A szuverenitás mániákusa – Kiutunk az Európai Unióból

Mostanában Orbán Viktor, a dolgos miniszterelnök azzal (is) foglalatoskodik, hogy új utat mutasson az Európai Uniónak. A minap például Varsóban járt, s néhány jelentős és kevésbé jelentős jobboldali-szélsőjobboldali párttal új EP frakció megalakítására tett kudarcos kísérletet. A miniszterelnök az idén júniusban már összefoglalta az EU reformját célzó javaslatait, csakhogy Orbán Viktor elgondolása az Európai Parlament működésének átformálásáról és valamely, egyelőre eléggé körvonalazatlan alkotmányozó-ellenőrző testület felállításáról nem keltett nagy visszhangot Európában.

A „Nemzetek Európájáról“ szóló tervezet azóta is valahol egy fiókban várja további sorsát. Minderről portálunkon már nem egyszer jelentek meg írások, amelyek (a dolgokat most lényegükre csupaszítva) jobbára arra figyelmeztettek: ha Orbán Viktor és a Fidesz jövő tavasszal megnyeri a választásokat, és újra kormányt alakíthat, akkor kilépteti Magyarországot az Európai Unióból.

Jelek a közéletben

Sokan szakértők, politikusok, gondolkodó elmék úgy vélik: ez marhaság! Sem az országnak, sem Orbán Viktornak nem fűződik érdeke az EU elhagyásához, tehát semmiképp nem lépünk ki a közösségből. Ezt Orbán is többször kijelentette, ráadásul egyébként sem tehetné meg, mert a népesség igen nagy hányada támogatja az uniós tagságot. Igaz. De vannak események, jelek, hangok a közéletben, amelyek alapján ez az aggodalmas jóslat több figyelmet kíván. Nem találtam ugyan nyomát idézetgyűjteményekben, de állítólag mégis Albert Einstein mondta egy alkalommal.

“Azt nézzük, hogy mik a dolgok! Ne azt, hogy minek látszanak!“ Nézetem szerint az Orbán Viktor teremtette látszat ismét csal.

Az európai integráció az együttműködés elmélyítésének irányába fejlődik. (Ha tetszik, ezt nevezhetjük Európai Egyesült Államoknak. ) A nemzeti szuverenitás korlátozása fontos és közös érdekű nemzetközi közügyekben módot ad az európai hatékonyság és versenyképesség gyorsabb növelésére, a közösség védelmi képességeinek gyarapítására, belső szabadságjogainak kiterjesztésére és mindezzel világpolitikai befolyásának erősítésére. Orbán Viktor és pereputtya éppen ezt nem akarja, mert az általa megálmodott Nemzetek Európája kereteiben a szuverenitás kevésbé csökken, pontosabban fogalmazva nem fenyegeti semmi kivédhetetlen veszély a magyar nemzeti szuverenitást, ami a gyakorlatban mostanság nem egyéb, mint Orbán Viktor személyes hatalma. Így lett Orbán Viktor a szuverenitás mániákusa.

Ócsárolják a közösséget

Amikor a Fidesz csahosai fontos és kevésbé fontos ügyekben csaknem minden lehetséges alkalommal akadályozzák az EU közös fellépését; amikor beszédekben, cikkekben, nyilatkozatokban, visszataszító plakát-hadjáratokban útszéli hangon ócsárolják a közösség tisztviselőit, akkor igyekeznek előkészíteni a hazai közvéleményt az Unióval való szakításra. Hanem ezek csak voltaképp apróságok, mondhatni, amolyan szerény fideszes ellenség-képző, hitvány hangulati elemek. Közben pedig a kormány évek óta következetesen megsérti az EU – Magyarország által is elfogadott – kötelező szabályait és alapértékeit, lop, csal, hazudik és akadályozza a támogatások felhasználásának ellenőrzését. Ugyanakkor nyújtják a markukat a támogatásokért, s nagy hangon követelik a pénzeket – mondván: „az nekünk jár“.

Mi folyik itt, a diliházban? - Pusztába kiáltott szó - Kiutunk az Európai Unióból

Nem más, mint illúzió

Az egész agyalágyult Unió-ellenes hadjárat talán valahol Orbán Viktor habitusában keresendő. Ugyanis a nemzeti szuverenitás valójában valahol a Holdban keresendő. Mi is lenne a nemzeti szuverenitás?

– MTA Magyar Értelmező Kéziszótár 2003.

„Szuverenitás

Önállóság, önrendelkezés, függetlenség.

Polgári jog szerint: Az állami önrendelkezési jog (gyakorlása) az ország területén a főhatalom érvényesítésében és a külső kapcsolatok önálló, független alakításában.“

Már a Montánunió majd az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) alapító atyái felismerték, hogy a 20. század közepén az élet erős korlátokat szab a nemzeti szuverenitás érvényesülése elé, ha közösen, egyéb érdekeltségi szempontoknak és követelményeknek akarnak megfelelni. Például hogy ne legyen ismét nagy európai háború! Így született meg az egyezség az áruk, szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgásáról, a vállalkozások működésének szabadságáról. Azóta is nagyot változott a világ, s az élet mind a közösségi, mind a nemzeti politikai vezetők akaratától függetlenül, sőt néha azzal szemben, kikényszerítette a nemzetközi integráció mind magasabb szintjét, s ezzel a szuverenitás további korlátozását. Ma ott tartunk, hogy nemzetközi együttműködés nélkül nincs sikeres

• biztonságpolitika, terrorizmus elleni védelem
• szabályozott migrációs és menekült-politika
• energiagazdálkodás
• közlekedés földön, vízen, levegőben
• kereskedelem és vállalkozás
• környezetvédelem és vízgazdálkodás
• harc a klímaváltozás ellen
• pénzügyi rendszer
• tudományos fejlődés
• köz- és felsőoktatás
• járványok elleni védekezés
• kulturális csere

Az az ország, és az a kormány, amely ezekben az ügyekben (és egy csomó más dologban) szuverenitása védelmében saját hatáskörben akar csak a saját érdekeit érvényesítő döntéseket hozni, az biztosan kudarcot vall – mert a korábban élvezett nemzeti szuverenitás még a legnagyobb, legnépesebb, legerősebb országok esetében is – már csak illúzió. Az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője Kína, az ázsiai szuperhatalom legnagyobb vásárlója Amerika. Európa függ az orosz gáztól, Oroszország pedig a kínai és európai áruszállításoktól. A világgazdaság szerkezete átalakult és folyamatosan formálódik, s ebben a multinacionális óriásokat édeskevéssé érdekli a nemzeti szuverenitás, habár a (nagy)hatalmak kormányai nyilván szorosan együttműködnek a világcégekkel.

De ebbe a világba nem fér bele „a mi, magyarok, különösen szabadságszerető nemzet vagyunk“ címzetű nyavalygás.

Rab László: mielőtt kinyitjuk a Hatcsöcsű teraszát....

A szöveg a falvédőről

Nem hinném, hogy ezt Orbán Viktor ne látná világosan. De ahogyan már 1992-ben a Fideszt és magát távol tartotta a Demokratikus Chartától, – szerintem -. azért, mert azt a mozgalmat nem ő vezette. Ahogyan a minap a „rezsicsökkentés“ védelmében kijelentette, hogy őt nem érdekli Mr. Piac. Hogy a norvég kormánnyal vitatkozva képes 4 milliárd forint szabad elosztása okán lemondani 70 milliárd támogatásról. A már-már eszelősen drága, a NATO-tagsággal igazolt, de tartalmában erősen vitatható és korrupció-gyanús fegyverkezés indoka vélhetően a miniszterelnök dolgozószobájában a falon olvasható bölcsesség jegyében folyik:

„Az igazság erő nélkül keveset ér.; Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni.“

Felnőttek mesekönyvében ez tetszetős, de értelmes tartalma nincsen. Orbánnak tetszik, és kész. Amint látható: Orbán számára mindig is fontosabb volt saját személyének politikai-vezetői súlya, mint az ország érdeke. És sok száz ilyen példa akad, az egyik súlyosabb mint a másik. A legsúlyosabb a járvány kezelésében játszott szerepe. Ő tette a politika foglyává a pandémiát és az egészségügyet, s ennek a következménye a rengeteg áldozat és a jóformán szétvert gyógyító ágazat, nemkülönben a közvélemény végzetes tájékozatlansága. Viszont kétségkívül ő vált a nemzet mindentudó főorvosává is, akinek minden (vélt és valódi) siker köszönhető.

Maradunk az Unióban! Nincs kiutunk Európából. Vagy mégis?

A kilépés rettenetes lenne

Magyarország külkereskedelmi forgalmának 75-80 százaléka az EU országaival bonyolódik le, s országunk a csatlakozás óta jószerint az EU köldökzsinórján érkező tápanyagokból gyarapodik. A Fidesz-propagandában erről szinte szó sem esik. Annál többet hallunk a Nagy Keleti Nyitásról. Az eltúlzott és a szövetségeseinket is sértő Kína- és orosz-barátság inkább veszedelmes, semmint előnyös, de legalább látszatra alátámasztható bizonyos létező gazdasági érdekekkel. A kipcsak rokonság ápolása a Türk Tanáccsal már inkább gyerekes, a maláj és az indonéz boltolás fölöttébb zavaros külpolitikai szélhámosság. Mégis mindez legalább itthoni lojális szavazói körökben azt a látszatot keltheti, hogy Magyarország, pontosabban Orbán Viktor nemzetközi színtéren is fajsúlyos politikus – annak ellenére, hogy a Fidesz az EU-ban most éppen teljességgel a partvonalra, vagy inkább a jobbszélre szorult.

Az egymás mellé sorakoztatott tények és érvek igazolják:

Magyarország érdekeit rettenetesen sértené kilépésünk az Unióból, de talán azt is bemutatják, hogy Orbán Viktor fikarcnyit sem törődik ezzel, mert fontosabb számára hatalmának megőrzése, mint a nemzeti érdek.

Az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a tagállamok vezetőinek többsége napjainkra ráunt Orbán Viktor pávatáncára. Az EU lassan mozdult, de már reális a veszély, hogy Magyarország (legalábbis jó ideig) nem kap egy fillér támogatást sem, sőt ha a 7. cikkelyt élesítik, Magyarország lenne az első ország, amelynek szavazati jogát megvonnák az Unióban. Ez még nem holnap lenne, de Orbán Viktor nem szeret várakozni, azt pedig semmiképp nem tűrné, hogy Magyarországot, vagyis őt és pártját holmi

„eurobürokraták, LMBTQ aktivisták és Soros György csapatai“

megbüntessék. Ha az EU nem ad pénzt és ráadásul újra korlátozni akarja Magyarország szuverenitását (magyarán Orbán Viktor hatalmát) akkor inkább kilépünk az Unióból.

Marhaság? De mekkora! Csakhogy nagy esély van rá, ha Orbán Viktor és a Fidesz győz a választásokon.

(Fotó: Ujhelyi István facebook oldala)

Az isten malmai lassan őrölnek! - Kiutunk az Európai Unióból....