Banánköztársaság
Szanyi Tibor: Városháza, Te Drága!
Mit kell tudnia egy városházának? Alapvetően kell bele egy plenáris és néhány bizottsági ülésterem, a városvezetés számára megfelelő reprezentatív irodák, többcélúan használható terek, udvarok, parkok, különböző kiszolgáló helyiségek és nagyjából ennyi.
Mit kell tudnia egy városházának? Alapvetően kell bele egy plenáris és néhány bizottsági ülésterem, a városvezetés számára megfelelő reprezentatív irodák, többcélúan használható terek, udvarok, parkok, különböző kiszolgáló helyiségek és nagyjából ennyi.
Mire jó egy városháza?
Rengeteg mindenre. Az ember ugye azt várja, hogy ez az épület legyen a város szíve, esze, szeme, s bizonyos értelemben kirakata. Lehessen benne esküvőket, a város számára fontos ünnepségeket, összejöveteleket, konferenciákat, fogadásokat, kiállításokat, koncerteket és hasonló rendezvényeket tartani, szóval olyasmiket, amelyek kifejezik az adott város szellemi, kulturális állapotát, a mindenkori városirányítás ízlése és szándékai szerint.
Mire nem való egy városháza?
Dolgozói parkolásra és ügyviteli irodaháznak.
A budapesti városháza sajnos csak csökötten bír a kívánatos funkciókkal, ám leginkább a nemkívánatosokkal. Eredetileg nem is városházának készült, hanem kaszárnyának, s csupán 120 esztendeje alakítgatják úgy, hogy egyszer majd felnőhessen a nevéhez. Több-kevesebb sikerrel. Nem is épület, hanem épület-együttesről van szó.
Találunk itt színházat, tűzoltóságot, üzlethelyiségeket, egyes részei csodaszépek, de a nagyobbik hányada gyalázatosan lepukkant.
Az épülethalmaz körüli tanácstalanságokat jól jelzi, hogy a rendszerváltozás óta mindegyik főpolgármester akart itt valami maradandót maga mögött hagyni, de semelyikük sem jutott egyről kettőre. Egyedül a káosz tűnik öröknek.
Afelől ne legyen kétség, hogy a legtöbb esetben a szimbolikus tevékenységétől távol tartják a köznapi ügyintézést, ahogy például az Országháza épületétől nem messze rendezkedtek be a képviselői irodák és az általános országgyűlési adminisztráció.
Ebből az idilli képből kitörve dőlt ránk a hír,
hogy a budapesti városvezetés mögötti ún. második vonalban egyesek elgondolkodtak, mi több, feltáró tárgyalásokat bonyolítottak a budapesti városházi komplexum java részének értékesítéséről. A miértekre még nincs világos válasz, de az már bebizonyosodott, hogy a főpolgármester nem ura a helyzetnek. Szándékos, vagy vétkes tudatlanságát agresszív durcizással pótolja, s nagyjából borítékolni merném, hogy egyre fogynak az esélyei, s nem csupán az esetleges újrázásra, hanem egyáltalán a hivatalban maradására.
Nem úgy a nyilvánosságra hozott felvételeken borzalmasan beszélő városgazdálkodási főnök,
akiről az elmúlt napokban a többség azt gondolta, hogy páros lábbal, fanfárok közepette lesz kirúgva, kábé úgy, ahogy a miniszterelnök lőtte ki a lasztit a kolostorából az EB-stadion irányába. Márpedig nem. A fő aktor, a titokban sunyásban matató és flegmán tárgyaló főkolompos-jelölt egyszerűen megúszta egy sima fegyelmivel, ami csak arra inti, hogy máskor ne tárgyaljon milliárdos oligarchákkal, rendszereket túlélő, üzletet imitáló közpénzzsonglőrökkel a városháza eladásáról, és kész, punktum!
A majdnem-bűnbak fővagyonkezelő egyébként megjárta már a MOL-T, az MNB-t, a Vízműveket, s a mostani ellenzéki főpolgármester kormánypárti elődje nevezte ki még 2014-ben, ám hivatalát a két évvel ezelőtti politikai váltás dacára megőrizhette. Erre mondjuk pestiesen, hogy Uramatyám!, mi mindent tudhat ez az ember!
Egy dolgot viszont nem tudott…
Hogy a Duna budai oldalán (tehát nem a városházán!) lévő irodájában a diszkrécióra roppant érzékeny, dúsgazdag beszélgetőpartnereivel folytatott tárgyalásait hosszú időn át valaki lehallgatja. Már amennyiben biztosra vesszük, hogy mind ő maga, mind pedig a köztudottan rejtőzködő életmódot folytató üzletemberek kizárhatók a mostani hangfelvételek készítésének és nyilvánosságra hozatalának gyanúsítottjai közül.
Akkor viszont ki hallgatja le a városházi főnököket, és minden lehet még ennek a bizonyos Anonymusnak a birtokában?
Ezt egyelőre sűrű homály fedi, s csak annyi világos, hogy ez a sztori a ’22-es országgyűlési választási kampánynak mindenképpen a részévé vált, ahol a kormányoldal immár egyre kevésbé érdekelt a főpolgármester gyalulásában, viszont mások egyre inkább lehetnek érdekeltek némi törlesztésekben. Bármelyik oldal is legyen a machinátor, a két nagy tömb ma is az egykori SZDSZ nevű galaxison belül vonzza, vagy taszítja egymást, illetve egymás fekete lyukait.
Szerző
1 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
- Elfüstölt egy villamos – Óriási közlekedési káosz Budapesten
- Orbán és Matolcsy, „két férfi egyeset”
- A horoszkóp ígérete szerint…
- (Nagyon)kisnyugdíjasunk felveszi a kesztyűt: a Mikulásgyár jár a gyerekeknek
Kis Tehén
2021.11.13 18:02 at 18:02
és egy melegbár is