Le merem fogadni….. Izgalmas napnak ígérkezik augusztus 22-e, hétfő

Ez a hétfő a határideje a magyar kormány válaszának, amely meggyőzni hivatott az európai uniós illetékeseket a jogállamiság kielégítő magyarországi állapotáról, ezért izgalmas nap. Komoly pénz a tét, hiszen egy rossz válasszal nagyjából búcsút mondhatunk az erre az évtizedre nekünk járó támogatási összegek nagy részének, vagyis sok milliárd eurónak, illetve sok ezer milliárd forintnak.

Sajnos nem jók a kilátások

A magyar miniszterelnök eddig igen jó érzékkel mérte fel, hol vannak az európai huzavonák határai, s a kemény falak előtt mindig ügyesen meghátrált. Az odáig vezető utakat fanfárokkal kísértette, a visszavonulásai viszont mindig gyorsak és csendesek voltak. Most azonban nem tudni, vajon túl vannak-e húzva bizonyos húrok, vagy sem, de jómagam attól tartok, komoly esélye lett a nagy bajok bekövetkeztének.

Mi változott? Három dolog mindenképp

Az első változás a jogi fegyvernemek tekintetében állt elő. Orbán eddig igen jól tudta, hogy az ellenfelet leginkább az Európai Bizottság képviseli, amely sok mindennel rendelkezett (ld. még “brüsszeli bürokraták”), kivéve olyan fegyverekkel, amelyek át tudtak volna törni a politikai döntéshozatal szövetein. AZ EB ugyanis a “szerződések őre”, tehát a bürokraták pont azért kapják a jó nagy fizetésüket, hogy minden jogszabály működését rigorózusan felügyeljék, s hangosan szóljanak, ha valami nem stimmel. Legendás a mondat, miszerint, “igen, Miniszterelnök Úr, természetesen értjük, hogy a mi drága jó anyánkat, ám ez itt egy jogszabály, és ezt szíveskedjék betartani!” A brüsszeli bürokraták viszont az idén egy kemény fegyvert is kaptak a kezükbe, éspedig azt az új jogszabályt, amely alapján anyagilag is súlyosan elkefélhetik a renitenseket.

A második változás ezzel van összefüggésben, minthogy élesedett az új brüsszeli fegyver, ugyanakkor Orbán gyakorlatilag elmarta maga mellől az összes szövetségesét. Egyetlen tagországi miniszterelnök sem maradt, akibe végső menedékként bele lehetne kapaszkodni, s aki esetleg védőbeszédre lenne kapható a magyar folyamatokat illetően.

Harmadjára pedig itt van a háború, ami eléggé megviseli valamennyi tagország polgárainak tűrőképességét, tehát alig akadna valaki, aki egy igazi közösségi kerékkötő igazát próbálná támogatni. Elvileg tehát minden adott ahhoz, hogy a körbekerített Orbánra egy végzetes csapást mérjenek. Az európai boszorkánykonyhákban csak az a kérdés maradt, vajon érdemes-e Orbánt akkor agyonverni, amikor egyébként is napi szinten ömlenek a bajok. Ez bizony egy borotvaélre tett kérdés. Személy szerint azt gondolom, hogy több indíték mutatkozhat a leszámolásra, semmint tovább fenntartani az egység látszatát.

Esetünkben két kulcsmozzanat várható

Az Európai Bizottságnak sokkal, de nagyon sokkal több ismerete van az egyes tagországok belső viszonyairól, mint gyakorta maguknak a regnáló helyi kormányoknak. Másként fogalmazva a brüsszeli bürokraták szinte mindet tudnak, de a végső felelősséget – jogszerűen – rendre tovább hárítják a politikai döntéshozókra. Esetünkben két kulcsmozzanat várható. Augusztus 22-én az Európai Bizottság kézhez veszi a magyar kormány válaszát, s eldönti, hogy mit kezdjen vele? Akár csuklóból, kvázi olvasatlanul el is utasíthatja, hiszen a megadott időn belül egyetlen olyan hazai törvény sem született, amely orvosolná a régóta sorolt panaszokat.

Némi jóindulat esetén tekintettel lehet a különböző fogadalmakra, ám ez esetben is az a megoldás várható, hogy ha a megjelölt időhorizonton belül a megnevezett intézkedések mégsem valósulnának meg, akkor automatikusan lecsap a bárd, és kész! Komoly jóindulat esetén az Európai Bizottság keres és talál egy olyan jogszabályt, amelyre hivatkozva tovább pörgeti a huzavonát, és nem terjeszt elő semmit, hanem a ‘várjunk még egy picit’ álláspontra helyezkedik. Abban biztos vagyok, hogy a lényegi döntés már megszületett, csak még nem tudhatunk róla. És itt jön a második kulcsmozzanat. Az Európai Bizottság ugyanis konkrét javaslatot kíván tenni az Európai Unió Tanácsának (amit a hazai sajtó előszeretettel kever össze az Európai Tanáccsal), márpedig ez a – rövidebb nevén csak – ‘Tanács’ bizony dönteni fog. Magyarul szólva a döntés már nem megy vissza a miniszterelnökökhöz, hanem a szakminiszterekből (esetünkben többnyire a pénzügyminiszterekből) álló európai testület többségi szavazással mondja ki a verdiktet.

A szakminiszterek pedig már nem vitatkoznak

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

Ezt a döntést már csak az Európai Bíróságnál lehetne megfellebbezni, de ott túl sok jóra aligha számíthatnánk, hiszen pont ez utóbbi testület adta a fentebb említett fegyvert az európai bürökraták kezébe. És pont azért, hogy a tetszésük szerint használják. A szakminiszterek pedig már nem vitatkoznak, hanem csak asztalra teszik a fővárosaikban előre eldöntött szavazataikat, amelyek aztán kiadják a végső döntést. Irgalmatlan nagy mázli kellene ahhoz, hogy a magyaron túli, többi 26 fővárosban tömegesen álljanak ki Orbán mellett. A jövő hétvégére okosabbak leszünk, én pedig ugyanitt visszatérek erre a problémára.

Friss!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.