Juszt László: a „parancsra tettem” szószerkezet gyakrabban fog elhangzani, mint a „de k&rva hideg van ebben a cellában”

Ahogy manapság, úgy a múltban sem volt kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Ez esetben a nem is olyan távoli jövőbe kalandozott.

„Elnézést, de ez most hosszabb lesz és független a holnapi eredménytől.

Hofi Géza: „Két öreg találkozik

• Én ismerem magát!. Mi együtt lőttük a pártházat.
• Mikor? Melyiket?
• Hát ez az! Mikor, melyiket.”

Hát igen. Az ilyen öregek mindig előkerülnek, ha szorul a helyzet.

És akkor lövünk mi bárkire, ész nélkül. Mert az alaptézis az, hogy minden birodalom megbukik és minden rezsim után jön egy másik, tehát lövöldözünk össze-vissza. A birodalmak törvényszerű bukása alól nincs kivétel. A perzsa, a macedón, a római, a hun, az oszmán, a brit, a szovjet, a maya, bármelyik. Sokuk akkora volt, mint egy elefánt, és mégis! Vagy éppen azért…

A birodalmak fenntarthatatlanok. Szétfeszíti őket saját létük: a túlzott méret, az uralkodók és köreik mohó önzése. Képtelenné válnak önmaguk fenntartására. Erőforrásaik megcsappannak, fejlődésképtelenné lesznek.

A világ ellép mellettük, és kiesnek a versengésből. A valóban erős birodalmak előbb csak repedeznek, mert vannak ellenállási képességeik és tartalékaik. Mint a Római Birodalomnak – bőven volt tartaléka hanyatlani. Mások viszont olyan gyöngék voltak, hogy viharosan roppantak össze és nem is hagytak mély nyomot maguk után. Például Nagy Sándoré, aki ugyan meghódított egy hatalmas területet, de igazgatni, fenntartani, finanszírozni és megvédeni már nem volt képes. Pláne, hogy ráadásul meg is halt. És az bárkivel megeshet.

De még nehezebb a kisebb birodalmak és diktatúrák túlélése

Azoké, akik egy országon belül rendezkednek be. Az egy-országos rendszerek védtelenek. Ceaușescu belső birodalma 48 óra alatt a múltba tűnt, az ismert végkifejlettel. Kadhafié még gyorsabban és még randábban. Szaddámot egy gödörből kaparták elő, mint valami kutyát. Milosevicset évekig alázták Hágában és végül egy kopár cellában ette meg fene. Hugo Chávez rendszere sem lett túl hosszú életű, noha elsöprő volt a népi támogatása eleinte. Nem lesz ez nagyon másképp az orbáni rendszerrel sem.

Az Európai Unó egyik leggyöngébb országa vagyunk

Ráadásul leszakadóban. Az egykor gőgösen lenézett románok, szlovákok is elhúztak már mellettünk. Ez nem esik jól a lelkünknek, de sajnos tény. Minimális fejlődésünk szinte teljesen külső erőforrásokra épül. A magyar gazdaság saját nemzeti teljesítménye még Orbán kolbásztöltéseinek vagy kisvasútjainak költségét is nehezen viselné.

A tény az, hogy ez nem igazi birodalom, csak annak akarják láttatni, és a hétköznapokban sajnos annak is érezzük. Belénk sulykolják, hogy legyőzhetetlenek és pótolhatatlanok.

Azt tömik a fejekbe, hogy az egyetlen központból érkező egyetlen akarat irányít mindent. Nem is szégyellik vagy rejtegetik, hanem egyenesen büszkék rá. A helytartók, a szpáhik, a pénzbehajtók és a hangoskodók egyetlen személy óhajait lesik, találgatják és teljesítik. Megnézheti magát és repül állásából az a közmédiás szerkesztő, aki lemarad Orbán élő bábszínházának kapcsolásáról, akár egy másodperccel is.

A kormány = kormányfő

Politikai és adminisztratív fővezér. Antall József ragaszkodott a német kancellári rendszer kopírozásához, és akkoriban senkinek nem volt nagyon kedve ezzel vitatkozni. Mindenki sejtette, hogy az MDF fog győzni és ő lesz a miniszterelnök – essünk túl rajta mielőbb, szorítsuk ki a komcsikat a vályú mellől, és majd meglátjuk. Gyerünk, megy az idő! Nem kell nagyobb önálló felelősség a minisztereknek vagy a kormány egészének. Arassa le a sikert vagy vigye el a balhét egyetlen ember, és ne gatyázzunk már a részletekkel! Ha bukik a főnök, megy az egész banda, és kész. Nem nagyon gondolták át ennek az egésznek a következményeit. Persze elvileg nincs baj ezzel a rendszerrel, feltéve, ha a győztes politikai erő vezetője alkalmas és képes a demokratikus viselkedésre. Igen: viselkedésre, magatartásra. Tudomásul veszi, sőt megköveteli maga fölött az ellenőrzést.

Ahogy például Antall is fogta magát, és elballagott az Alkotmánybíróságra, ott szépen felállt és meghallgatta a határozatot. /El tudja ezt bárki képzelni Orbánról? Még Tarantino-i fantáziával is nehezen./

Ha a politikai vezető (miniszterelnök) demokratikus vénája bőséges, akkor az láthatóvá teszi a kormányzati döntéshozatalt. Ha engedi és elvárja maga fölött és mellett a kontrollt és a szakértelmet, akkor direkt jó, ha van egy számon kérhető felelős, aki a döntéseket végül meghozza.

A Fidesz volt az első, amely/aki megtehette, ezért meg is tette,

hogy olyan köztársasági elnököt kreált, aki nem a kontrollt, hanem a kiszolgálást jelképezte. Schmitt Pál mondta megválasztása előtt, hogy nem lenne

“a kormány törvényalkotási lendületének gátja, sőt motorja lenne annak”.

Ez ugyebár az államfői funkció teljes félreértése. Ha az államfő a kormány motorja, akkor legyen a kormány tagja. De nem véletlenül nem az, hanem a kontrollja. Senki nem mondta soha, hogy gátoljon, de azt igen, hogy kontrolláljon.

Schmitt előtt az összes ál(l)amfő – eltérő fokozatokon és eltérő aspektusokkal – de megpróbálta a kormányzatok hatalmát ellensúlyozni.

Azóta nem. Egy működő államfő a NER testén már kellemetlen pörsenés, mert állandóan viszket és nem szabad elkaparni, mert elmérgesedhet. A megoldás: letakarni valami szépségtapasszal, és mehetünk tovább. Nem tökölünk a jogszabályok ellenőrzésével, ha egyszer lehet alkotmányt, törvényt módosítani órák alatt is. És ha elbarmoltuk, akkor újra. És megint.

A NER kormányzati rendszerében kizárólag a miniszterelnöknek osztanak döntési jogot

A miniszterek felelőssége láthatatlan. Nagyítóval se találni olyan nyilatkozatot, ahol a miniszter, államtitkár vagy pártvezető úgy fogalmazna:

„Az a tervem, hogy…”, vagy „Úgy döntöttem, hogy…”.

Nem. A megfogalmazások mindig a kormányra utalnak. A kormány tervezi, a kormány akarja, a kormány eldöntötte, a kormány elutasítja, stb. A látszatát sem keltik annak, hogy a vezetői szinteken önállóan gondolkodó és saját felelősséget vállaló emberkék ülnek. Merthogy valóban csicskák ülnek. Még a korábban legtökösebbnek elkönyvelt Lázártól se lehetett hallani, hogy „ezt meg ezt tettem…” A felelősség egyetlen személyre fókuszál.

Ez persze felmérhetetlen veszélyekkel jár Orbánra nézve,

mert amikor netán meleg lesz a pite, mindenki rá fog mutogatni.

A „parancsra tettem” szószerkezet gyakrabban fog elhangzani, mint a „De kurva hideg van ebben a cellában…”

Ő ezt még nem tudja, legfeljebb csak érzi.”

Forrás

Orbán Viktor B-terve -Novák Katalin- ideológiai hidegháborúra készül!

Pörköltszaftos Mátyás király! - avagy „hogyan legyünk szimpatikus népgyermeke” kezdő diktátoroknak íródott kiskáté

Kapcsolódó