A politikusok rendszerint igen bátran hivatkoznak a statisztikákra. A közgazdászok óvatosabbak. A politikusok a számokkal többnyire igazolni akarják az aktuális vélekedéseiket. A közgazdászok inkább a trendeket keresik, kutatják.

Nagyságrendek

A vírusválság igen jó példa arra, hogy mennyire megbízhatatlanok bizonyos számok, hiszen szinte minden “bemondónak” van valamilyen valós hivatkozási alapja, és mégis rettenetes ellentmondások jönnek elő a számtengerekből. Elég csak arra gondolnunk, hogy

mennyire esetleges, ki minősül fertőzöttnek, ki minősül betegnek, s a halálokokat ki hova sorolja.

Rettenetes hallani a borzalmas napi számokat,

mint valami fekete időjárás-jelentést, ám csupán egy összefüggésre hadd emlékeztessünk: a járvány előtt havonta 50-100 honfitársunk halt bele az ún. “kórházi fertőzésbe” (ami egyébként egy összefoglaló elnevezés), ugyanakkor a mostani járvány idején ez a számbavétel egyszerűen eltűnt….

Nem utolsó sorban a belga halálozási adatok azért oly magasak, mert ott ha egy idősotthonban akár csak egyetlen koronavírus-fertőzöttet is detektálnak, akkor az abban az intézetben elhunyt valamennyi embernél automatikusan a koronavírust tüntetik fel a halál okozójának.

Hasonlóan bonyolult a helyzet a munkaügyi statisztikáknál

A KSH adatai szerint április 20-án bő 330.000 embert tekintettek regisztrált munkanélkülinek, ami egyébként egy hatalmas, mintegy 25 %-os ugrás az előző év áprilisához képest. Tegyük hozzá, ez valójában nem az egy éves növekedés, hanem a március 20 és április 20 közötti. Ilyenkor a közgazdászok azt is megjegyzik, hogy a tényleges szám ennél jóval nagyobb lehet, hiszen nem mindenki és nem azonnal jelentkezik a munkaügyi hivataloknál, amelyek egyébként ebben az időszakban alig-alig fogadtak be regisztrációkat.

Sokan azért sem tudnak bejelentkezni,

mert például a megszűnő szerződésüknek van valamennyi kifutása, tehát a munkájukat már ugyan elveszítették, annak adminisztrációja viszont még nem pörgött végig. Ebben a mostani közlésben szintén nem mutatkoznak azok a “katások” sem, akik éppen beszakadtak, bevételük netán egy fillér sem volt ebben az időszakban, sőt, még a havi járulékukat is fizették, ám önfoglalkoztató mivoltukból fakadóan esetleg reménykednek valamiben. A tényleges munkanélküliség – egyes becslések szerint – a hivatalos adatok duplája is lehet, azaz meghaladhatja a fél milliót. Április 20-ig.

Attól tarthatunk, hogy az azóta eltelt további egy hónap újabb százezreket tett az utcára.

Sajnos nem túlzás arra gondolni, hogy a családtagokra is vetítetten most hirtelen másfél-két millió magyar ember néz szembe a szociális összeomlás rémével úgy, hogy gyakorlatilag nincs szociális háló, amely felfogná a zuhanásukat.

Ez a mostani válság annyival durvább a korábbiaknál,

hogy ez napok leforgása alatt pusztított ki temérdek munkahelyet. Elég ha a turizmusra, a vendéglátásra tekintünk, amely ágazatok akkor is padlón vannak (és sajnos egy jó ideig ott maradnak), még ha immár néhány bágyadt vendég el-elszürcsölget egy kávét a megnyitott teraszokon. A katasztrofálisan alacsony forgalom szinte egyetlen dolgozót sem képes eltartani az adott “üzletekben”, miközben a hazai “foglalkoztatottak” 10-15 %-a van ide sorolva.

Rengeteg gyermek issza most ezen áldatlan állapotok levét

Ha lenne normális családi pótlék, vagy valamilyen rendkívüli gyermekmentő csomag, akkor tán a szülők is egy leheletnyivel könnyebben élnék meg a szorításokat, így viszont a társadalmi depresszió további károkat vetít elő.

Akik most szociális fordulatot hirdetnek, lehet nem is tudják, hogy tulajdonképpen szociális forradalmat kellene indítsanak.

Forrás

csütörtök

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét