Banánköztársaság
Mi az, hogy Honecker, Rákosi, meg Blair? Szerintem a Cseh-Bereményi szerzőpáros! – Napi Lendvaiság a javából!
Amióta a „Magyarország előre megy, nem hátra” szlogen Orbán oldalán paradicsomos, a plakátokon pedig paradicsommentes változatban a Fidesz-kampány fő jelszavává lépett elő, többen végeztek eredetkutatást. (Bár nem nagyon kell, nem olyan bonyolult gondolat, hogy bárkinek magától ne juthatna eszébe.) Sokat használt, mára kissé elnyűtt darab, ott virított Tony Blair kampányában, de már Rákosinál és Honeckernél is.
Amióta a „Magyarország előre megy, nem hátra” szlogen Orbán oldalán paradicsomos, a plakátokon pedig paradicsommentes változatban a Fidesz-kampány fő jelszavává lépett elő, többen végeztek eredetkutatást. (Bár nem nagyon kell, nem olyan bonyolult gondolat, hogy bárkinek magától ne juthatna eszébe.)
Sokat használt, mára kissé elnyűtt darab, ott virított Tony Blair kampányában, de már Rákosinál és Honeckernél is
Felgerjedt bennem a magyar virtus. Mi az, hogy Honecker, meg Blair? Szerintem az „előre-hátra” legszebb változata mégiscsak a zseniális Cseh Tamás-Bereményi szerzőpáros 1974-es dalában szerepel, refrénként a „Désiré apja” c. kompozíciójukban:
„Előre, sohase hátra, előre, sohase hátra…”
Ha az Orbán-stáb nem nézné le saját közönségét annyira, hogy kampányzeneként a kurjongatós lakodalmas rockot kínálja nekik, ha nem csak ezt tekinti magyarosnak, hát Cseh Tamásékkal igazi zenét is találhatott volna az előre-hátrára.
Persze értem, miért nem ezt választották
Ez a szöveg igényesebb a paradicsomos bóvlinál, épp ezért nem minden része klappolna a Fidesz-kampányhoz. Ott kezdődik, hogy a dal hőse, az a bizonyos, aki előre megy, és sohase hátra, Désiré apja, fűtő a vonaton.
„Ó, az én papám fűtő,/ Ó, az én papám fűt…”
Az még rendben, hogy Orbán is elől ül, mint masiniszta, de hogy egy fűtő- ezt valószínűleg snasszolná. Pedig néhányszor már jól befűtött az országnak. Az mondjuk stimmel, hogy
„Ó, van nekem fénykép,/ kinéz tolatás közben,/ előre, sohase hátra”,
mert a miniszterelnököt mi is rengeteg fotón csodálhatjuk, és az is igaz, hogy valójában inkább tolatni szokott, de ezt is előremenésnek kell mondani.
Nehezebb ügy, hogy a dalban szó van a mindig előre menő papa nagyhatalmú barátjáról is:
„Barátja állomásfőnök,/ barátja állomásfőnök,/ Van néki takaros háza…”.
Hát nem tudom, Putyin mit szólna, ha csak úgy leállomásfőnököznék, pedig néki aztán tényleg van takaros háza
Csupa arany meg márvány, láthattuk az ellenzéki vezér: Navalnij és társai videóján. De az igazi baj Cseh Tamásék zenéjével a dal vége lehetett:
„Nem minden vonat jár/ széles vágányon,/ el ne feledjétek/ azt, hogy vannak köztünk,/ el ne feledjétek,/ vannak e világon/ keskenyvágányú vasutasok is.”
Hát ez már kilógna egy nagyhangú, melldöngetős kampányból. Maradt inkább a paradicsom. Pedig Bereményiék szövege jobban illene ránk.
Lehet, hogy a mi nagyfőnökünk, (ha fűtő, ha masiniszta), „előre, sohase hátra” menne, csak sajnos már rég nem nagypályás.
Rossz irányt választott, elprédálta a saját tehetségét és az ország jövőjét is. Keskenyvágányú vasutas. Olyan keskeny vágányon halad, ahol jobb vonatok már nem járnak. És félek, ott is csak tolat. Ahogy az állomásfőnök parancsolja.
Szerző
