Banánköztársaság
Pénzhiány kártya – arra az esetre, ha „nép” megorrolna a „kormány-nem”-re
A pénzhiány kártyát jellemzően akkor kell kijátszani, mikor nem lehet egy elutasító döntést a kívánatos módon megmagyarázni, de azért olyan választ kell adni, ami a választói szekértábort nem morzsolja tovább jelentősen, vagy a többségük még el is fogad. Ezt látjuk most is.
Többször foglalkoztunk az elmúlt hónapban a Velencei-tóval és a környező településekkel, sajnos szinte minden esetben negatív felhanggal. Nem volt célunk a pánikkeltés, a tényeket ismertettük. “A tó évek óta jelzi, hogy nem bírja így tovább, miközben minden jól látható helyen fejlesztések vannak a part környezetében, maga a víz sosem volt még ilyen sebezhető.”
A kormány -akit mi pénzelünk- drágállja….
Tessely Zoltán, a Velencei-tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos szerint
a gazdasági operatív törzs még elfogadta a 40 milliárdos tervet, de a kormánynak már drága volt. A normális szintnél 80 centiméterrel alacsonyabb a Velencei-tó vízszintje
– mondta el Tessely Zoltán, a Velencei-tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos a Fehérvár TV-nek. Tessely szerint
a tavat a kis vízgyűjtőterülete teszi kifejezetten érzékennyé a csapadékviszonyokra. A mostani alacsony vízállás nem egyedi: 1993-ban és 2005-ben is hasonló volt a helyzet.
Csődöt mondtak Gárdony képviselői
Én biztos vagyok abban, hogy a Velencei-tavat együtt meg fogjuk menteni (L. Simon László 2021. 06.24.)
Tudom azt is, hogy Magyarország Kormánya nem hagyja cserben a Velencei-tavat, és biztosítja a rendszer kiépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges forrásokat. (Tóth István 2021. 07.06.)
Újabb egyeztetés, újabb lépéssel közelebb a megoldáshoz! Folyamatos a részletek kidolgozása és a javaslatok összehangolása, csiszolása a Velencei-tó vízpótlásával kapcsolatban. A legmegnyugtatóbb megoldásra törekszünk! (Tessely Zoltán 2021. 07.30.)
A fent idézeteket a város prominensei megfogalmazásában olvashattuk nem is olyan régen. Ígéretük szerint, minden a legnagyobb rendben lesz, a segítség már úton. Ezt néhányan megnyugvással, mások szkepszissel fogadták. Végül a minap érkezett a hír, ami világossá tette a helyzetet: nincs pénz a tó megmentésére. Ezután már tényleg csak a csoda segíthet – írta a Gárdonyi Közlöny.
Biztosan kell a pénz az esküvői ajándékokra, mennyasszonytáncra! – mondhatnánk cinikusan. De a helyzet több szempontból is kiegészítésre szorul.
A pénzhiány kártyát jellemzően akkor kell kijátszani,
mikor nem lehet egy elutasító döntést a kívánatos módon megmagyarázni, de azért olyan választ kell adni, ami a választói szekértábort nem morzsolja tovább jelentősen, vagy a többségük még el is fogad. Ezt látjuk most is. Pedig ha körbenézünk és demagógiától mentesen megvizsgáljuk, mikre is költ az állam mostanában, úgy láthatunk
- 76 milliárd forintos budapesti vadászati kiállítást,
- 65 milliárd forintba kerülő hajdúnánási MotoGP pályát,
- 25 milliárdos eucharisztikus kongresszust, de nemrégiben olvashattunk arról is, hogy
- majdnem 30 milliárd forinttal terheli az államkasszát a magyar kutatóűrhajós programja.
- A legmellbevágóbb, hogy éppen a Velencei-tó megmentésének költségeire nemet mondó kormányhatározat napján jött a hír, 42 milliárd forintot ad a magyar állam a fóti filmstúdió bővítésére.
Pénz tehát lenne, csak nem a természeti értékeink fenntartására, a Velencei-tó megmentésére,
hanem gigantikus szarvasagancs kapura, betonozásra, vetítőteremre, oltárszentségi csodák bemutatására. Ez pedig inkább azt prezentálja, hogy a Velencei-tó megválasztott vezetőinknek semmilyen lobbiereje, nyomásgyakorlási képessége sincs az országos pénzelosztó rendszerek működtetőinél.
Nem szokásunk rosszat kívánni senkinek, de azt egyenesen reméljük, hogy ezután – a régi rajzfilmes emberkövető esőfelhők mintájára – az éppen aktuális kormányzati luxusjacht alatt mindig legyen egy száraz folt, bármerre is tartana.
A pénzhiány hazugság mellett súlyos probléma a vezetőink természeti folyamatokkal kapcsolatos tájékozatlansága, struccpolitikája
Az ökológiai- és a klímaválsággal kapcsolatos hírekkel tele van a világ. Cikkek és videók tömegei jelennek meg napjában a mindennapi életünket befolyásoló jelenségről és annak kézzel fogható, mindenki számára jól érzékelhető hétköznapi hatásairól. A klímaválság egyik gyakorlati, a szemünk előtt játszódó következménye az általánossá váló vízhiányos állapot, amely előidézi a vizes területek kiszáradását, az általuk éltetett vízi növény- és álltavilág eltűnését. Ez a megállapítás bizonyosan a legtöbb ember számára nem szolgálhat új információval.
Egyedül a bennünket képviselő személyek azok, akiket megdöbbent, hogy nincs elegendő csapadék, ami biztosítaná a Velencei-tó vízének utánpótlását és a természetet teszik felelőssé a kialakult problémáért.
Holott a klímaváltozás nem újkeletű jelenség, hanem évek, évtizedek óta tartó folyamat, amire nem hajlandó még most sem választ keresni közösségünk vezetése. Ezért fordulhat elő, hogy Gárdony városának elöljárósága még mindig fás, erdős területek tucatjainak eladásában és beépítésében látja a jövőt, társasházak, szolgáltatásokat nyújtó többszintes épületek számára.
További példa erre az is, hogy az általunk bemutatott, a kiszáradt madárrezervátumról készült videóban a polgármester nem a környezeti károk tanulságáról, vagy a probléma súlyosságáról, esetleg a megoldásról beszélt a heti termelési riportjában (hétfői gyors), az igazi gondot a felvételek bemutatása okozta számára. Manapság pedig az országos kormányzati kampányt kiszolgálva, inkább leszbikus ötödikesekről értekezik.
Ezzel a döntéssel az állam nem kizárólag az ország harmadik legnagyobb taváról mondott le,
hanem a vele szimbiózisban élő állat és növényvilágról, továbbá a tópart körül boldogulni kívánó emberekről is. És ezt pedig minden gárdonyi közéleti szereplő végig nézi, asszisztál hozzá.
Jól érzékelhető tehát a helyi politikusok teljes csődje a kérdésben. Azon pedig már nem is vagyunk meglepve, hogy egyetlen megválasztott gárdonyi önkormányzati képviselő sem szólalt meg ebben az esetben sem.
A sors furcsa játéka, hogy L. Simon László a Velencei-tó megmentésének finanszírozását elutasító döntéssel egynapon bejelentette, kiszáll a politikából, ezután Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként dolgozik tovább. Testhezálló feladat, amihez sok erőt, sikert és kitartást kívánunk neki!
Ezzel párhuzamosan pedig végtelen elégedettséggel töltené el a Gárdonyi Közlönyt szerkesztő fél tucat gárdonyi polgárt, ha a jövőben Tóth István is inkább ingatlanosként folytatná pályafutását, a helyi képviselők pedig maradnának a kaptafánál és virágkötőként, dohánybolti eladóként vagy vízszerelőként kamatoztatnák a múltban megszerzett képességeiket.”
Szerző
Pingback: "Elfogulatlan szakértő" a Velencei tó kiszáradásáról: "a medencés szállodákban a fürdőzés élménye megmarad...." | Városi Kurír