Havas Henrik elmélkedése az elcsent csoki kapcsán

Havas Henrik bejegyzéséhez: Emlékeznek még a 80-as évek végére, amikor a nagyszülőkkel „felpakolt” autók és a magyar autóbuszok sokszor hármas sorokban álltak az osztrák-magyar határon, hogy az átlépési aktus után utasaik reményteljesen özönölhessenek a Maria Hilfer Strasse üzleteibe „beszerezni”?

“Az újkori portyázok izzadságtól gyöngyöző homlokkal próbálják összhangba hozni a szédületes kínálatot és a zsebük mélyén lapuló csekélyke valutát. Ami mégis sikerül. Erre bizonyíték egy osztrák lap felkiáltása: segítség, jönnek a magyarok!”

– írta 1988-ban az Ausztriába tartó magyaráradatról Simányi Tibor az Amerika Hangjában. Mindez Havas Henrik Facebook-bejegyzése kapcsán jutott eszembe, amiben arról elmélkedik, hogy mit kellene tenni, ha egy kislányt pár szelet csoki elcsenésén kapunk.

„Őszintén szólva, nem tudom, hogy jól döntöttem-e valamelyik este Tahitótfaluban a boltban

Már a pénztárnál ácsorogtam, amikor észrevettem, hogy egy olyan 7-8 éves kislány két csokit nyomkod bele a dzsekijének a szűk zsebébe. Még rám is nézett, aztán ment az anyjához, aki nem látott semmit, pedig csak pár lépésre volt tőlünk.

Na, most ilyenkor mi a teendő? Itt áll ez a tündéri kislány mellettem, tudja, hogy észrevettem a csokit, nem rakta vissza és szerintem abban is biztos, hogy nem szólok a pénztáros nőnek. Nem szóltam.”

Erről jutott eszébe….

„Azt hiszem, a novelláskötetemben írtam hasonló esetről. Olyan 11 éves gyerek lehettem, a 30-as villamoson jegy nélkül utaztam, amikor a kalauz elkapott. Azonnal bőgni kezdtem, még azt is mondogattam, hogy

,,Én jó gyerek vagyok, csak nincs pénzem, meg hát nem is szoktam egyedül utazni”.

Azóta is gyakran álmodom azt, hogy idegen városban vagyok, nem találom az autómat, de nem merek felszállni se buszra, se villamosra jegy nélkül. Elképesztő, hogy mennyit gyalogolok álmomban.”

…és még egy történet….

„Egyszer egy vállalati bulin Várdy Zoltán kereskedelmi igazgató volt a vendégem egy újévi ünnepség alkalmából. Vicceskedtünk, kérdeztem tőle, hogy sokat lopott-e életében. Nem volt túl boldog, aztán kinyögte, hogy Amerikában nevelkedett és hát egyszer egy CD-t bizony magával vitt az üzletből. Kérdeztem, hogy

,,Tényleg csak egy CD-t?”

Megint elvörösödött és azt mondta, hogy

,,Hát, többet is.”

Aztán amikor vezérigazgató lett, azonnal kirúgott, mert sokallta a fizetésemet. Azóta ő sincs a TV2-nél. Szerintem boldog és kiegyensúlyozott életet élünk.”

… mindez 2022 Magyarországára fordítva…..

„Hogy mi lesz abból a kislányból, zsebében a csokival? Ha politikai pályára lép és rendben eljár hittanra meg áldozni, még sokra viheti.

Nézem, nézem Belénessy ábrázatát a Facebookon, nekem olyan csibészesnek tűnik. Na jó, aki egyetemi diploma és szakmai múlt nélkül is MTI vezérigazgató lesz, annak lehetnek izgalmas részletek a múltjában.”

-zárta Havas gondolatait, amit a kislány és a pár szelet csoki indított be.

Emlékeznek? – 5 éve írtuk….

Lázár János facebook-bátran írogattat újdonsült közösségi oldalára. 5 éve éppen arról a „borzalomról” számolt be, hogy közpénzen forgatóstábjával átruccant Bécs városába gyűlölködni. A sémára rendezett videóban arról értesített minket a miniszter, hogy ők megvédenek minket, hogy nehogy úgy kelljen élnünk, mint szegény, szerencsétlen osztrákoknak. Eközben a vágóképek jól öltözött multikultit mutatott, kerülgették a „filmezőket”, nem figyelnek rájuk, élték az életüket. Hát ez tényleg rettenet!

“Bécs…fehér ember…fajelmélet….tiszta fajú magyar?”

Arról is értesített minket a kedves vezető embere, hogy ránézésre megállapította: vannak olyan iskolák, ahol már “nincs fehér ember”, akár Magyarországon, ahol a kormány oktatáspolitikájának köszönhetően virul a szegregáció. Beszélt még piszkos utcákról és a bűnözés terjedéséről – mondom: beszélt, mert a képek pontosan mást mutatnak. Bízott benne, hogy a néző neki hisz és nem a szemének.

A fotó illusztráció.

Lázár nem bánta meg a migránsos bécsi videót, és újra ugyanazt mondaná