Kincses Gyula: a hálapénz konzerválja az egészségügy belső torz, feudális viszonyait

A Magyar Orvosi Kamara részt vesz az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról szóló gondolkodásban, s közben az egészségügyi dolgozók bérrendezéséért is küzd. Kincses Gyulával, a szervezet elnökével a Magyar Narancs készített interjút a közelmúltban.

A problémák felvetése nem politizálás, hanem szakmai érdekérvényesítés

A kamarai elnök kiemelte, a MOK határozottan távol tartja magát minden politikai szándéktól, kapcsolódástól; a problémák felvetése nem politizálás, hanem szakmai érdekérvényesítés és megoldáskeresés:

“A szakmai kérdésekben továbbra is szívesen együttműködünk, azaz továbbra is adunk, de kapni is akarunk. Mi arra vállalkoztunk, hogy egy betegbiztonságot garantáló, igazságos hozzáférésű egészségügy kialakításában leszünk partnerek, amelynek egyaránt feltétele a reform és a tisztességes bér. “

…én, mint állam elveszek valamit, ami magántulajdonú volt…

Szóba került, felröppent a hír, hogy az átalakítás az alapellátás államosítását is magával vonhatja:

“Az államosítás az én fogalomrendszerem szerint azt jelenti, hogy én, mint állam elveszek valamit, ami magántulajdonú volt. Ezt a MOK nagyon határozottan elutasítja. Az tény, hogy miután a háziorvos kollégák 55 százaléka 65 év feletti, ez a háziorvosi rendszer ebben a formában nem fenntartható. És már ma is 433 a tartósan betöltetlen praxisok száma. Egyértelmű az álláspontunk:

ami működik, nem szabad lerombolni, nem szabad államosítani,

de a tartósan betöltetlen praxisok esetében nem feltétlenül kell erőltetni tovább a szóló praxisok betöltését, inkább csoportpraxisokat, praxisközösségeket kell létrehozni; közös tudást és eszközparkot, sok diplomás szakdolgozóval, akik magasabb szintű alapellátást nyújtanak.”

Pintér, az új “mindenminiszter”?

Az elnök beszélt a Pintér Sándor vezetésével elindult egyeztetésekről is:

“Pintér Sándor másoktól is kért véleményt, például a Magyar Kórházszövetségtől, ahol nyilvánvalóan más irányból közelítenek a problémákhoz. Neki az a dolga, hogy feltérképezze, milyen problémák és érdekcsoportok vannak az egészségügyben, így az, hogy mindenkinek egyénileg visszajelezzen, nem is elvárható.

Hogy elolvasta az anyagot, az biztos, mert kérte, hogy néhány dolgot részletezzünk.

A hálapénzről viszont személyesen is beszéltünk, és úgy tűnik, hogy a miniszter két dolgot biztosan ért. Az egyik, hogy amíg hálapénz van, teljesen mindegy, hogy milyen rendszert rajzol fel, mert a hálapénz minden hivatalos rendelkezést felül fog írni. A hálapénzben az adózatlan jövedelem jelenti a legkisebb kárt. Fontosabb ennél, hogy konzerválja az egészségügy belső, torz, feudális viszonyait és a szerkezetet.

A főorvosi pozíció hálapénzt termel, és gátat jelent a szakképzésben, tudásátadásban is, hiszen a főorvos vonakodik átadni a betegeit a fiataloknak.”

“…az osztrák bérek 50 százalékát céloztuk meg…”

Az új kamarai vezetők a megválasztásukkor az ígérték, hogy együttműködők, de az érdekérvényesítésben keményebbek lesznek. A kormánnyal folytatott egyeztetéseken is ennek megfelelően próbálnak eljárni:

“Világossá tettük, hogy az egészségügyi dolgozók béremelésének két célja van. Az egyik az orvosi cél, hogy egy munkából, tisztességes bért keresve meg lehessen élni, ne kelljen hálapénzt elfogadni és másod-, illetve harmadállást vállalni. A másik a társadalmi cél, hogy legyenek orvosok a közfinanszírozott ellátásban, azaz legyen működőképes, a járványhelyzetben is reagálni tudó egészségügy Magyarországon. Ehhez az osztrák bérek 50 százalékát céloztuk meg, ezzel már itthon és a közfinanszírozott ellátásban lehetne tartani a dolgozókat.”

“A jelen helyzet senkinek nem jó…”

Hozzátette, azt a MOK sem látja, hogy a kormányzat rendszerszinten milyen irányítási modellt tervez. Az egészségügyet sokféleképpen meg lehet szervezni, több működőképes modell van:

“Az egészségügybe többletpénz kell, a működéshez és a bérekre is, ezt nem lehet megspórolni./……. / .”Ha van többletforrás, ha van egy jól szabályozott rendszer, amelyet a szakmával együtt alakítottak ki, akkor a szakma is el tud fogadni egy erősebb szabályozást, mert a szakmai protokollok, a tisztázott beteg utak védik az orvost és védik a beteget is.” /….. / ” A jelen helyzet senkinek nem jó: sem orvosnak, sem betegnek, sem a politikának. A kamara várja a változtatást, de annak a hogyanja még előttünk is több ismeretlenes egyenlet.

Amiben biztosak vagyunk: bármilyen érdemi változás csak a szakma támogatása mellett léphető meg, annak pedig előfeltétele a tisztességes bér. És érezzük a kollégák támogatását.”

MTA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük