Koronavírus
Ha kell, legyen „idegremenős”! Lehet használni a kórházban mobiltelefont a Covid-osztályokon – állítja az Emmi!
Már az is embertelen, felháborító, kiborító, hogy küzdeni kell azért, hogy a kórházba szállított betegről -aki mellesleg valakinek az anyja, apja, nagyszülője, gyereke, testvére, barátja- a családja megtudhassa, mi van vele, ki a kezelőorvosa, milyen az állapota. Történik mindez 2020 Magyarországán!
Emberek, ez a XXl. század!
Személyes tapasztalás: bátyánk 10 napja megszédült és elesett. Beütötte a fejét, zavart volt, a felesége mentőt hívott hozzá. Ekkor kezdődött a kálvária, ami több, mint egy hétig tartott. Azt elárulták a mentők, hogy hová viszik, de, hogy ott mi történik vele, hová szállítják tovább, magánál van-e, mire számíthatunk, arról semmi információt nem kaptunk. Több napig azt sem tudtuk, a magyar egészségügy rendszerében hol keressük. Azt tudtuk csak, hogy nem covidos. Képzeljék el, milyen érzés lehetett szegénynek, úgy érezhette, minden szerette magára hagyta, mint akit beadtak a Gelkába szerelésre és ottfelejtettek. A hosszú történet vége szerencsére jól alakult, megtaláltuk és 10 nap után -kalandosan bár, de- hazatérhetett.
Fénysugár….
“Nincs olyan általános előírás, ami tiltaná a mobiltelefon használatát a Covid-osztályokon. Infekciókontroll szempontjából ugyanis nem jelent kiemelt kockázatot a mobiltelefon használata”
– közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a hvg.hu megkeresésére.
A portál péntek kora délután írt arról, hogy van, aki reménykedik, hogy a kórházba került nagymama megkapja az üzeneteiket, de olyan is, aki utoljára akkor tudott édesanyjával beszélni, amikor elvitte a mentő. Ugyanis nem egyszerű a kapcsolattartás a kórházba került betegekkel, és nem csak a látogatási tilalom miatt.
A tárca péntek esti válaszában arról ír, hogy lehet mobilt használni a Covid-osztályokon is, sőt
“az egészségügyi dolgozók számára inkább könnyebbséget jelent, ha az a beteg, akinek az állapota lehetővé teszi, maga intézheti a hozzátartozóival való kapcsolattartást”.
Minden tisztelet mellett….
Valóban le a kalappal a nap, mint nap gyógyítók előtt, nem is az Ő dolguk lenne megszervezni, hogy a betegek és hozzátartozóik kapcsolatban lehessenek egymással.
Elvégre ott a sok odavezényelt katona, akik érdemben úgysem tudnak hozzájárulni a gyógyító munkához. Ha adnának nekik két-három telefonvonalat, amin a bejövő hívásokat fogadhatnák és a kért információnak utánanézve visszahívnák az aggódó családtagot, sokat lendítenének az ügyön. Esetleg mobiltelefonokkal felszerelkezve naponta egyszer -legalább- körbe sétálhatnának a kórtermekben és akinek nincs működő készüléke, annak felhívnák róla azt, akinek a hangját hallani szeretné.
A hvg.hu hétfőn több kórházat is megkeresett e-mailben
– köztük azokat, ahova fenti megszólalóink hozzátartozói is kerültek –, hogy miként tudják kezelni a megnövekedett feladatok mellett a hozzátartozók megkereséseit, hogyan rendezik a kapcsolattartást, a tájékoztatást, de cikkünk megjelenéséig sehonnan nem kaptunk választ.
Csütörtöki telefonos érdeklődésre volt, ahol azt jelezték, még várják, hogy a választ jóváhagyja az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, másutt pedig arról beszéltek a titkárságon, hogy még nem volt ideje foglalkozni ezzel az igazgatónak, mert a Covid-helyzet mellett az orvosok jogállására vonatkozó törvénnyel is sok dolga akad, és így is éjszakába nyúlóan dolgozik.
A kórházak házirendjében változatosan szabályozzák a kérdést,
van, ahol a nővérpultot lehet hívni, van, ahol központi számot adnak meg. A rendkívüli helyzetre úgy tűnik a miskolci kórház reagált leginkább proaktívan, ahol kimondottan emiatt hoztak létre diszpécserszolgálatot.
A hozzátartozók több központi számot is hívhatnak, és visszahívják őket. Itt a beteg kórházba szállításakor meg kell adni egy kapcsolattartó hozzátartozót, aki délelőtt 8 és 12 között hívhatja a diszpécservonalat. A megkeresésekre heti három alkalommal válaszol a kezelőorvos, délután 14–15 óra között, “Kérjük ezen időtartam alatt biztosítsák a visszahívás lehetőségét” – írják a kórház honlapján.
A kórház-szabályzatokban nem szerepel,
hogy miként lehet személyesen utolérni, vagy valahogy lelki támogatást adni azoknak a betegeknek, akik saját erejükből már nem tudnak kommunikálni.
Szerző
