Hajós András: az állami támogatás Viagra. Bocs, de büszke vagyok rá, hogy nekem föláll anélkül is….

Hajós András sok műfajban kipróbálta magát és java részében sikeres is volt. Az Emil.RuleZ zenekar frontemberének -aki a héten kiosztandó Music Hungary-médiadíj jelöltje- nevéhez fűződik többek között az először a tévében, majd a Youtube-on futó Dalfutár című zenei műsor.  Most Stumf Andrással beszélgetett zenéről, kultúráról, közéletről. A valaszonline.hu cikke nyomán emeltük ki azt, amit az utóbbi témában mondott.

Úgy általában….

„Kiakasztóan beszélni bizony nem csak nekünk, újlipótvárosi fiúknak van jogunk. Az erdélyi fiúk is mondhatnak hajmeresztőket, és azt is nyugodtan lehozhatja az újság. Ennyire azért legyünk demokratikusak”

– fogalmazott Demeter Szilárd  a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, és sok más cím bírtokosa megnyilvánulásaival kapcsolatban. Azzal kapcsolatban, hogy érzi-e a bőrén a közmédia negligálását, elmesélt egy esetet:

„A Hajógyár és a Klipszemle közös sajtótájékoztatóján, amelyet Tillával kettesben vezettünk, a közszolgálati kamerája minden módon igyekezett úgy sasszézni, hogy véletlenül se legyek benne a képben. Aztán mindenkit meginterjúvoltak, csak engem nem. Amikor ezt valaki végül szóvá tette nekik,

egy kora huszonéves lány a Petőfi Rádió mikrofonjával a kezében teljes természetességgel közölte, hogy igen, vannak ilyen listák, hogy kiket nem lehet, néha próbálkoznak azért…

Azért mesélem el teljes nyugalommal, mert totálisan hidegen hagy. Boldogan élek M1-interjúk, Petőfi Rádió-interjúk nélkül. A kislányra sem haragszom: a gyerekem lehetne, nem is tudja, hogy volt ez máshogy is, meg hogy lehetne máshogy is. Lesz is máshogy.

Mert vagy visszaállunk a normalitásba, vagy az egész világ hozzáhülyül ehhez a helyzethez, és akkor ez lesz a normális. Mi pedig, akiket ezek a közállapotok zavarnak, ki fogunk halni. Így vagy úgy, de a probléma idővel megoldódik. Én persze jobban örülnék, ha a politika nem nyúlna le mindent, ami nem az övé. Nem vagyok nagy lámpavasazó – de kisebb falikarok azért eszembe-eszembe jutnak. Nem is a lopás a dühítő főleg, hanem a mértéke, meg hogy milyen helyzetben történik. Amikor a kórházak úgy néznek ki, ahogy, amikor a tanárok éhbérért dolgoznak, amikor a cigányság állapota olyan, amilyen… A normalitásért viszont leginkább úgy tudok tenni most, hogy a saját gyerekeimmel foglalkozom, mellettük meg a „popgyerekeinkkel”, a Dalfutárban. Mégiscsak ők az ország szebbik arca.”

Karácsony Gergely és a 99 Mozgalom-témaköréről….

Arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg, hogy tagja lett a 99 Mozgalomnak, Hajós elmondta, hogy

„Nem bántam meg. Naiv elképzeléseim nem voltak. Rutinos vesztesoldali vagyok. Az elmúlt tizenkét évben, de a rendszerváltás óta is sokadszorra élem át, hogy valami nem sikerül….”

Beszélt arról, hogy nem tudott a százmilliókról, ami a mozgalom kasszájába befolyt, szerinte arról kellett volna szólnia a mozgalomnak, hogy

„Demszky Gábor szövegírója, sajtóstábjának tagja voltam egykor. Már akkor is gond volt, hogy mennyit von el egy kormány. Az akkori Orbán- és a korábbi Horn–Kuncze-kormány is. Tavaly viszont nyilvánvaló volt már, hogy politikai szempontú kivéreztetésbe kezdett a Fidesz a fővárossal szemben. Miközben

a busz a budapesti Fidesz-szavazó alatt éppúgy rohad. Bármennyire is szeretné, azt azért Kubatov sem tudja megcsinálni, még a kis varázslistájával sem, hogy csak akkor rohadjon a busz, ha valamely mocskos liberális száll fel rá épp.

Szóval erről kellett volna beszélni, meg arról, hogy végre volt egy jelölt országos ismertséggel, vízióval, akit a Fidesz sem tudott annyira eredményesen támadni…” Arról, hogy szerinte mire ment el a kampányra kapott pénz, azt gondolja, hogy

Sikertelen kampányra is költeni kell. Egyrészt nem olyan nagy pénz két-három milliárd egy országos választás előtt. Ebből nem lehet lenyúlni. Másrészt, ha rossz szándékú, minden hájjal megkent szerencselovag vagy, mit csinálsz? Zsebre vágod az aprópénzt, vagy inkább igyekszel jól elkölteni, hogy aztán kormányon minden a tiéd legyen és a sokszorosához férj hozzá?

Majka-ügy kapcsán

„Lehet, hogy nagyképűen fog hangozni, amit mondok, de: én a politikához adni járok. És nem csak én. Például Majka is, akit rengetegen félreértenek mostanság. Mi sokkal nagyobb számok vagyunk, mint bármelyik politikus. Aki nap nap után a saját teljesítményével kell, hogy megdolgozzon a sikerért minden egyes hallgatójánál, akik pénzt hajlandók aztán fizetni, hogy lássák a produkcióját, már hogyne lenne nagyobb szám annál, aki csupán a főnökének kell, hogy megfeleljen, aztán költheti is mások pénzét! Például magára.

Én úgy találkozom a politika világával, ha éppen találkozom vele, hogy mindig éreztetem: ők jöttek hozzám, nem én mentem hozzájuk.

Ezek az emberek ugyanis a mi szolgáink. Közszolgák. Ez nem lealacsonyító. Nagyon is nemes szerep. De a szerepük ez: hogy intézzék a közös ügyeinket. A megbízók mi vagyunk.”

Ha felkeltette a cikk szemléje az érdeklődését, mindenképpen olvassa az e teljes interjút.