Rab László: Kik verték le az 56-os magyar forradalmat? Ők, ni

Hát ők. Ezt írta a Minner az oldalára. Nem a ruszkik, azoknak már nem kell hazamenni. Ők voltak. Többek között a jó moszkvai nagynénikédről szól Rab László 45-ös SzŰrreálja.

Ruszkik hova?

Nem merte kiírni Deutsch Tompi is feledte már, hogy hazaküldte az anyjukba az oroszokat a Krím elfoglalása után. Pláne nem emlegetik a dicső fiúk 89-et, amikor még a ruszki hadsereg hazamasírozását óhajtották teli pofával. Eltelt harminc év, és itt vagyunk a nyakunkon az oroszpárti srácainkkal. Nem merte a Minnerstájsz az oldalára kiírni, hogy az oroszok nyomtak le bennünket. Nehogy Vologya seggbe billentse. Ennyire félni kell most már az oroszoktól. Nem merték azt se megüzenni, hogy nem kérünk Kárpátaljából. Merthogy Putyin fölengedte a lufit, a románok, a lengyelek és a magyarok is kérhetnek valamit Ukrajna területéből, jár nekik, hiszen erőszakkal vették el tőlük (kik? könyörgök. Naná, hogy az oroszok, baszki.) A lengyelek, a románok rögtön visszaszóltak, nincsenek területi követeléseik.

A magyar elit lapít, mint szar a fűben

Sose lehet tudni, ugyebár. Hátha lecsúszik valami falat arról a nagy marha asztalról, nekünk, csóresz magyaroknak is. Nyitva kell tartani az ajtót, hadd járjon benn a hallban a kellemes kelet-európai levegő. Persze a Putyin se hülye, még szép, hogy nem Levédiát (a Dnyeper környékét és az Azovi-tenger partját) kínálgatja a magyar suttyóknak. Munkács környékét kóstolgatja, hátha ráharap a mindig éhes, mindig mohó magyar ponty. Mely most is tátogott ezerrel, persze, hogy megakadt a torkán a kukoricacsali. Méghogy területi követelés. Minek az? A XXI. században, amikor internet van. Nem mindegy, hol vagy? Kak tyibjá zavút? A csőnadrágos válasz: Ruszkinyaló pöcs. Akin átrohan a történelem. És úgy hagy ott, akár a szél a fölborogatott műanyagbudikat. Évtizedeken át szaglani fog a magyar elit szégyenletes táncikálása, mellyel beállt Putyin mögé. Én biztos, hogy nem felejtem el. És nem is bocsátom meg soha.

Istenem, hát ezúttal se sikerült

Az ellenzék nem veri a huppot. Szelfizget békésen, hogy Orbán takarodjon. De hát nem óhajt eltakarodni szíre-szóra. Mondják azt is neki, hogy „nem hagyjuk”. De hát hagyják. Amikor Hadházy akciózik, fintorognak. Azon rugóznak, hogy melyik ellenzéki párt a legnagyobb. Nem mindegy? Azt a kérdést is föl lehetne tenni, hogy melyik a legtöketlenebb. Lenne verseny, jelentkezhetnének a hatszor lejárt szavatosságú pártizék. Akik minden választás előtt megígérik, hogy most aztán már elég volt, irgumburgum, jöjjön, aminek jönnie kell. És akkor jön a megérdemelt vereség. Utána pedig lehet bekullogni a parlamentbe a gázsiért. Istenem, hát ezúttal se sikerült. Pedig mindent megtettünk érte. Nem engedte a magyar nép. Apropó nép. Ne mondjunk semmi rosszat Hazámocska népéről, mert már eddig is bizonyította, hogy 50-100 évenként egyszer-egyszer, olykor-olykor föllázadt az elnyomás ellen. Most még nem olyan méretes az elnyomás, hogy törni-zúzni kezdjen a hidra. Én magam se kívánom senkinek, hogy kezdjen törni-zúzni, a forradalom fárasztó fizikai tevékenység, nem olyan egyszerű megbuktatni a diktátort. Főleg, ha a kezében van a buksza, melynek cipzárját állandóan húzogatja. A minap azt hittem, talán a tanárok mellett kiáll a nép, elvégre a gyerekeiről és a gyerekek jövőjéről van szó. Ki is állt, de a tanáriban kevés a szakszervezetis, fogva van a tankérem, túl sok a jobbos tanerő, nehéz őket meggyőzni arról, hogy ha kivérzik az oktatás, ők is éhezni fognak. Ők nem, mondják a kormánypárti tankéremek, nekik a Vityájuk mindig odalök valamit, amivel be tudja fogni átmenetileg a békétlenek pofikáját. És akkor mehet tovább minden a megszokott mederben. Magyarul: elő-előbújik a nép, de aztán visszamegy a vackára, télen hideg van, olyankor nem lehet kormányt buktatni. Különben is kényelmetlen a rendszerváltás. Mi lenne itt, ha az ezerszer levitézlett pártnacsalnyikok kezébe kerülne újra a kormánybot. Ezzel fogja a Minner a társadalmat. Kimutat, körbenéz, és aszt mondja, mit akartok, hát ott én csak Gyurcsányt látom. Meg Sorost. Velük akartok engem lecseréni? Meg vagytok húzatva? Bácsi,, kérem, hol lehet itt gyalázkodni? Ez a sehová se vezető alku fogja évek óta a magyar társadalmat. Senki nem áll ki a másikért, mindenki bekushad, ha megvan a betevő falatja, s nem vállalja a konfrontációt. Aki vállalja, mint Czeglédy vagy Hadházy, esetleg a divattervező, börtönnel fenyegetik, a nyálmédiában lehülyézik.

Ki fog itt törni-zúzni ennyi kockázattal a háta megett?

Hát bármikor megeshet, hogy találnak nálad pár gramm kokaint, és akkor neked véged van. (A jelenet a Tanúban, amikor az ávósok 5 dollárost rejtenek el a könyv lapjai között; ugye rémlik?) Kussolni nagy botrányok idején, s ülni otthon fázósan a nagy hidegben: ez van kiróva az ellenzéki választóra. Na jó, maximum a Facebook-on lehet egy kicsit gyalázkodni, az még megengedett. De bármikor alakulhat úgy, hogy ennek is vége lesz. És jön a nyílt erőszak, ha más megoldás nem lesz. A hatalmat valahogy meg kell őrizni, ez van sulykolva a médiájukban. Azt nem lehet csak úgy, egy koszos választáson elveszíteni. Rá kell tenyerelni a pánikgombra, riogatni egyfolytában a társadalmat azzal, hogy mi lenne, ha mi nem lennénk. Mindenki elkapná a covidot, mindenkit elvinnének ágyútölteléknek, nem jutna tovább a Fradi, mittudomén, kit mivel lehet beszaratni. Jónapot kívánok, Falucskai Ivett vagyok, ma fertelmes idő lesz, de erről nyilván Brüsszel tehet. A szankciós politika miatt szar a forint, Gyurcsány miatt kerül 1200 forintba 10 deka vaj. Tessék átgondolni a dolgot, tessék ministának lenni, és akkor majd nem fáj úgy, ha 110 forintot kérnek az árusok a piacon a tojásért. Mindenkinek megvan a lehetősége rá, hogy boldogabb legyen, köszönöm a figyelmet. Egy óra múlva megint jövök, akkor mással fogok riogatni. Nem ővelük, mert ki van adva, hogy az oroszokkal most nem lehet.

Ez volt a 45-söm Kérem a következő hetet.

Kapcsolódó