Banánköztársaság
„Jó szóval oktasd, játszani is engedd…” – Szabad, európai kvíz
A választó, aki most is, mint minden negyedik esztendőben, egyszerű (ámbár 12 éve rendszeresen kifosztott, megalázott, megtévesztett) adófizetőből kivételesen fontos személlyé emelkedik, próbálja megfejteni a jeleket, amelyek alapján a fülke magányában majd eldönti, melyik oldalnak adja a szavazatát. Hanem hát – amint József Attila írta, „Jó szóval oktasd, játszani is engedd…”
Nehéz az idén március idusán a ’48-as hősökre emlékezni, mert a napjainkban zajló események miatt nem lehet könnyű szívvel ünnepelni.
Ukrajnában az orosz diktátor (talán II. Miklós cár örököse?) akarja fegyveres erővel újra megalakítani a cári vagy/és a szovjet birodalmat. Itthon az európai politikai élet perifériájára sodródott Orbán Viktor valóságos hideg polgárborúban igyekszik megőrizni hatalmát, miközben sunnyogva egyensúlyoz a NATO és az EU, vagyis országunk szövetségesei, és keleti barátja, Putyin Oroszországa között. A választó pedig, aki most is, mint minden negyedik esztendőben, egyszerű (ámbár 12 éve rendszeresen kifosztott, megalázott, megtévesztett) adófizetőből kivételesen fontos személlyé emelkedik, próbálja megfejteni a jeleket, amelyek alapján a fülke magányában majd eldönti, melyik oldalnak adja a szavazatát. Hanem hát – amint József Attila írta,
„Jó szóval oktasd, játszani is engedd…”
A játék
Most újra szellemi vetélkedőre, afféle politikai játékra invitálom az olvasót. A Szabad Európa portálon leltem rá a kvízre, amelyet kölcsönvettem, és ajánlok az érdeklődők figyelmébe, mert elősegíti a választói mérlegelést, a történeti tisztánlátást. A legutóbbi évek híradásaiból tudható, hogy Orbán Viktor kormányának – hosszú idő óta – egyik leginkább propagált akciója, az ún. Keleti Nyitás, amelynek fő szereplője (Kína mellett) Oroszország. A portál az említett kvízben játékosan idézi fel a magyar-orosz kapcsolatok legutóbbi éveinek tényeit. Idézem:
„Míg korábban Orbán Viktor folyamatosan elítélte az orosz kormány elleni szankciókat, a háború óta ezt pár nap alatt felváltotta az egységes uniós álláspont támogatása, a Putyin-barát retorikát pedig a háborúellenesség. Mikor hogyan vélekedett Orbán Putyinról és a magyar–orosz kapcsolatról?”
Nos! Hogyan is?
A vátesz
1. Hol szaporodtak el Putyin pincsijei Orbán Viktor 2007-ben tett kijelentése szerint?
A helyes válasz: Európában.
De ez régen történt. Orbán akkor éppen ellenzékben viaskodott bárkivel, (leginkább a szocialisták vezette koalícióval) akinek adott pillanatban, adott kérdésben más volt a véleménye, mint az övé. Orbánt akkor bizonyára különös politikai éleslátása ragadtatta ezekre a mondatokra:
„Oroszország expanziója, újraerősödése egy valóságos kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is. Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.”
Óh! Vátesz! Ha ezt például egy hónapja, mondjuk moszkvai útja előtt mondja…!
2. Amikor Orbán Viktor még adott interjút lapoknak, vagyis ugyancsak 2007-ben mit mondott a Demokratának a Gazprom és Magyarország viszonyáról?
A helyes válasz: „Tegyük világossá: Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!
Akkor még ő sem akart orosz függőséget, de napjainkra a Magyarországon felhasznált földgáz több mint 60 százaléka (ismét, mint évek óta) Oroszországból érkezik.
Fel Keletre!
3. Mikor mondta Orbán Viktor, hogy „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”?
A helyes válasz: Pár hónappal a második Orbán-kormány megalakulása után, 2010-ben, amikor meghirdette a Keleti Nyitás politikáját.
Az ellenzéki Orbán Viktor nyilvánvalóan másnak látta a világot, mint a 2010-ben már miniszterelnök Orbán Viktor. Mert tudjuk: az üléspont határozza meg az álláspontot.
4. Orbán Viktor 2010 óta baráti együttműködésre törekszik Magyarország és Oroszország között. Vajon szerinte mi váltja ki a magyarokból az Oroszország iránt érzett tiszteletet?
A helyes válasz: Oroszország kultúrája.
A miniszterelnök 2013 januárjában ezt mondta:
„Tisztában vagyunk Oroszország súlyával és jelentőségével is, de a tiszteletet, amelyet Oroszország iránt érzünk, elsősorban nem Oroszország mérete, hanem kultúrája váltja ki belőlünk, és az orosz kultúra iránti tiszteletünk adja meg az alapját a jó gazdasági együttműködésünknek.”
(Ezek ám a kivételesen mély nyelvcsapások!) Amennyire ismerem, az orosz kultúra megérdemli a tiszteletet. A két Tolsztoj, Bulgakov, Jevtusenko, Csajkovszkij, Borogyin és jó sokan mások a világ élvonalába tartoznak, és Csehov is állandó szerzője a magyar színházaknak. De ennek a rangsorolásnak semmi értelme. Ugyanakkor az orosz kultúrának nem sok köze van a gázimporthoz, sem az olajimporthoz. Márpedig mi, magyarok, ezért szeretjük Oroszországot, ha egyáltalán szeretjük, mert azért vannak nagyon fájó történelmi tapasztalataink, amelyekről például március 15-én fölöttébb időszerű megemlékezni. De a Ladákat nem ezért nem veszik a magyar piacon. A miniszterelnöki kultúrduma színtiszta maszlag.
A jövőbe vetett hit
5. Hogyan nyilatkozott már 2015-ben Putyinról Orbán Viktor?
A helyes válasz: „Láttam a változást, ami 2000-ben bekövetkezett, amikor megjött Putyin elnök. Láttam, ahogy ez az ország ismét hinni kezdett a saját jövőjében. Egy vezető, aki vissza tudja adni a népének a jövőbe vetett hitét, a legnagyobb dolgot teszi.”
Ehhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a Krím katonai megszállása utáni illegális népszavazás, amely a félszigetet Oroszországhoz csatolta, 2014 márciusában volt. Orbán szerint tehát az orosz nemzet jövőbe vetett hitének feltámasztásához legitim és erkölcsös eszköz az erőszakos területrablás. Akkor ezt mondta. Most, hogy Ukrajna léte van veszélyben, mást mond. Mást mond?
6. Orbán Viktor legutóbb 2022. február 1-jén járt Moszkvában, s első vendégként ülhetett szemben Putyinnal a 30 méter hosszú asztalnál. Milyen jelzőkkel jellemezte akkor a magyar–orosz kapcsolatot?
A helyes válasz: Kiegyensúlyozott, pozitív és konstruktív. Magyarország elkötelezett, hogy ezt a jövőben is így folytassuk.
Mondta ezt éppen akkor, amikor a szövetséges Egyesült Államok, de hazai szakértők is jó ideje figyelmeztettek a közelgő, Ukrajna elleni orosz támadásra. De itt mindjárt adódik is a kérdés: ugyan mi egyebet mondhatott volna ott az asztalvégen? Nehéz ügy! De azt talán semmiképpen, hogy továbbra is állunk szíves szolgálatára – akár tudott a támadásról, akár nem! Orbán gordiuszi csomójáról szól a következő kérdés:
Brüsszel hibázik!
7. A miniszterelnök az uniós állásponttal megegyezően elítélte Oroszország Ukrajna elleni háborúját és támogatta az agresszorral szembeni szankciókat. Korábban hogy viszonyult az Oroszország elleni szankciókhoz?
A helyes válasz: Elhibázottnak minősítette Brüsszel stratégiáját. 2022. február 12-i évértékelő beszédében így fogalmazott: „Nyílt lapokkal játszunk, és sohasem rejtettük véka alá, hogy Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk.”
Most Orbán Viktor mást mond. Kormánya megteszi a lehető legkevesebbet, amit szövetségi kötelezettségei keretében muszáj megtennie, de egyelőre ragaszkodik a semmitmondó stratégiai nyugalomhoz, és a készséges szolgahad által megválasztott új köztársasági elnök boldogan fogadta a szomszéd ország népét gyilkoló Vlagyimir Putyin orosz elnök gratuláló-üdvözlő sorait.
„A kormány valószínűleg folytatni fogja ezt a fajta egyensúlyozó politikát. Az Orbán-kormánynak továbbra is vannak olyan elköteleződései Oroszország iránt, amelyeknek nem ismerjük a részleteit.”
– nyilatkozta Végh Zsuzsanna szakértő. Orbán és pereputtya amúgy igazán még azt sem döntötte el, hogy az Ukrajnából érkezettek segítségre érdemes menekültek, vagy nem kívánatos migránsok. Csak duma van, állami támogatás alig. Nem számít nekik semmi, csak jöjjön a gáz, mert különben Szijjártó Péter és sorstársai rezsicsökkentés nélkül miből is fizetnék ki kerti medencéjük fűtését?!
