Ha ott nem, akkor hol kell kamerázni?

Szabad országban szabad a sajtó. Mindent szabad, amit szabad, de amit nem, azt nem szabad. Közérdekből!

Néhány órája

28 szerkesztőség kérte a kormányt és az Operatív Törzset, hogy engedjék a sajtót tájékozódni, tájékoztatni, és ennek révén a közvéleményt informálni arról, mi történik a járvány idején a magyarországi kórházakban.

Aki a sajtót korlátozza: emberéleteket veszélyeztet - nyílt levelet visz a postás az "illetékes elvtársaknak"

No most szokatlanul hamar itt a válasz

A közkedvelt közszolga és főtájékoztató, maga Kovács Zoltán államtitkár válaszolt a nyafogó 28-aknak, mégpedig saját közösségi oldalán.(Hol másutt? A milliárdokat elégető közmédia nem erre való!) A válasz lényegre törő és velős:

„A kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni. Az operatív törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot. A baloldali portálok ennek ellenére kamuhíreket terjesztenek és lejáratják a magyar egészségügyet. A magyar kórházak és az ott dolgozó orvosok és ápolók emberfeletti munkával kiválóan teljesítenek. Hagyják őket dolgozni!”

Kovács Zoltán: a kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni!

Kedves kollégák és szerkesztő urak! Mélyen egyetértek Kovács Zoltánnal

A kórházakban gyógyítani kell! Kellene ehhez megfelelő létszámú képzett (és tisztességesen megfizetett) személyzet, kisegítők sokasága, kellene gyógyszer, oltóanyag, annyi oltópont, amennyit létesíteni lehetne, és kellene őszinte, hiteles szó a gyógyításról és az oltásokról. De kamerák a gyógyításhoz valóban nem kellenek. Kamerák a tájékoztatáshoz kellenek Kellenének!

Nem kellenek kamerák és újságírók az Országgyűlésbe sem, erről Kövér László házelnök gondoskodott

A honanyák és honatyák nem a nagyközönségnek virítanak és ordibálnak a padsorokban, hanem a haza javán munkálkodnak, s izzadnak, mint a munkában bárki más, nem kell ezt holmi kamerázással, meg folyosói faggatózással megzavarni. Elvégre a népnek semmi köze ahhoz, ami a Házban történik.

Nem kell kamera az kormányülésre sem, ott még jegyzőkönyvet sem vezetnek,

mert a nagyon fontos dolgokról maga Gulyás Gergely miniszter tájékoztatja a jó népet. A sajtótájékoztatóra aztán a sok mihaszna pennarágót be sem engedik ilyen járványos időben (máskor sem nagyon), kérdezni írásban lehet, de Gergő miniszter vagy válaszol vagy nem. Ahogyan ez általában történik.

Az események zajlanak széles e hazában,

a nyavalyás tollnokok és tévériporterek pedig furtonfurt kérdeznek mindenfélét. Aztán hírt adnak a nézőiknek a maguk módján erről-arról, s befejezésül odabigygyesztik a tudósításhoz:

„kérdeztük az illetékes minisztériumot, nagyvezírt, defterdárt, szóvivőt és még öt-hat kormányzati ingyenélőt, de adásunkig nem kaptunk választ.“

Mert – amint Kovács Zoltán mondja a kórházakban (az Operatív Törzs ülésein, a munkahelyeken, az utakon, a kormányzati intézményekben, vagy bárhol a szabad levegőn és a fedett helyeken) nem kamerázni kell hanem gyógyítani és dolgozni. A tájékoztatás pedig Magyarországon sokoldalú és pártatlan, a tájékozódás lehetőségei végtelenek. Ezt minden panaszos szerkesztőség, nemkülönben az Európai Unió is vegye tudomásul!

Howgh! (Szóltam – apacs nyelven, May Károly fordításában)

Ám ha a fontos, közérdekű történések színhelyén nem kell, sőt nem szabad kameráz-ni, akkor Kovács Zoltán szerint a szabad ország szabad sajtómunkásainak vajon hol lehet és hol szabad kamerázni? Kinek-kinek a maga közösségi oldalán. Ott az igazi, szabad közmédia.

Magyar György: a sajtószabadság korlátja az emberi méltóság védelme, és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie!

Parászka Boróka: "Agyonverni sem érdemes, de megérdemelné" - írta egy posztban egyik újságíró a másiknak