Banánköztársaság
Fegyverdörgés Ukrajnában – Hidegháború Magyarországon – Tények a gazdaság állapotáról
Ukrajnában háborúznak, s habár remélhetően megkezdődnek a felek közötti tárgyalások, egyelőre nem sok hiteles jele van, hogy ez a szörnyű és ostoba gyilkolás egyhamar véget ér. Időközben azonban figyelnünk kell arra is, hogy tájainkon folytatódik a már szinte megszokott hidegháború a kormánypártok és az ellenzék között, minthogy egyelőre az is nagyon valószínű, hogy április 3-án ebben az utóbbi hadjáratban nagy ütközet lesz: választások lesznek Magyarországon.
Ukrajnában háborúznak, s habár remélhetően megkezdődnek a felek közötti tárgyalások, egyelőre nem sok hiteles jele van, hogy ez a szörnyű és ostoba gyilkolás egyhamar véget ér. Időközben azonban figyelnünk kell arra is, hogy tájainkon folytatódik a már szinte megszokott hidegháború a kormánypártok és az ellenzék között, minthogy egyelőre az is nagyon valószínű, hogy április 3-án ebben az utóbbi hadjáratban nagy ütközet lesz: választások lesznek Magyarországon. (Meglehet, kissé talányos ez a megfogalmazás, de jómagam még mindig tartok attól, hogy Orbán – éppen a szomszédos háborúra vagy a járványra, vagy akármi másra hivatkozva 133 főnyi engedelmes parlamenti szolgahadával elhalasztatja a választást, ha ehhez szottyan kedve.)
Sikereink kudarcai
Addig is, amíg erről a megszokott módon nemzeti konzultációt folytat önmagával, vegyük szemügyre kissé a gazdaság állapotát jellemző tényeket!
Matolcsy György, az MNB elnöke a Magyar Nemzet c. kormánypárti propaganda-kiadványban hétfőnként ismétlődően tudtára adta a nagyközönségnek, hogy
hazánk a legutóbbi 10-12 esztendőben a magyar történelem legkiválóbb gazdasági teljesítményét mutatta fel, s ebben az eredményben kiemelkedő szerepet vitt a Magyar Nemzeti Bank.
Igaz, ami igaz, a KSH számítása szerint a nemzetgazdaság tavaly 7,1 százalékkal gyarapodott, ami nagyon tisztességes eredmény. Ha a megelőző (járvány és válság sújtotta) év hanyatlását is számításba vesszük, a két évi növekedés meghaladta a 2 százalékot, ami végtére is nem rossz. Az is igaz, hogy közben régiós versenytársaink szinte mindegyike gyorsabb növekedést produkált, de ez legyen az ő gondjuk (vagy inkább sikerük), mi foglalkozzunk a magunk bajaival! Ahogyan Matolcsy írta: „Mondhatjuk, hogy a kanyarban sok területen megelőztük magunkat.”
Ilyen a fidesz-magyar siker: kudarcos.
Mert hiába a zseniális gazdaságpolitika, benne a kiváltképpen kiemelkedő monetáris és a kevésbé jó fiskális politika, a napjainkra meglódult infláció és a mind veszedelmesebb ikerdeficit még a jegybankelnök szerint is fordulatot követel a gazdaságirányításban:
„Évtizedünk sikerének vagy kudarcának kulcsa az infláció megfékezése”, s ehhez „a költségvetésnek vissza kell térnie az egyensúlyi pályára és a kormánynak teljes versenyképességi fordulatot kell végrehajtania”.
Dobogós helyezések
Ebből még a magamfajta felületes elemző számára is az következhet, hogy az nagyon kiváló kormányzati politika, amit Orbán csapat eddig folytatott, talán mégsem volt olyan nagyon kiváló, s az elmúlt 12 év esetleg mégsem volt a magyar gazdaságtörténet kiemelkedően eredményes korszaka.
Hihetőleg 2022 márciusában az elmondható, hogy a GDP nagyjában és egészében elérte az „utolsó békeév”, 2019 szintjét.
A munkajövedelmek, a nyugdíjjellegű kifizetések erőteljesen emelkedtek, és a fogyasztás is bővült, de csaknem minden jövedelmi-hatékonysági mutató szerint elmaradtunk a régiós országok növekedésétől – kivéve az inflációt, az államháztartás hiányát és az államadósságot. Azt sulykolja a kormány (az egyre kevésbé készségesen befogadó) választói fejekbe, hogy az adókedvezmények, nyugdíjkifizetések és mindenféle egyszeri juttatások fedezetét a gazdasági növekedés adja, valójában azonban a 2022 évi költségvetési előirányzatban nem szerepeltetett, nyilvánvalóan szavazatvásárlásra szánt kifizetésekre belső és külső hitelekből jut forrás.
A folyó költségvetés az idei évnek a törvényben rögzítettnél jóval magasabb, 5000 milliárdos hiánnyal, és 42 ezer milliárdos államadóssággal futott neki, ez utóbbi a GDP 80,1 százaléka.
Ezt csak még mintegy cifrázza, hogy januárban az infláció elérte a 7,9 százalékot, februárra pedig a jó MNB a kamatemelések ellenére 8,5 százalékos pénzromlást vár. (Lesz az bizonyos vásárlói körök számára tíz is vagy annál is több.) Drágul az euró is, és a forint árfolyamának hullámzása nagyon megnehezíti a gazdasági kalkulációt.
Árstop Fidesz módra
Közben pedig „nemszeretem” kényszerintézkedésekkel nyomorítják meg az önálló benzinkutasokat, kiskereskedőket, bankokat (na ők kibírják!). Nagyon nyersen, ha tetszik, népiesen fogalmazva a kormány a bajban más farkával veri a csalánt, hogy megnyerje a választók jóindulatát, de az „árstop” a költségvetésnek és a tovább gazdagodó rokoni és haveri körnek ne kerüljön semmibe, az sem baj, ha ezzel még inkább szétzilálják a gazdasági kapcsolatokat.
„A tények az egyensúly – kormány által korábban tervezettnél és jelenleg kommunikáltnál – sokkal rosszabb alakulására utalnak. Az infláció és az államháztartási hiány látványosan megugrott, a külső egyensúly jelentős passzívumba fordult, a forint folyamatos gyengülését a kamatemelések ellenére csak hullámvasútra kerülése követte. Mindez jelentős részben a korábban gondoltnál is jobban túlhajtott keresletélénkítő gazdaságpolitikára, az ennek keretet adó gazdaságirányításra vezethető vissza”
– írta a G7 oldalain Karsai Gábor, a GKI szakértője.
A csőd árnyékában
Eltekintve most az ukrajnai háború minden lehetséges vészes következményétől, a következő kormánynak – lett légyen az Orbán (remélhetőleg legalább összezsugorodott) hordája, vagy az Egységben Magyarországért egyelőre nem túl szervezettnek tűnő csapata, – mindenképpen békét kell kötnie az Európai Unióval, hogy Magyarország hozzájuthasson az (egyelőre blokkolt) uniós forrásokhoz. Ha Orbán Viktor győz, ennek nem sok esélye lesz, sőt (magánvéleményem szerint) a miniszterelnök szándéka, (bármit is mond ő is vagy kommunikációs pereputtya) hogy kivezeti az országot az EU-ból, mert nem bírja elviselni hatalmának unióhoz kötődő korlátait. Vagyis a Fidesz győzelme esetén rendkívüli takarékossági (ha úgy tetszik, megszorító) intézkedések várhatók, mert a megelőző 12 év gazdaságpolitikájának folytatása az EU-tól érkező, s korábban a GDP 5 százalékát elérő nettó támogatás nélkül a győztes fideszes kormány hamarosan csődöt jelenthet. A győztes ellenzéki kormány sem lesz jobb helyzetben, sőt nagyon valószínű (amint ez történt az első Fidesz-kormány leváltásakor), hogy Orbán Viktor az utolsó utáni pillanatban kisepri az államkasszát az utolsó fillérig, sőt azon túl is. De a kormányzó erővé vált ellenzéknek van esélye megbékélni az EU-val, (és a nagyvilág demokráciáival, például Norvégiával) mert ha lassan is, de várhatóan megszünteti a jogállami hiátusokat, engedi sőt kéri a támogatások felhasználásának ellenőrzését. Ugyanakkor a Fidesz haveri körétől okkal-joggal elvont költségvetési pénzek átcsoportosításával megkezdheti a pénzügyi egyensúly helyreállítását a gazdasági versenyképesség növelésére alapozva.
Szót érteni egymással
Amúgy – nem mellesleg – pedig véget vethet a már lassan elviselhetetlen belső hidegháborúnak, ha majd a jogszolgáltatás végre elvégezheti és elvégzi a feladatát, s közben az emberek mindenütt az országban lassacskán újra képesek lesznek szót érteni egymással. Azt ne várja senki, hogy ellenzéki győzelem esetén mindjárt április 4-én megnyílik előttünk a magyar Kánaán kapuja. De talán megkezdődik valami új, reményteljes világ, a IV. Köztársaság építése, amelyért érdemes fáradni!
