Banánköztársaság
Na jó, elárulom, miért vesztettünk április 3-án!
Nem Gyurcsányahibás, de nem is Márki-Zay. Semmi sem hihető mindabból a bűnbakokra mutogatásból, ami már április 3-án késő este elkezdődött. Szerintem az sem igaz, hogy az összes szemétségét bevető Fidesz-rezsimet lehetetlen lett volna ezen a választáson leszavazni.
Nem Gyurcsányahibás, de nem is Márki-Zay. Semmi sem hihető mindabból a bűnbakokra mutogatásból, ami már április 3-án késő este elkezdődött. Szerintem az sem igaz, hogy az összes szemétségét bevető Fidesz-rezsimet lehetetlen lett volna ezen a választáson leszavazni.
De akkor hol szúrtuk el ennyire?
Az első pillanattól jól látszott, hogy az egységes ellenzék valójában csak egy dologban egységes: Orbánnak és rezsimjének mennie kell. Sokan állították, hogy ez az Orbán-ellenesség programnak sovány. Valóban így igaz, hiszen a momentumosok, jobbikosok, szocik, dk-sok, lmp-sek, párbeszédesek és MZP mozgalma közös kormányzásra készült. Éppen ezért nem ragadtak le az Orbán elleni szövetkezésnél, hanem nagy nehezen kiizzadtak a választási kampány idejére egy közös programot is.
De miféle közös program az, amiben egy jobbikos és egy momentumos is egyetért?
Súlyos kérdésekben már eleve kompromisszumokat kellett kötni, szőnyeg alá söpörni olyan kérdéseket, amelyek sok választópolgárt érdekelnek, és akár meg is határozza a voksukat.
Hetekkel a választás után került kezembe a Humen magazin kora tavaszi száma
Ez az LMBT+ közösség egyik legfontosabb lapja. A szerkesztők egyértelműen az egységes ellenzék melletti voksolásra igyekeztek buzdítani olvasóikat, de ha belenézünk a lapban közölt MZP-interjúba, azt látjuk, az őszintén beszélő miniszterelnök-jelölt nem mondhatott mást, mint hogy az Orbánék által fenyegetett, elnyomott meleg-leszbikus közösséget legjobban érdeklő ügyekben nem volt egységes ellenzéki álláspont. Az egyenlő házasodási jog megadásáról “80 százalékos” egyetértésről beszélt MZP, a gyermekek örökbefogadásának jogával pedig ennél is kevésbé, “valamivel 50 százalék fölötti” egyetértést ismert el. A Jobbik nyilván mindkét kérdésben elutasító volt, de úgy tűnik, akadtak további szövetségesei is.
Ez “csak” egy példa, de jól mutatja, hogy a választók számára mennyire lehetett hihető, hogy ez az egységes ellenzék képes lenne tartósan és sikeresen együtt kormányozni.
Sokan firtatták mindvégig azt is, hogy – mondjuk – a korábbi jobbikos szavazók miért támogatnák a Gyurcsányt is magában foglaló ellenzéki listát, de más oldalról is kérdés maradt, hogy hány antirasszista szavazót tarthatott távol a nem is oly rég még egészen másképp beszélő és viselkedő jobbikos vezetők jelenléte. Nos, ebben is van valami.
A gordiuszi csomó
Miért kellett ragaszkodni a közös kormányzás ígéretéhez, ha ennyi nyilvánvaló akadály tornyosult előtte?
Sokkal hitelesebb lett volna – és a magyar szavazópolgár viszálykodásra mindig kész lelkületét is sokkal inkább figyelembe vette volna – ha az Orbán-rezsim megdöntése utáni időszakra a demokrácia lehető leggyorsabb helyreállítását hirdették volna meg. Az újjászületett köztársaságban pedig mielőbb új, tisztességes feltételekkel megrendezett választáson eshettek volna egymásnak a 2022-ben kényszerűen összefogott erők. Ezt sokkal inkább képes lett volna elhinni és támogatni mindenki, aki már alig várta, hogy az általa támogatott Gyurcsány (Jakab, stb.) megmutathassa a többieknek, ki az igazán esélyes ellenzéki vezető…
Kényszerházasság helyett az ellentétek őszinte vállalása, és felkészülés a nyílt, demokratikus versengésre: ez az egyszerű ígéret reális esély lett volna a győzelemre.
