Beoltva! – Újra itt az „utca embere”!

Emlékeznek még rám, az „utca emberére”? Legelső jelentkezésemkor arra panaszkodtam, micsoda lehetetlenség harmadszor is „beoltódni„, és most tessék, már bennem is van az a bizonyos harmadik. Tisztelet az oltóponton dolgozóknak, ha volt is hiba ma reggel, arról nem ők, hanem a „hivatalosság” tehet, ott fent a magas irodákban.

Apró döccenő

Megérkeztem a megjelölt oltópontra a megjelölt időpontban. Én, aki hétpróbás magyar vagyok a táskámban mindent vittem: bambit, szendvicset, olvasnivalót, WC-papírt, tehát  a teljes túlélőfelszerelést, hiszen jól tudjuk, ha Magyarországon időre hívnak valahova, az nagyjából semmit nem jelent, mert rajtad kívül jó esetben még néhány tíz, rossz esetben még néhány száz embert rendelnek oda ugyanakkorra – kezdődik az „utca emberének” üzenete.

Akkor kezdtem gyanút fogni, -folytatta tudósítását a levélíró- hogy itt valami „nincs rendben”, amikor a kapus feladatokkal ellátott katona villámgyorsan útbaigazított és kiderült, hogy ahová irányított, valóban oda kellett mennem. Gyanakvásom azonban azonnal megszűnt, amikor egy „tokától bokáig tiszta ideg” portás fogadott és azonnal egy olyan papírt kért tőlem, amiről nem szólt addig a fáma, azaz „a behívót” kérte, ami alatt annak az értesítőnek a kinyomtatott változatát értette, amit a jelentkezésem után kaptam. A „na itthon vagyok végre” érzése hamarosan szomorúságba csapott át, amikor a portás felemelte velem szemben a hangját. Én is hasonlóan paprikás hangnemben szóltam vissza, ekkor odalibbent egy fehérköpenyes, megkérdezte mi a gond, majd félreállított, eltűnt két percre, és amikor visszajött, hozta a megoldást, hogy bent az egyik ablaknál le tudják ellenőrizni, hogy érvényes vagyok-e. Ezt követően – Királyhegy Pál szavaival élve-

már ment minden, mint a vajaskenyér.

Az adategyeztetés és a beoltás a tizenegy vizsgáló egyikében, már alig több mint öt percet vett igénybe.

Tisztelet az ott dolgozóknak. Az oltást szervező központnak meg csak annyit: kicsit több odafigyelés náluk sem ártana.

Kalandra fel!

Én, a Sinopharmmal oltottak 60 év feletti tömeges közösségének tagja, úgy is mint „az utca embere”  most kezdhetem szervezni a negyedik oltásomat, mert tévedés ne essék, ez az úgynevezett harmadik csak az első volt, mivel a megelőző szúrás pontosan annyit ért, mint két szúnyogcsípés.

-fejeződik be az „utca embere” portálunknak küldött levele.

Kapcsolódó

Duda Ernő virológus: akinél nem alakul ki a védettség, az olyan, mintha két méhcsípést kapott volna - nem 3.-ra, hanem még két Pfizer oltásra van szüksége!

Az" utca embere" rácsodálkozott Pintér Sándor cinizmusára - "Nagy szerencséje, hogy nem jár proli kocsmákba...."

Az utca embere újra kitálal - Harmadik oltás, viccelsz?

"Gulyás Gergely egyre mocskosabb, egyre ócskább dumái" - Az "utca embere" kitálal!