Miközben Ukrajna körül világpolitikát befolyásoló események zajlanak, s Orbánia pedig parlamenti „választással” összekötött náci „népszavazásra” készül, a független magyar média maradéka újabb katasztrofális veszteséget szenvedett el.
Miközben Ukrajna körül világpolitikát befolyásoló események zajlanak, s Orbánia pedig parlamenti „választással” összekötött náci „népszavazásra” készül, a független magyar média maradéka újabb katasztrofális veszteséget szenvedett el.
Lehet, hogy ez nem függ össze a napokban megjelent petícióval, bár nem valószínű. Akkor akár azt is föltételezhetném, hogy a Fidesztől is független, meg a hazai ellenzék részvétlenségétől is…
Felmondott kedden az erdélyi magyar Transindex.ro portál teljes szerkesztősége
Fölsorolni sem lehet, hány olyan fontos írásnak adott e lap teret, amely a szabad tájékoztatást, tájékozódást szolgálta. Amely erősítette a hitet, hogy hiába a Fidesz mértéktelen mohósága, Romániában, Erdélyben sem sikerült mindent fölzabálnia. Hiába adott föl az RMDSZ is szinte mindent egykori önmagából, maradt még hely a független erdélyi s általában a független magyar szó számára.
Hát hiszen itt-ott maradt még, de az egyetlen népszerű és tekintélyes lap elveszett
Hol fog ezután megjelenni például az orbániai, „gyermekvédelminek” hazudott náci „törvény” mintáját követő RMDSZ-es indítvány bírálata ?
Maradt még néhány szabad magyarországi orgánum, és van szabadeuropa.hu.
El lehet tehát mondani, hogy a romániai magyarság nem csupán óvodákat és sporttámogatásokat, templomokat kap Orbániától, hanem tömény uszítást, kényszerképzeteket terjesztő gyűlölködést is.
De mégis: mennyire más, milyen hallatlanul fontos volt tudni, hogy van erre fórum otthon, Romániában is; hogy van lap a szabad és józan hang, a gondolkodó és gondolkodtató érvelés számára!
Titokban gazdát cserélt a legnagyobb erdélyi médiacég több száz alkalmazottja
Hát, mától nincs többé: a legfontosabb, legértékesebb orgánum elveszett
Szinte zavartalanul agitálhatják tehát egyházi és politikai méltóságok a romániai magyarságot az orbániai „választáson” való részvételre, a „megfelelő” voksolásra – s ez csupán az a következmény, amely azonnal érzékelhető. Nem kell Csűry püspöknek és társainak bírálattól tartania – és szinte teljesen szabad útja lett a romániai magyarok körében is a fideszes szennymédiának, az eszelősséget játszó gazemberségnek.
A veszteség, amely a magyar médiát, a magyar kultúrát érte, ma még fölmérhetetlen.