Sorting by

×

Udvarias szaktanácsadás ingatlanosoknak – Tarlós István módján

Csütörtök kora este békésen adagoltam magamba könnyű vacsorámat, s közben hallgattam a sok közül egyik tévéadónkon, hogy miként eteti a bájos riportert Tarlós István ex-főpolgármester a fővárosi ingatlanok értékesítésének nyílt és rejtett szabályaival, a trükközés (szerinte) jelenleg alkalmazott módszereivel.

Előbb a Városháza épületének eladásáról regélt Tarlós úr,

utóbb valamely 22. kerületi ingatlan értékesítésének története került szóba, s ez utóbbi fabula kapcsán akadt meg a falat a számban. Másnap újra meghallgattam az ominózus részletet, hátha estve nem figyeltem eléggé, lévén hogy a kényelmes töltekezéssel múlattam az időt, de nem. Jól emlékeztem. Tarlós István azt mondta reggel az ismétlésben, amit este hallottam egyenesen a képembe.

A történet kezdete még 2015-re tehető,

amikor is a Városházán (újabb) lista készült az önkormányzat tulajdonában levő, eladható ingatlanokról. Ez teljesen rendben van, a polgármesteri hivatal már akkor is (és minden időben) tűvé tette az önkormányzati vagyon-leltárt a mozgósítható fillérekért, de a tényleges eladás természetesen még váratott magára.

Ami eladható, azt még nem adták el

– hangsúlyozta nyomatékosan Tarlós István. No nem is. 2019. elején (az még Tarlós-éra volt) újabb lista készült az eladható önkormányzati vagyonról, amely esetleges, bevonható forrásként már ismét számba vette az ominózus ingatlan eladását. Vagyis 2019. március 7-én döntés született arról, hogy az ingatlan eladható. Tarlós szerint ennek a lépésnek még mindig nincs köze a tényleges eladáshoz, merthogy annak első lépése az értékesítési pályázat kiírása. Ha pályázat nincs, a telket nem lehet eladni. És ez már Karácsony Gergely hivatalba lépése után történt meg. A 2020. áprilisában közzétett pályázatra egy vevő júniusban jelentkezett, és még abban a hónapban meg is vette az ingatlant. Slussz.

Az egész gyermeteg vita – ha jól értem – azon folyik, hogy ki és mikor döntött a telek eladásáról – „visszafordíthatatlanul“, s ezért kit és miféle felelősség terhel

Meglehet, az esemény előéletében szerepelnek mindenféle ilyen-olyan vádak, mellékvonalak, de ezekről nem olvastam semmit, mert a telek-história eleve nem érdekelt. Azt sem igazán értem, hogy Tarlós István miért éppen ezen ügylet kapcsán találta fontosnak a nagy nyilvánosság előtt gyávának és hazugnak nevezni Karácsony Gergelyt (miközben azért megjegyezte, hogy ő – lévén öreg ember – senkit nem akar megbántani). Ráadásul nem ismerem a köztulajdonban, önkormányzati tulajdonban levő vagyon értékesítésének szabályait, és nem ismerem az ingatlanpiacot sem.

Ám az, hogy egy ingatlan értékesítése a pályázat kiírásával kezdődik – nyilvánvalóan abszurdum!

Ha bárki valamely vagyontárgya révén pénzhez akar jutni, azaz el akarja azt adni,

minden egyéb lépést megelőzően arról kell döntést hoznia, hogy azt a vagyontárgyat eladja. Bármi más a folyamatban csak ezután következhet, mert

amíg nincs konkrét kínálat, vagyis nincs miről üzletet kötni, addig nem lehet sem pályázatot kiírni, sem felhívni az ócskást, hogy (talán, esetleg) van itt neki valami vacak, jöjjön, vegye, vigye!

Én elhiszem Tarlós Istvánnak, hogy a 2015-ben és 2019. kora tavaszán készült listákon csak a feltételesen eladható jószágok szerepeltek, és ez még nem döntés az eladásról. De hogy az értékesítésnek éppen ez az első lépése, és semmiképp nem a pályázat kiírása, az egészen biztos. Már ha a tények, események, folyamatok hajlandók követni az oksági, a kényszerítő ok-okozati láncot. Az emberek ugyanis nem feltétlenül.

Tisztelt Tarlós úr! Javaslom, szálljon be a Fidesz választási kampányába ilyen megfel-lebbezhetetlen értékítéletekkel, s azok azonnali önkéntes cáfolatával az Ön gyengéd és udvarias modorában. Bizonyára nagy sikere lesz.

 

Udvarias szaktanácsadás ingatlanosoknak - Tarlós István módján

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.