Tébolyult hatalmi gőg – Kiutunk az Európai Unióból

Na most aztán megkapta a magáét a szociáldemokrata Heiko Maas! És megkapta a figyelmeztetést az egész európai baloldal, pontosabban mind a 26 uniós tagállam, amely vette magának a bátorságot, hogy aláírja a népi Kínát elítélő európai uniós nyilatkozatot a Hongkonggal szemben követett politika miatt. Magyarország egyedül nem írta alá.

Erre Németország külügyminisztere ideges lett, és elég hangosan elmondta:

“ …Akik vétóikkal megbénítják az európai külpolitikát, többé nem ejthetik túszul a közösséget, nem engedhető meg, hogy Európa kohéziójával játsszanak! A vétójogot ilyetén külpolitikai ügyekben meg kell szüntetni!“.

No, ez Budapesten kiborított a a bilit.

Lássuk csak, „mitisíra hogyishívják“?, vagyis a Karmelita kolostor főapátja (Szamizdat 9) :

„Az európai baloldal, élén a német baloldallal ismét minősíthetetlen hangon támadja Magyarországot. Most azért, mert nem volt hajlandó egy politikai súlyt és komolyságot nélkülöző közös nyilatkozatot aláírni Hongkong ügyében. Így volt, s ha százszor terjesztik is be újra, századszorra is ez lesz az eredménye. Magyarország álláspontja szerint véget kell vetni annak a brüsszeli gyakorlatnak, amely nyilatkozatok fabrikálásában és lobogtatásában merül ki. Megértjük, ha bármely tagország hazai, belpolitikai okokból egy olyan papírt akar felmutatni, amin az EU logója látható. De ennek is van határa. Az utóbbi években ez a belpolitikailag motivált, közös külpolitika oda vezetett, hogy az Európai Unió külpolitikája nevetségessé vált. Ha nyolc közös nyilatkozatunkat söpörték eddig félre – és Kína esetében ez tör-tént –, a kilencedik is gúnykacajt vált ki. Szánalmas papírtigriseknek látszunk, és következmény nélküli nyilatkozataink után rajtunk nevet a világ.“

Orbán-logika: ha Kína tesz az USA és az unió elítélő nyilatkozataira, akkor az utóbbiak a nevetségesek, nem Kína a renitens - Brávó!

Ebből a politikai fércműből különös természetű világhatalmi gőg sugárzik

Ilyet alkalmasint még a jelenlegi világelső Amerikai Egyesült Államok vezetői sem engedhetnének meg maguknak még ellenfeleikkel szemben sem, de szövetségeseikkel végképp nem. Magyarország hivatalban levő miniszterelnöke azonban a Kínát ezer alapos okkal bíráló Európai Uniót illeti mértéktelenül nagyképű kritikával. Azt a szövetséget, amelynek tagjai vagyunk, s amelynek köldökzsinórján árad a magyar gazdaságot életben tartó, sok ezer milliárdos támogatás, s amely egyéb, döntő jelentőségű előnyöket garantál Magyarországnak. Egynémely dologban persze egyet kell érteni a miniszterelnökkel, habár amikor elérkezik az értelem határához, akkor a szerzőt elkapja a „ki, ha én nem!“ érzület:

“….Ami Európa Kína-politikáját illeti, véleményünk szerint meg kell előzni, hogy újra hidegháborús politika és kultúra alakuljon ki a világpolitikában. …A hidegháború újraindítása ellentétes Európa, Közép-Európa és Magyarország érdekeivel is. Nekünk fejlődésre, zöld és digitális fejlődésre van szükségünk. Együttműködésre, beruházásokra, kereskedelmi és kulturális-tudományos kapcsolatokra van szükségünk, nem pedig bojkottokra, szankciókra, leckéztetésre és kioktatásra.“ (Csoda, hogy nem írta mellé: az ujgurok és Hongkong sorsa engem nem érdekel. Úgy lehet, a magyaroké sem érdekli.)

Három a magyar -na nem az igazság!- vétó (eddig)! Újra megakadályozta a kormány Kína elitélését az EU-ban

Befejezésül az összefoglaló:

„Magyarország, ahogyan eddig is, úgy a jövőben is mindent megtesz a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében. Az Európai Unió alapszerződéseiben garantált jogainkkal élni fogunk, a lojális együttműködés elve szerint járunk el, és Európa külpolitikai súlyának és tekintélyének helyreállításáért fogunk dolgozni. Támogatjuk az Európa stratégiai szuverenitásának és autonómiájának kialakítását célzó kezdeménye-zéseket. Ehhez először is meg kell fékeznünk az európai baloldal külpolitikai ámokfu-tását.“

Bumm! Némi demokrata hangvételű üres fecsegés után jön a már rémesen csikorgó lemez. Ugyan mit kapna a baloldal, ha Orbán Viktor nem volna lojális együttműködő!

A Szamizdat 9 sorai alapján levonható az a következtetés, hogy a regnáló magyar kormány voltaképpen semmibe veszi európai szövetségeseit

Németország a legnagyobb gazdasági partnerünk, a magyar-német viszony így meghatározó eleme hosszú távú gyarapodásunknak. Orbán Viktor mégis valami hihetetlen hangot üt meg Németországgal szemben. Elképesztő szemüvegen látja és szeretné láttatni saját befolyását Európára, sőt a nagyvilágra, ami kirívó ostobaságra vall, de valójában inkább újabb hangulati előkészítése kilépésünknek az Európai Unióból. A kormány kapcsolatait az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel, az új, közös ügyészséggel és egyéb hivatalokkal mostanában sok-sok konfliktus bonyolítja.

A Fidesz vezérkara látván látja, hogy a pénzfolyam mihamar elapad Európából. A közösség egyre kevésbé tűri a magyar kormány hepciáskodását, a jogállami normák megsértését, az uniós támogatások államilag szervezett ellopását. S minthogy Orbán Viktor ragaszkodik hatalma je-enlegi formáihoz és tartalmához, inkább kivezeti az országot a közösségből, semmint e hatalom akár csekélyke hányadáról lemondjon.

Orbán Viktor szemlátomást inkább Kínával és Oroszországgal (és a türk rokonsággal) lépne frigyre,

mert ott nem kérik számon a kormányon a demokráciát.

A számlát persze mi fizetjük, mi mindannyian magyarok. Mint a Fudant, a vasutat, Paks kettőt és a kivételezett kedvencek kiemelt jövedelmeit. Úgy tehát – “…gondoljátok meg, proletárok“ jövőre ott a szavazófülkében!

Palkovics: a Fudan egy "ékszerdoboz" - Önt megkérdezték, hogy kell-e az 500.000 milliós smukk?

A nukleáris hatóság elpoltpéterizálása = a paksi bővítés feletti fideszes pártkontroll megteremtése

Ötezer milliárd forintos út- és vasútfejlesztés Magyarországon - ki is fogott éppen ilyen vállalkozásokba? Ja, a Mészáros-klán!