Connect with us

Banánköztársaság

Szűcs R. Gábor gondolatai a Horn sétány kapcsán

Megosztás

Nem először vesszük át az egykori diplomata és tanár, Szűcs Róbert Gábor tűpontos posztját. Ezúttal a Horn Gyuláról elnevezett sétány körül keltett polémia és az 1956-ban történtek sokszor félremagyarázott eseményei kapcsán ragadott klaviatúrát.

Megosztás

Nem először vesszük át az egykori diplomata és tanár, Szűcs Róbert Gábor tűpontos posztját. Ezúttal a Horn Gyuláról elnevezett sétány körül keltett rossz ízű és az 1956-ban történtek sokszor félremagyarázott eseményei kapcsán ragadott klaviatúrát.

„Horn Gyula roppant ellentmondásos, öntörvényű ember volt

A forradalom közvetlen leverésében nem játszott szerepet, mert ő (és a „pufajkások”) akkor léptek színre, amikor a forradalmat a szovjetek már leverték. Nem csupán fegyveres ellenállás volt még, igaz, szórványosan (éjszaka hallani lehetett a fegyverropogást) , de bizony fosztogatók is voltak bőven. Noha számos üzlet betört kirakatát még a szovjet agresszió előtt nemzeti színű karszalagot viselő fiatal (talán egyetemista) forradalmárok őrizték. Ők tényleg azok voltak, de „a puska nagyobb, mint a gyerek” „pesti srácok” nem feltétlenül, és ezt most finoman mondom: nem egyszer házról házra jártak, ávósokat keresve, és akit annak hittek, annak annyi volt. Emlékszem, a mi házunk előtt egy ott lakó katonatiszt állt őrséget, egymaga, dobtáras géppisztollyal, pedig nem is voltak a házban ávósok – de nem is jött egyetlen pesti srác sem, talán besz@riak voltak, nem tudom. A karhatalmisták, persze, a forradalom leverésnek oldalán álltak, de mondom, amikor megjelentek, akkor már inkább a rendőri szerepet töltötték be, bár ettől még nem lopták be magukat a szívembe.

Másfelől viszont a Köztársaság téren történt borzalmakról:

magukat megadó fegyvertelenek vadállati lemészárlásáról ma nem illik beszélni, holott nyilván ez is táplálta a „pufajkások” indulatait. Sokadszor írom le, hogy

1956 nem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt most divat láttatni: egyszerre volt jelen a jobb szocializmus, a polgári demokrácia vágya és persze a függetlenségi harc, valamint egy kis létszámú , börtönből szabadult csürhe, javítóintézetből szökött gyerekek, s ugyanakkor a bukott rákosista rendszer védői.

Persze, „egy nép mondta, hogy elég volt”, de nem mindenki egyformán mondta, hogy miből. A kádári propaganda persze mindenkiből ellenforradalmárt csinált, egy húsdarálóba gyömöszölve a kommunistákat (többek közt Nagy Imrét és társait) a, szocdemeket, a polgári demokratákat, a függetlenségért harcoló felkelőket és a balhét kereső fegyveres suhancokat.

Horn megítélésnél ezt nem árt figyelembe venni

Másrészt nem feledjük Horn Gyula szerepét as határok megnyitásában, a keletnémetek kiengedésében, ami az első, ám halálosnak bizonyult döfést jelentette a „létező szocializmus” testébe. Mára elfeledtetik, hogy Horn volt az első, aki amellett volt, hogy Magyarország kérje felvételét a NATO-ba, mert tudta, a deklarált, akár garantált semlegesség sem akadály a szovjeteknek, mint ahogy nem volt az Hitlernek sem 1940-ben. Persze, nevetséget keltve nemzetközi fórumon oroszul szólalt meg, de már akkor mögötte volt az angolul.-franciául-németül jól beszélő közigazgatási szakértői gárda. Miniszterelnökségéhez fűződik a Bokros-csomag, melynek hibája , hogy nem hagyták végigvinni: ehhez Hornnak sem volt bátorsága, pedig ha sikerül, évtizedekre javította volna az ország gazdasági helyzetét.

Hogy sétányt ne?

Wass Albertről a nyálas, irredenta „nagymagyar” giccses és égbekiáltóan tehetségtelen és jelentéktelen figuráról , akiről még Karinthy sem írt paródiát, de háborús bűnösként a románok halálra ítélték, – utcákat neveztek el, A nyilas Nyírő Józsefnek (igaz, nevetséges) újratemetés járt.

Horn Gyuláról termet neveztek el az Európai Parlamentben. Itthon még egy sétányt sem lehet. Pedig még próféta sem volt. Csak egy rendszerváltó politikus.”

Kapcsolódó

Szerző