Jaj! Csak ezt ússzuk meg! – Gulyás Úr! Mi lehet az első 50, ami a kormánynak fontos?

Gulyás Gergely minisztertől kérdezhetnénk: ugyan mi lehet az első 50 dolog, ami az SZFE ügyét megelőzve a kormánynak fontos? Olybá tűnik, hogy Orbán Viktor átmenetileg szünetelteti a kormányzást.

No persze a politikai folyamatok tehetetlenségi nyomatéka még szül egy-két szaftos döntést,

például van új főbíró a kormány zsoldjában, megvették a Telenor negyedét úgy 100 milliárdért, fegyverkezünk többszáz milliárdért, és hát határozat született az új pécsi stadion megépítéséről. Ez is felemészt majd kábé 10-15 milliárd forintot, de pénz van dögivel, az államháztartás hiánya mostanság csak úgy 2200 milliárd forint körül van, és még nincs itt az év végi zárás. Vagyis a NER, a spéci magyar diktatórikus jogállam kiépítése, és a közpénzek elszórása folytatódik, de azért mintha némi zavar lenne az erőben.

A járvány mind gyorsabban terjed az országban,

s a tavasszal oly tetterős kormány mostanában elég tétován, sőt mintha bénán követné a folyamatot. A kór elszabadult, a védekezés pedig pótcselekvésekre szorítkozik. Pedig még mindig van nekünk operatív törzsünk, valamint vagy tíz akciócsoportunk, amelyek március táján alakultak meg. (Nem sokat hallunk róluk azóta.) Vannak eszközeink is, szép summát fizettünk értük tavasszal, de félő, hogy nem lesz elég orvos és szakszemélyzet a betegek gondozásához, s ezen a vezényléssel aligha lehet segíteni. A járvány ügyében a kormány most úgy viselkedik, mint a félrelépő miniszter a moziban:

Csak ezt ússzuk meg!

Hasonló a helyzet a gazdaságot illetően

A járvány erősen fékezi a világgazdaság egészének teljesítményét, s a magyar gazdaság ugyancsak megszenvedi mind a nemzet-közi folyamatokat, mind a járvány közvetlen hazai következményeit. A kormány gazdaságvédelmi intézkedései roppant költségesek, de hatásuk erősen kétséges. Nagyon sok pénzt kapnak a kormánynak kedves fideszes kötődésű nagyvállalkozók, de nem születnek általános érvényű szabályozó intézkedések a bajok orvoslására. A kormány nem képes a járványt és a gazdasági visszaesést együtt kezelni. A költségvetési tör-vény nevetséges papírrongy. Ráadásul a gazdaságról és a járványról, valamint a kettő összefüggéseiről szóló tájékoztatás olyan kusza, olyan hiányos és oly kevéssé hiteles, hogy ez önmagában is fékezi a válságban tántorgó ország teljesítményét.

Jaj! Csak ezt ússzuk meg!

Mélyíti a válságot az önkormányzati rendszer nyilvánvaló és a kormány által gerjesztett krízise. Orbán Viktor eleve nem kedveli a tőle független döntési hatásköröket, de amíg a Fidesz lényegében hiánytalanul uralta ezt a szférát is, addig elnézte az önkormányzati rendszer relatív önállóságát. De Budapest és több város népe tavaly átállt a másik oldalra, s minden jel arra mutat, hogy Orbán szerint ez tűrhetetlen. A települési önkormányzatokkal valamit tenni kell! De Orbán valószínűleg még nem tudja, hogy mit. Mert – szerinte – az ellenzéki polgármestereket a földbe kellene döngölni, a fi-deszeseket pedig az égbe kell emelni, miközben az egész önkormányzati rendszert a Fidesz képére és hasonlatosságára kell formálni, hogy soha többé ne válhassanak a NER kerékkötőivé, vagyis önállóvá. Ehhez pedig idő kell! Ráadásul az EU-ban az ilyesmi nem igazán comme il faut, jobb lesz ezzel is várni!

Jaj! Csak ezt is ússzuk meg!

És ha már szó esett az EU-ról! Ahhoz képest minden bajunk szinte csak apróság. Az Európai Parlament, a Bizottság, a finnek, hollandok, svédek meg mások, még a németek is állandóan nyaggatnak minket ezzel a jogállami hercehurcával. A szidalmazást még csak kibírnánk, de most fenyeget a lehetőség, hogy megkurtítják a támogatási pénzeket is és annak nagyon nem örülnénk. Jobb lesz a további rendszer-átalakítással várni, az új főbírót majd csak lenyelik Európában, elvégre tagja a Velencei Bizottságnak. (A kérdés itt már mintegy önként adódik:

ha a Fidesz és Orbán Viktor valójában ennyire rühelli és féli Európát, miért nem követi a britek példáját és hagyja ott az EU-t? Magam úgy vélem, szíve szerint megtenné.

Akkor aztán (azt hiszi) senki más nem pofázhatna bele a magyar ügyekbe. Csakhogy túl sok pénzről van szó. Pénzt pedig nem hagyunk a libernyákok kezén. Egyebekben pedig valahogyan majd csak ezt is megússzuk!

A Lendvai utcában – gondolom – így kezelik ezt a kérdést.)

No és persze a fene tudja, hogy ki lesz az elnök Amerikában

A Fidesz nagy barátja, Trump ugyan rosszallja a mi nagy orosz- és Kína-barátságunkat, de ha amerikai cégektől veszünk rakétákat súlyos milliárdokért, akkor csak legyint az egészre. Biden azon-ban többet tesz majd, mint hogy összevonja a szemöldökét. S ezt aligha ellensúlyozza a mi szeretett Keleti Nyitás politikánk, meg a Türk Tanács. Orbán tehát a nagy politikai döntésekkel alighanem kivár. Addig is nagyobb összegeket csoportosít át a privát spórkasszába és a pártpénztárba, miközben megszilárdítja a magyar-kirgiz testvéri kapcsolatokat, Kövér Szilárd pedig szörnyűséges, irredenta szónoklattal borzolja a szomszédok idegeit.

Közben azért legalább Gulyás Gergely szentelhetne illőbb figyelmet

arra a sokaságra, amely október 23-án felvonult a SZEF diákjainak támogatására, mert bizony nagyon is lehetséges, hogy a művészpalánták nagyszerű, de még csak szűk körű megmozdulása mihamar a kormány elsőrendű problémájává válik. Ugyanis ez teszi élesen szembetűnővé: borzasztóan unalmas és rémesen ártalmas már Orbán Viktor hivatali működése!

arany

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük