Banánköztársaság
Itt a cenzúra! – És nincs kétség, ez is az
Hiába verdesik a mellüket Orbanisztán pártállami propagandistái, azt hazudván, hogy Magyarországon nincs cenzúra. Nyilvánvalóan van. És nem csak a kézi vezérelt, „közmédiának” titulált lakájmédiában, ahonnan az ellenzék szót és fórumot, adásidőt követelő legitim képviselőit az őrökkel kivezettetik, hanem már szinte mindenütt, ahol kormánykritikus vélemények kaphatnak nyilvánosságot. Meglehetősen durva…
Tedd tönkre, vásárold fel és tedd a saját szócsöveddé
Tegnapi a hír, hogy az immár csak a hatalom csahosaként tüsténkedő hirdetési óriásfirma negyven év után – átlátszó ürüggyel, a szerződést egyoldalúan felrúgva – eltünteti a még olvasók (a nép, a nemzet) szeme elől a plakátokat, amelyek a Heti Világgazdaság (HVG) szellemes és nagy hatású címlapjait jelenítették meg hétről hétre a Mészáros-birodalom részévé vált Mahír hirdetőoszlopain. A recept ismerős: tedd tönkre, vásárold fel és tedd a saját szócsöveddé…
Mai információ – debreceni kollégánké –, hogy sejthetően (ám sajnos általa sem bizonyíthatóan) a fideszes trollhadsereg ügyködése, sorozatos jelentgetése nyomán sorra tiltja le a Facebook, hogy a saját, személyes(!) oldalán megossza ismerőseivel a maga írta posztjait, cikkeit. A politikai – esetünkben határozottan ellenzéki – véleményét. Ami aligha zavarhatja a szabad világ szólás-, vélemény- és sajtószabadság mellett rendre kiálló politikusait vagy akár a szolgáltató világcéget, ám annál inkább a honi tömeglebutítás és „megdolgozás” egyeduralomra törő bajnokát.
A tartalom elemzése nélkül
Tegyük hozzá: az efféle, formálisan „közösségi” letiltós, terjesztésgátlós cenzúra létét megtapasztalhatták már a cikkeinket a Fb-on megosztó szerkesztőink, sőt, szervezett – trollcsapat együttműködését igénylő – túlterheléses támadás is érte nemrég portálunk szerverét. Egyik szerkesztőnk e sorok megjelenése idején is megosztási tilalom alatt áll – méghozzá határidő-limit nélkül. Nem csoda, korán kezdődött a kampány…
Az egy irányba mutató, kellő számú kifogásoló vélemény a tartalom elemzése nélkül nyilván akkor is „közösséginek” számít a Facebook jelentésszámlálója számára, ha galád, ha az igazság feltárását akadályozza, ha a demokrácia létét fenyegeti, ha diktatúra felé araszoló hatalmat szolgál; az talán még egy bűnbanda tagjait is „közösségnek” veheti, pusztán a szervezett közös cselekvésük alapján – legyenek bármily ártalmasak is.
Vajon meddig fajulhat mindez?
Mikor kap észbe a civilizált világ, és mikor tesz végre érdemi lépéseket, hogy ne válhassanak a szabadság modern eszközei a szabadság ellenségeinek fegyvereivé? Marad és züllik minden így – amíg késő nem lesz?…
Az egyfelé mutató vélemények sokasága önmagában – a tartalomtól, a „közösség” normáitól, céljaitól függetlenül – nem jó és nem is rossz. Nem „érték”. Csak sokaság… Ahogyan a minőségét, moralitását, gátlásait elveszítő, kritikátlan tömeg is csőcselék…
Nem hiszed? Még mindig bízol a nagy számok sugallta „vitathatatlan igazságban”? Akkor egyél a kertvégi pottyantósból! Méghozzá mély meggyőződéssel. Elvégre a legyek ezermilliárdjai nem tévedhetnek…
