy az egyes rétegeken miként fog csattanni az ostor, repkednek a számok, egy héten belül homlokegyenest ellenkező nyilatkozatok születnek,
s majd a fűtési szezonban derül ki, mondjuk úgy október/november tájékán, hogy egyes családok, amelyek a rezsicsökkentés hazugságainak hullámán úgy-ahogy megéltek havi 100-200 ezer forintból, derült égből többszázezres sárga csekkekkel fognak szembesülni.
Az eddigi részletszabályok a tetszőleges ármegállapításról és a vakon tapogatózásról árulkodnak
Amíg volt mit lefölözni, addig a kormány tejszínben fürdött, de amikor a bajt kell szétteríteni, akkor fogalma sincs a teendőkről. Jól persze most csak kevesen járnak. Talán a lakótelepek népe egyelőre sértetlen marad. A falusi házakban lakók viszont kegyetlenül ráfázhatnak. Pont az a sokaság, amelyik eddig a Fidesz legfőbb támogatója volt.
Mondhatni, szavazóbázist ritkán vágnak így pofon, ám most mégis megtörténhet.
Mégse tudok felhőtlenül örülni ennek a kormányzati öngólnak, mert a labda még nincs a hálóban, de ha lesz is, annak igen sok ember nyomorulttá válása az ára.
Friss híreink!
- Barátsághoroszkóp, itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
Szerző
