Banánköztársaság
Tényleg: mi számít antidemokratikusnak..?
Katarina Barley, az EP szociáldemokrata alelnöke szerint az az antidemokratikus, ha Orbán választási vereség esetén is ellenőrizheti, kezében tarthatja az államhatalmat. Ez a föltételezés azonban a „magyarnemzet” szerint „abszurd vád”.
Katarina Barley, az EP szociáldemokrata alelnöke szerint az az antidemokratikus, ha Orbán választási vereség esetén is ellenőrizheti, kezében tarthatja az államhatalmat. Ez a föltételezés azonban a „magyarnemzet” szerint „abszurd vád”.
Hogy e „vádban” egészen pontosan vagy akár csak nagy vonalakban mi is az „abszurd”, arra az írás nem ad magyarázatot
Minden kulcsfontosságú pozíció fideszesek kezében van, mégpedig hosszú ideig, vagy éppen – Orbán szándéka szerint – „örökre”: íme az „egyszer kell nyerni, de akkor nagyon” elvi tételének gyakorlati folyománya…
- Vonatkozik ez a tisztán fideszes „alkotmánybíróságtól” és a hivatalban lévő, illetve leendő „köztársasági elnöktől” kezdve Polt Péteren át az egyetemrablással megbízott alapítványokig mindenre.
- Vajon van-e, lesz-e ennek a rendszernek archimédesi pontja: olyan eleme, amelynek kiiktatásával fölszámolható lényegében az egész struktúra – ez a legalapvetőbb kérdés, amelyet csupán néhány jogász vitat még, miközben az ellenzéknek közbeszéd tárgyáva kellett volna már tennie.
A kérdés és a rá adható válaszok nem hagyhatók homályban: nem mehetünk bele a „választásba” úgy, hogy ne legyen megvalósítható elképzelés és pontos menetrend a rezsimváltás legfontosabb teendőire.
- Hogyan lehet majd hozzáfogni – mégpedig a legfontosabbakat tekintve a lehető leggyorsabban – a mindent átfogó antidemokratikus szerkezet lebontásához anélkül, hogy polgárháborút kockáztatnánk?
E kérdésre a mai, régóta abszolút szavahihetetlen hatalomtól hiába várnánk hihető választ…
Nagyarányú – nem föltétlen kétharmados – ellenzéki győzelem esetén Orbán rendszere alighanem gyorsan összeomlana. De mi lesz, ha a ma optimistán várható kis különbségű győzelem következik be..?
A leggyakrabban olvasható, hallható ellenérv úgy hangzik, hogy „jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel teremteni”.
De hát milyen lehetőséget hagyott a fideszes/orbáni „jogállam” a lényeges és „jogszerű” változtatásokra?
Semmilyet – s ami ma még esetleg alkalmazhatónak tűnhet, mostanság teszik, tennék „fideszes jogállami” értelemben „jogtalanná”. 1990 után komoly viták voltak – de a legfontosabb tisztségekre a felek igyekeztek kölcsönösen megbecsült, autonóm embereket jelölni. Mára talán éppen ebben van a legnagyobb eltérés az első két kormány teremtette hagyománytól: a Fidesz/Orbán következetesen, rendszeresen teljesen alkalmatlan, illetve szakmai körökben joggal megvetett embereket, pártembereket, szolgákat ültet pozícióba. Kezdte ezt már 1998-ban, s mára nem is képes másfajta eljárásra…
Nem nevezhető a szó igazi értelmében „nem jogállaminak” az az eljárás, amelynek célja a Patyomkin-jogállam helyébe valódit teremteni, ha annak legfontosabb lépései nyilvánosan megvitatottak, előre ismertek, a megvalósítás pedig transzparens, ellenőrizhető.
Annyi bizonyos, hogy a szükséges alapvető és demokratikus változtatásokhoz a kollégiumi fiúk teremtette „jogrendet” szét kell törni, romjait szemétdombra vagy inkább e célra létrehozandó múzeumba helyezni…
Hogy tanuljunk végre valamit történelmünkből…
Szerző
