Kerítésen innen
Ha megszólít, Neked szól, ha nem, akkor nem…. – Nem csilivili milliárdokra, hanem a Te segítségedre van szükség!
Mástól sem hangos a média így kampányidőszakban, mint a repkedő milliárdokról, amit a közel- vagy a távolabbi jövőben tervez a regnáló kiosztani a behúzni kívánó csoportoknak, de arról nem esik szó, hogy sokszor sokkal többet ér egy-egy jóindulatú, figyelmes emberi gesztus, amihez nem kell senkinek a valakijének lenni, csupán embernek.
Mástól sem hangos a média így kampányidőszakban, mint a repkedő milliárdokról, amit a közel- vagy a távolabbi jövőben tervez a regnáló kiosztani a behúzni kívánó csoportoknak, de arról nem esik szó, hogy sokszor sokkal többet ér egy-egy jóindulatú, figyelmes emberi gesztus, amihez nem kell senkinek a valakijének lenni, csupán embernek.
„Kedves balatonfürediek és Füreden átszállók!
Nem akarok átmenni szentimentibe, de valószínűleg nem fog menni.”
-kezdte Facebook bejegyzését egy Balaton parti lakos, aki rendszeresen vonattal utazik haza. Mindannyiunkhoz, szól, lakjunk az ország bármely részében. Az ötlet nem új, volt már hasonló kezdeményezés, ami nagy lelkesedéssel indult, aztán beleuntak, vagy belefáradtak a kezdeményezők. A rászorulókból nem lett kevesebb!
„Van egy ilyen doboz az állomásnál. Nem tudom, mennyien tudjátok ezt.
Arra szolgál, hogy ennivalót tegyünk bele, amit aztán más kivehet. Most ennek a doboznak a sorsa kérdésessé vált.
Ugyanakkor én akárhányszor tettem bele, mindig üres volt utána rövid időn belül. Tehát szükség van rá. Senki pénztárcájához semmi közöm, és ahhoz se, ki mit eszik. Nyilván ha megszólít, Neked szól, ha meg nem, akkor nem.
Kérlek, ha arra mész el, és úgyis lapul nálad megmaradt szendvics, nemszeretem – (vagy épp szeretem, de inkább odaadom – ) csoki, gyümölcs, tedd bele! Ha többet főztél, és úgyis megmarad, tedd dobozba, írd rá, hogy mikor főzted és mi van benne, és vidd le! Ha kipakolod a kamrát, és találsz olyat, amit csak tologatsz, vidd le!
Ha olyasmi forog a fejedben, hogy csak hajléktalanok járnak oda, és emiatt csak azonnal felhasználható ételre van szükség, sajnos nem igaz
Vannak olyanok, akik úgy éheznek, hogy van fedél a fejük felett, és igenis tudnak mit kezdeni a búzadarával meg a pudingporral. És sose tudhatod, hogy a kimaradt 4 szem krumpli, a tegnapi kifli vagy a babkonzerv kinek lesz a vacsorája. De abban biztos lehetsz, ha valaki lemegy, kinyitja a dobozt és kiveszi belőle, annak szüksége van rá és tányérra kerül. Akár egy gyerekére is.
Ha Te tudsz nélkülözni egy margarinos doboznyi paprikás krumplit és leviszed, lehet, hogy este két ember osztja majd el egymás közt. Ma reggel kitakarítottam és megtöltöttem. Hirtelen került segítőm is akadt, egy éjszakai műszakból hazafelé tartó ember személyében. Akinek ugyanúgy hó vége van, mint nekem, meg talán Neked is. Mégis azt kérem, ha van bármid, amit jó szívvel odaadsz, akkor vidd le!
Ha érted, miről szól a doboz, segíts, hogy megmaradhasson!
(A kezdeményezésről itt olvashatsz.)”
Háttér
Szomorú véget ért az “Enni adok ételdoboz”, ami egy évet sem ért meg. Az adakozók lelkesedése kifújt, a lelkes szervezők belefáradtak az érdektelenségbe, pedig éhes szájból nem lett kevesebb….A nemes kezdeményezést az első félévben sokan támogatták, de az idő múlásával a lelkesedés alább hagyott, míg a végén élelmiszer helyett valaki fekáliát rakott a dobozba – írta 2020 januárjában a hiros.hu. 2018. január 25-én Kecskeméten, a Nyíri út 15. szám alatt helyezte ki az “Enni adok ételdobozát” a Re-formáló Egyesület. Ez volt a 49. dobozuk az országban, melyet bárki megtölthetett hogy segítse azokat, akik szükségét látják.
Kifejezetten a kis vállalkozásokat, sarki közérteket próbálják meg elérni
Smudláné Fazekas Margit, a Re-Formáló Egyesület elnöke szerint egy-egy dobozt valóban naponta kétszer meg tudjanak tölteni, legalább napi 20 adakozóra lenne szükség. Ez viszont hatalmas szám. Épp ezért a Re-Formáló Egyesület kifejezetten a kis vállalkozásokat, sarki közérteket próbálja meg elérni (ennek oka leginkább az, hogy a nagy áruházláncok már szerződtek az Élelmiszerbankkal), hogy az ott megmaradt pár kiló pékárut a dobozba tegyék a szemetes helyett, így az élelmiszer-pazarlásnak is próbálják elejét venni.
“Meglepődnél, mekkora mennyiség marad a kisebb üzletekben a nap végén! 1-2 zsák pékáru könnyen összejön”
–jegyezte meg, hozzátéve,
napi szinten 2000-2500 embernek biztosítanak élelmet a dobozok, és 1-1 dobozhoz átlagosan 35-40 ember megy el nap, mint nap, hogy élelmiszerhez jusson.
Nehéz helyzetben vannak a magyar családok
“A legtöbb ember rosszul ítéli meg, ki az, aki rászoruló. A dobozokból étkezők 80 százaléka nem hajléktalan. Van egy pedagógus házaspár például, akik a gyerekeikkel albérletben élnek.
Mire kifizetik a lakbért, a rezsit, befizetik a gyerekeknek az iskolai ebédet, megveszik a bérleteket, alig marad pénzük. A külvilág szemében úgy tűnhet, nincs semmi gond, rendezett életet élnek. Csak épp a hónap második felében a dobozok nélkül nem telne élelmiszerre, nem tudnának mit csomagolni tízóraira és uzsonnára a gyerekeknek” – magyarázta Margit a szeretlekmagyarorszag.hu-nak.
Elmesélte, hogy egyszer az egyik doboz feltöltésekor találkozott egy idősebb nővel.
“Könnybe lábadt szemmel mondta, hogy így, hogy nem kellett kenyérre költenie, maradt annyi pénze, hogy a hentesnél akciósan vegyen pár csirkeszárnyat és a héten húshoz juthasson”
– elevenítette fel Margit a portálon, hozzátéve, azok az emberek, akik a dobozokat használják, önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, többségük rendesen dolgozik, csak épp nem jön ki a fizetéséből. A rászorulók naponta 3 adagot vehetnek ki a dobozból. Egy adagnak felel meg egy kiló kenyér vagy 5 darab zsömle, egy üveg lekvár vagy egy adag főtt étel.
A kezdeményezés Kecskeméten is nagy sikert aratott,
a közösségi oldalakon is több százan megosztották az erről szóló posztokat. A lakosság kitartó segítsége mellett azonban a vállalkozások hozzájárulására volt a leginkább szükség a hosszútávú működtetéshez.
Azonban az idei télre alábbhagyott a lelkesedés
A csapat, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, szívüktől hajtva, szabadidejükben koordinálták az ételdoboz töltését, kutatták az új, segíteni hajlandó cégeket, tartották a kapcsolatot személyesen és az interneten a segítőkkel, néhány főre csökkent fél év alatt. Egyre kevesebb magánszemély tett a dobozba élelmet, a bolthálózatok sem biztosítottak már utánpótlást, és az Enni-adok ételdoboz, és vele a nemes kezdeményezés, rendkívül méltatlan véget ért: megrongálták, és fekáliát tettek bele.
Így ért véget a lelkes civilek kezdeményezése és sokaknak a lehetőség, hogy a szükségben segítséghez juthassanak.
