Abban gondolom nagy az egyetértés, hogy a gyereket és képességeit legjobban a szülők és a vele 3 évet eltöltő óvónők ismerik. A regnáló egy tollvonással úgy döntött, hogy ez nincs így, mert Ő az, aki dönt, iskolaérett-e a csemete, vagy nem.


Bár elvárható lett volna,

hogy a kormányzat még a tanévkezdés előtt a szakma bevonásával tisztázza az iskolaérettségre vonatkozó törvénymódosítás végrehajtásának rendjét, ez még a tanévkezdés után egy hónappal sem történt meg. A késlekedés zavart és stresszt okoz az érintettek számára, és még a törvény által lehetővé tett megoldásokat is ellehetetleníti.
A szülők türelme elfogyott, ezért nyílt levélben kérjük az illetékes minisztert és államtitkárt a törvény végrehajtásával kapcsolatos 25 kérdésünk haladéktalan tisztázására.

Nem tudható, hogyan kell alkalmazni

az iskolaérettségre vonatkozó újabb törvényi szabályozást (45. § (2)), miután a kormányzat a tanévkezdés után egy hónappal sem rendelkezett a törvény végrehajtásáról. A mulasztásból fakadó bizonytalanság és stressz valamennyi érintettre kihat, és mindez különösen a gyermekeinket érinti hátrányosan. A kormányzat részéről elvárható lett volna, hogy még a tanévkezdés előtt az érintett szervezetek és szakértők véleményének figyelembe vételével tisztázza a törvény végrehajtásának módját és azt kommunikálja közérthetően az érintettek felé. Ennek elmaradása arra utal, hogy a kormányzat maga sem tudja eldönteni, miként kellene értelmezni a saját maga által önkényesen alkotott törvényt, amely ellen a szakma, több mint 40 civil szervezet és a teljes ellenzék egységesen tiltakozott.

A törvénymódosítás az óvodák helyett egy eddig meg nem nevezett engedélyező szervhez utalja annak megállapítását, hogy a gyermek további egy évig óvodában maradhat-e.

A gyermeket ismerő szülő és óvoda helyett tehát a gyermeket nem ismerő hivatal dönt,

holott ennek a döntésnek a gyermek mély ismeretére alapuló pedagógiai döntésnek kellene lennie, melynek meghozatalára egy hivatalos szerv alkalmatlan. A hivatal ugyan elvileg kérheti egy szakértői bizottság véleményét, de ez nem kötelező, ezért az esetek nagy részében vélhetően nem fog megtörténni. De még egy szakértői bizottság gyors felmérése sem pótolhatja a szülő és óvodapedagógus személyes és alapos gyermekismeretét. Pedig rendkívül fontos döntésről van szó, hiszen az idő előtt iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, melyek alacsony önbecsüléshez vezetnek, ami pedig tönkreteszi az iskolás éveket és nagyban rontja a gyermek életesélyeit is.

A kormányzat hallgatása

következtében a szülők még a megmaradó törvényi lehetőségeket sem tudják érdemben kihasználni. A törvény elvben lehetőséget biztosít arra, hogy ha a szakértői bizottság január 15-ig a gyermek további egy év óvodai nevelését javasolja, akkor erről a szülőnek nem kell további kérelmet benyújtania. Az ezt igénylő szülőknek tehát érdemes lenne mielőbb a szakértői bizottsághoz fordulniuk. A végrehajtási rendelkezés hiányában azonban ennek menete nem világos, így nem derül ki, hogy a szülőknek egyénileg kell-e felkeresniük a gyermekkel a pedagógiai szakszolgálatot, vagy a szakértői bizottság az óvodában is megvizsgálja a gyermeket.

Nagy gondot jelent az is, hogy a pedagógiai szakszolgálatok nem rendelkeznek kellő kapacitással az összes érintett gyermek vizsgálatához, így a szülők jelentős része várhatóan elesik ettől a lehetőségtől a kérvények január 15-i benyújtási határideje előtt.

A szülő menjen bíróságra….

Az engedélyező szerv negatív döntésével kapcsolatban a szülőnek csupán bírósági úton van lehetősége fellebbezni, ennek menete azonban szintén bizonytalan.

Ha a szülő nem kér bírósági tárgyalást,

akkor kevesebb az esélye arra, hogy a pedagógiai kérdésekben járatlan bíróság megérti panaszát. Ha viszont a szülő kéri a bírósági tárgyalást, a per valószínűleg elhúzódik, közben pedig már lezajlik az iskolai beiratkozás majd az óvodai ballagás, így a szülők döntéskényszerbe kerülnek még a per befejeződése előtt. A kormányzat mindeddig nem segített tisztázni, hogy a szülőknek milyen érdemi lehetőségeik vannak a gyermek számára legelőnyösebbnek ítélt opció választására.

Kimondhatjuk: az új törvény nyíltan diktatórikus módszerrel lép fel a gyermekek és szülők ellen,

hiszen ki vannak szolgáltatva egy központosított állami hivatal önkényének. A pedagógiai szempontok figyelmen kívül hagyása és a döntési felelősség áthelyezése egy bürokratikus, központosított hivatalba szakmai érvekkel nem indokolható. A törvénymódosítás nyári gyorsított elfogadtatása, a szakmai párbeszéd elhagyása és a végrehajtási rendelkezés elmaradása a gyermekek érdekeivel ellentétes.

Úgy tűnik, hogy az érintett szülőkkel és gyermekeikkel kísérletezve teszteli a kormányzat ezt a diktatórikus működésmódot. Ráadásul az idén iskolába készülő évfolyamot többszörösen is hátrányosan érinti az intézkedés, mert a korábbinál nagyobb számú 6 éves gyerek mellett a 7 évesek is nagy számban lesznek jelen, így az iskolában nagyobb számú elsős fog jelentkezni, és az életkori szórás is nagyobb lesz.

Ez még nagyobb kihívás elé állítja az iskolákat

úgy, hogy még az sem jelenthető ki biztonsággal, hogy mindehhez lesz elegendő pedagógus. Az összes gyermek fejlődését hátrányosan érinti az, hogy az iskolák nem tudnak kellően differenciálni az egy osztályon belül jelentkező nagy kor- és fejlődésbeli különbségek miatt.

A Szülői Hang Közösség eddig türelmesen várta

a kormány beígért végrehajtási rendelkezését, de egy hónap után elfogyott a szülők türelme. Nyílt levélben fordulunk ezért Dr. Kásler Miklós miniszterhez és Dr. Maruzsa Zoltán államtitkárhoz, melyben kérjük, hogy haladéktalanul tisztázzák a törvény végrehajtásának módját, fejtsék ki, hogyan és milyen megfontolások alapján szűkülnek a szülők jogai és lehetőségei, és válaszolják meg a számos szülő által joggal megfogalmazott kérdéseket, melyeket 25 pontban foglaltunk össze.

Elvárjuk, hogy az érintettek és a közvélemény számára magyarázzák el, mivel jár az általuk erőltetett törvény.

A kérdésben érintett szülők számára közösségi csoportot indítottunk, hogy egymás tapasztalataira támaszkodva a szülők kölcsönösen segíthessék egymást a gyermek számára legelőnyösebb megoldás megtalálásában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét