34 év 4 hónap és 6 nap munkaviszony után nem írta alá új munkaszerződését – nem dolgozhat tovább a kórházban

Komoly meghökkentést keltett az orvosok rendkívüli béremelését megalapozó szolgálati törvény szövege az érdekeltek körében. Az ágazat foglalkoztatási viszonyait teljes egészében átalakította a kórházakban és leginkább a fegyveres testületek működéséhez tette hasonlóvá az egészségügyet.

Az új jogviszony elsődleges jellemzője, hogy amellett minden további pénzkereset (egészen szűk kivételekkel) csakis a munkaadó előzetes engedélyével folytatható. A másik markáns jellemzője, hogy a szakemberek békeidőben is átvezényelhetők bármely olyan szolgálati helyre, ahol a munkaadójuknak szüksége van rájuk. Egy nővért, vagy egy orvost akár két évre is áthelyezhet az állam az egyik kórházából a másikba.

Speciális ágazati szabályok

Megtiltják, hogy egy orvos a magán- és a közellátás között a saját gazdasági érdeke alapján kísérje a betegét. Azaz azt, hogy valaki a zsúfolt állami ellátásból a soron kívüliség ígéretével átirányítsa a magánrendelőjébe a páciensét, illetve fordítva, ha a magánrendelőben elfogytak a kezeléshez szükséges eszközök, akkor visszavigye az állami kórházba, mint privilegizált beteget. Annak is elejét veszik, hogy a hiányszakmákban a dolgozók a kórházak között vándorolva verjék fel az árukat, ezt szolgálja az a tervezett szabály, hogy

aki egészségügyi szolgálati jogviszonyból lép ki, az egy évig nem kaphat magasabb bért az új szolgálati helyén, mint amennyivel az előző helyéről távozott.

Az új szabály egyszerre tette könnyen átcsoportosíthatóvá az egészségügyi szakembergárdát és mutatta meg, hogy mennyire nincsenek elegen a meglévő szakrendelők, kórházak üzemeltetéséhez.

A 110 ezerből 4000 orvos és ápoló nem volt hajlandó aláírni az új státuszról szóló szerződést, ők március elsejétől nem dolgoznak az állami egészségügyben.

Ketten most arcukat és nevüket vállalva beszéltek a Deutsche Welle riportjában

„Nekem is az a véleményem, hogy ekkora gyomrost a rendszerváltás óta még nem kaptunk”.

Ezt mondta a német közszolgálati televízió riportjában az a Sebestén Gábor, aki 1983 óta dolgozik az egészségügyben, 1992 óta az intenzív terápiában. Márciusig egy intenzív osztály ápolási részlegét vezette, és úgy döntött, hogy az új szerződést is aláírja. Nemcsak azért, mert szereti azt a munkát, amit ott végez, de azért is, mert nem akarta cserben hagyni az osztályát.

Ám volt, aki nem vállalta az új feltételeket

„Március elsején ültem a munkahelyemen, és az egész napom arról szólt, hogy próbáltam a könnyeimet visszanyelni, 34 év 4 hónap és 6 nap, ez állt a papíron. Sose fogom ezeket a számokat elfelejteni. Én azt éreztem, hogy gyakorlatilag elpöcköltek”

– fogalmazott az összeállításban Szilaj Krisztina, aki ennyi időt töltött az állami egészségügyben.

Noha szerette volna ugyanott vállalkozóként folytatni, ezt nem tette lehetővé az a kórház, ahol eddig dolgozott. Most egy Budapesthez közeli városban vezeti az idősellátást, a hétvégente önkéntes egy fővárosi Covid-osztályon. Mint fogalmazott, nem hagyta nyugodni a lelkiismeret.

– olvasható a Telex szemléjében.

 

kórház

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük