Banánköztársaság
Orbán és rezsimje olyan, mint a vendég az úri klubban, aki teszkós szatyorba pakolja a svédasztal legjobb falatjait és szotyihéj köpködés közben sértegeti a többi klubtagot
Egyre nehezebben tudom elviselni, amikor a fideszes propaganda azt harsogja, hogy az ellenzék áskálódik Magyarország ellen és azon dolgozik, hogy minél kevesebb uniós pénz jusson hazánknak. A lehető leghatározottabban állítom, hogy a kormánypárt vezetői totálisan lenézik és semmirekellő hülyének tartják azokat a fideszes szavazókat, akik ebből egyetlen vesszőt is elhisznek.
Azok a kormánypárti politikusok és propaganda-inasok
pedig, akik ezt komoly arccal még bele is mondják a kamerákba: bizonyosan egy sötét bugyorban végzik majd a keresztényi elszámolás idején. (Náluk csak egy fideszes politikusi kör jut még mélyebbre, akik képesek rezzenéstelenül állítani, hogy az ellenzék képviselői „gyűlölik a hazájukat”; ennél aljasabb hazugság talán nincs is.) A szándékok eredményességén és hatékonyságán mindig lehet vitatkozni, sőt versenyezni, de egymás hazaszeretetét kétségbe vonni, csak a legsötétebb fasiszta időkben szokták. Igaz, a Fidesz épp a fasiszta történelmi alakok örökségét felvállaló és követő nemzetközi politikai kalandorokkal köt Európa-ellenes szövetséget, így ez utóbbin elszörnyedni lehet, meglepődni már kevésbé. Ami pedig a hazánknak járó uniós forrásokat és azok veszélybe kerülését illeti: ideje tisztán látni és helyre tenni néhány dolgot.
A Magyarországnak járó támogatások sorsa alapvetően nem „Brüsszel” vagy az Európai Bizottság jóakaratán múlik, hanem a Fidesz-kormány döntésein
A szalonból csak azt szokás kitenni, aki nem illik oda. Jelen helyzetben Orbán és rezsimje olyan, mint az a furcsa vendég az úri klubban, aki teszkós szatyorba pakolja a svédasztal legjobb falatait, beletörli a csizmáját az abroszba, kedélyesen a szőnyegre vizel, szotyihéj köpködés közben sértegeti a többi klubtagot, majd amikor a sokadik felszólítás után a pincérek megkérik, hogy a következő fogás előtt inkább az előtérben legyen kedves várakozni, akkor jogtalanságot kiált, dühösen lever még egy-két vázát kifelé menet, de szavait így is alig érteni, mert még mindig tele van a szája pogácsával és potyog kifelé, ahogy üvöltözik.
Ha a Fideszben nem értették volna a színes képeket, akkor egyszerűbben:
a fociban tilos a kezezés, meg a les és nem szabad a másik lábát agyonrúgni; így, ha valaki labdával a kezében lesre fut, majd páros lábbal beletalpal a kapusba, akkor ne csodálkozzék, ha a sárgalap után villan a piros is. Ilyenkor pedig nem a bírót, nem a szabályokat, vagy a nézőket kell anyázni, hanem azt a játékost kell levenni a pályáról, aki nem érti, vagy direkt megszegi a szabályokat.
A hazánknak járó helyreállítási alap forrásaival kapcsolatban a benyújtott nemzeti tervet elvben hétfőn kellene elfogadnia az Európai Bizottságnak;
ez azonban egy nappal az első határidő előtt még erősen kérdésesnek látszik. És
nem „Brüsszel” vagy sorosgyörgy, esetleg a meleg-gender-migráns-hollandfickós lobbi miatt, hanem azért, mert a magyar kormány egyszerűen képtelen megfelelni a szabályoknak.
Emlékezetes, hogy korábban már elkészítettek egy első verziót a hazánknak járó forráskeret elköltése kapcsán (ebben szerepelt például az a közel 1600 milliárdos tétel is, amit az épp fideszes alapítványokba kiszervezett egyetemi fusira akartak elverni), de Ursula von der Leyen közölte Orbánnal a brüsszeli tárgyalásukon: ez így nem fog menni.
A Fidesz a teljes arcvesztés elkerülése érdekében gyorsan váltott is: már csak a vissza nem térítendő (ejtsd: nem kell visszafizetni) támogatási összeget igényeljük a nagy pénzes bödönből, a szuperkedvezményes hitelrészt – még – nem.
Azzal érvelnek, hogy nem akarunk eladósodni,
ami a kínai- és orosz megahitelek felvétele idején meglehetősen nevetséges érvelés, ráadásul végtelenül hazug is, mert a valóság ezzel szemben az, hogy a kormány azért nem kéri a visszatérítendő részt, mert nem akarja, hogy a magasabb kontroll miatt beleszóljanak: mire költheti ezt a pénzt.
A kormány által másodszorra beadott terv elfogadása is azért csúszik,
mert „Brüsszel” nem látja eléggé garantáltnak a források tisztességes és átlátható felhasználását;
a Fidesz ugyanis szétlopta az elmúlt években ezeket az európai közpénzeket, ehhez pedig többet nem kívánnak asszisztálni. A nemzeti reformterv elfogadásának késlekedése és csúszása tehát a Fidesz-rezsim közpénzéhségével és korrupt szándékaival függ össze, nem mással, végképp nem valamiféle ismeretlen nemzetközi összeesküvés húzódik a háttérben.
Ebből is látszik, hogy a magyar embereknek, a magyar hazának járó támogatásokat alapvetően a magyar kormány veszélyezteti
Ha a NER tartaná magát ahhoz, amit az uniós csatlakozás idején Magyarország vállalt, vagy csak azokat az elveket és célokat betartaná, amelyeket a még hatályos – és a kormánypárt jelenlegi ideológiájával gyökeresen ellentétes tartalmú – európai programjában leírt, akkor fel sem vetődne a forrásbefagyasztás, vagy az esetleges megvonás.
Le kell venni a pályáról a szabálytalankodó játékosokat és be kell küldeni az újakat – ez ilyen egyszerű.
A választókat pedig nem kell a valósággal ellentétes hülyeséggel megvezetni és lenézni. A magyar emberek józanabbak és okosabbak annál, minthogy emoji-szintű üzenetekkel irányítsák őket.
