Schilling Árpád: Rákay Philipnek leginkább egy jókora pofon járna személyeskedő megjegyzéséért!

A történet ott kezdődött, hogy kiderült, Rákay és a skacok a Most vagy soha! című „grandiózus történelmi kalandfilmre, ami a márciusi ifjak sorsfordító napjáról szól”, a Nemzeti Filmintézet (NFI) 4.500 millió közforintot ítélt oda, melyből 2 milliárd forint egyedi kormányhatározat alapján nyújtott támogatás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójához kapcsolódva. Schilling Árpád rendező közösségi oldalán bukott ki, mondván ebből a pénzből legalább 10 normál költségvetésű magyar film készülhetne el.

A Schilling-poszt

„…Ebből a pénzből legalább 10 normál költségvetésű magyar film készülhetne el. Tíz magyar rendező, író, operatőr, látványtervező, vágó (alkotói csapat) sokszínű munkája helyett készül el ez az egyetlen gigafilm, amely majd pontosan ott végzi majd, ahol hasonló indíttatású elődei – a Hídember vagy a Sorstalanság – a kultúrtörténet nagy süllyesztőjében….”

„A fasiszta pártok legfőbb követelménye a hűség. Ha bármire hajlandó vagy a pártodért, akkor a párt sem felejt el téged. Rákay Philip, született Rákay Kálmán 4 és fél milliárd (4.500.000.000) forint támogatást kapott a Petőfi Sándorról szóló filmterve megvalósítására. Na, de mégis ki ez a szerencsés ember?”

A válaszért kattintson szerzője oldalára:

Sárosdi Lilla: segíts Demeter Szilárd! Elbizonytalanodtam, hogy ez a Moliére jó, vagy nem? (...) Mostanában tehetségéhez képest elég sz@rokat ír!

A Megafon-képzett Rákay válasza….

A labda újra Schilling térfelén pattog….

„Micsoda kicsinyes, frusztrált, humortalan és ostoba reakció ez? Azzal az állítással szemben, hogy mindenféle szakmai, művészi és társadalmi indoklás nélkül, kizárólag a párthűség jutalmaként kapott irdatlan összegű támogatást ez az ember, és ezzel óriási károkat okoz már most, mielőtt még a „sokat bizonyított alkotóstáb” egyáltalán munkába lendült volna,

ellenállításként homofób és személyeskedő (az ügyben teljesen érintetlen feleségem idecitálása ízléstelen, amiért leginkább egy jókora pofon járna) megjegyzéseket tesz.

Az a legnagyobb baj ezekkel a sehonnai, bitang kis ficsúrokkal, hogy annak ellenére, hogy övék az állam és az EU (tehát a magyar és európai pogárok adójából származó) támogatás döntő hányada, ők kapják az összes állami kintüntetést, amit egymásnak osztogatnak, övék a közmédia, ők ülnek az állami intézmények élén, sok milliós autókkal furikáznak, és nyaralnak amikor akarnak bárhol a világon, ahova az állam utaztatja őket, védve vannak az ügyészségtől, a bíróságtól, tehát hiába ők a mindent nyerők, mégis ilyen nyomorult lúzerlogika világlik ki minden megnyilvánulásokból. Se méltóság, se humor, se nagyvonalúság, se elegancia, se büszkeség, és legfőképpen: kétséges, vagy annál is rosszabb szakmaiság.

Fröcsög belőlük a szorongás, a rettegés, a pitiáner infantilizmus. Óvodás gyerekek üvöltenek így, hogy végre szeressék már őket.

A továbbiakért kattintson a rendező közösségi oldalára:

4,5 milliárd közpénzt a biztonságos művesekezelésekre, vagy Rákay Petőfi-filmjére adná? - Az utóbbira már kiutalták.....