Nem az a lényeg, hogy mindent ellopnak, hanem az, hogy az élet infrastruktúrájába ássák bele magukat, tehát folyamatosan szedik a pénzt lelkes népünktől, miközben függésben is tartják őt, nemsokára már bölcsőtől a sírig.




(A banktól a gázszolgáltatáson és a tömegkommunikáción át a szatócsboltig az élet minden területén ott vannak.) Minden nappal, amellyel továbbélünk, hizlaljuk a hatalmukat. Azon csodálkozom csak, miért nem jött létre már a devizahiteles lakások kivásárlására és bérlakássá alakítására is egy “Mészáros”-monopólium, hogy kétmillió ember feje fölött a tető is az ő akaratukból álljon. Bérlakásokban a bérválasztó. Vagy miért nem – pontosabban mikor – jön létre már a “Mészáros”-egészségügy. Megmondom: létrejön, amikor odaérünk a hídhoz. Mire az államit – ti. nem épp érdekmentesen – tönkreteszik. De lesz ez is, az is, minden. Nagy tétet mernék tenni rá.

A Kádár- és Horthy-rendszerekkel való összevetés lényegileg téves

Ez egy magántársaság, amely az államnak kulcsterületeken csak átmeneti szerepet szán, amíg maga kellően meg nem erősödik. Ilyen átmeneti szerep jut az államnak pl. a vagyonkezelésben, ti. amíg át nem játssza a közvagyont (ideértve az előzőleg törvényes magánvagyonból államosítással megszerzett közvagyont) magánkezekbe. De az állam más alrendszerei – főleg az egészségügy és a nyugdíjrendszer – is átmenetiek: folyamatosan nyomorítva ezeket az állam lassan már csak a rendfenntartást és az ellenfelekkel szembeni megtorlást szolgálja, ami alatt elsősorban az adóztatás, a (társadalmi békét minimális biztosító) újraelosztás és az erőszakmonopólium fenntartása értendő (és ez utóbbinak még örülni is lehet, ti. amíg nem grasszálnak Rogán-gárdák és Lázár-fiúk az utcákon).

A klasszikus liberális modellel való formális hasonlóság – hogy ti. hogyan szűkülnek a tényleges állami funkciók – rémisztő, és ebből is látszik, hogy az államok morfológiája önmagában semmit sem jelent az emberi életek szempontjából – az erkölcs, a hatalommegosztás struktúrái, a szabadság társadalmi intézményeinek ismerete nélkül.

A korábbi diktatórikus rendszerekkel szemben a társadalom anyagi és szellemi irányítását már nem az állam, hanem az állam egy szűk uralmi hálózattal összefonódva végzi, az utóbbi szolgálatában. A pártállam helyét, amelyben az állam a párt igazgatási szerve volt, a klikkállam vette át (értelemszerűen az állam a klikk érdekeit szolgálván, de zombi formában, vagyonvesztve, funkcióiban kikezdve). Mindezek miatt ad absurdum oda juthatunk, hogy egy választási vereség sem számít az Orbán és tsai Zrt. és a társadalom feletti ellenőrzésük továbbélésében. Kettős hatalom jönne létre, mert az életet ellenőrzik már.

A rendszer elsősorban néhány aljas ember ötletéből, de a gondolattalan, (tágabb, erkölcsi) korrupcióba süllyedt ellenzék és ez utóbbi mára már szétvert, gyenge emberek által üzemeltetett intézményi hálózatának kollaborálásával jöhetett csak létre, a magyar nép eredendő képességhiányára alapozva ti. a szabadság megőrzésében és a produktív együttműködési készségekben. Ne feledjük, ha elrévedünk Magyarország gyönyörűségén: valójában ez a realitás.

Ezt tudjuk, erre vagyunk képesek – ez Magyarország.

Béndek Péter

hafr.blog.hu




1 hozzászólás

  1. 2010-ben, amikor elcsalták a választásokat – átjelentkezések, illetve a szoci barmok, akik tovább nyitva hagyták a szavazó helységeket, hogy sikeres legyen a csalás – utána a lázár nevű mocskos féreg valamelyik híradóban egy tudósításban belemondta ennek a magát magyarnak nevező csörhének a képébe:

    “mindenkit ellenőrizni, irányítani, felügyelni akarunk!”

    sajnos én nem tudom megtalálni a neten a híradók archívumában nem tudok keresni, s akiket eddig felszólítottam rá, hogy kerítsék elő – van hozzá lehetőségük! – azok teljes mértékben negligálják ennek előhozatalát, hiszen az megmutatná aljas kollaboráns létüket

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét