Banánköztársaság
Bruck András: nekünk választóknak is össze kéne szednünk magunkat, nem illik ebben a förmedvényben élni
A közismert bibliai történetben egy közönséges pásztorfiú a parittyájába helyezett egyetlen kődarabbal legyőzte páncélba öltözött, óriás termetű ellenfelét. Az ellenzéki pártoknak sajnálatosan nincs módjuk megismételni a csodaszámba menő győzelmet.
A közismert bibliai történetben egy közönséges pásztorfiú a parittyájába helyezett egyetlen kődarabbal legyőzte páncélba öltözött, óriás termetű ellenfelét. Az ellenzéki pártoknak sajnálatosan nincs módjuk megismételni a csodaszámba menő győzelmet.
Orbán szemtől szemben sosem harcol, még tévé vitára sem áll ki,
mert az agyába beleégett, hogy 2002-ben Medgyessy Péter, 2006-ban pedig Gyurcsány Ferenc is legyőzte. És az akkor még demokratikus választási rendszerben a Fidesz is mindkétszer vereséget szenvedett. Azóta nincs se vita, se demokratikus választási rendszer, se tisztességes választás.
Azért van valami, ami ledönthetné a választási eszközök tekintetében valóságos Góliáttá növesztett Fideszt: az ellenzékre leadott szavazatok száma.
Végtére is egyedül ettől függ, hogy marad Orbán, vagy új élet kezdődik: egyszerű többséggel – sokan még ennyit se remélnek -, vagy kétharmaddal.
Az előbbi olyan volna, mint amikor a félholt fuldoklót kihúzzák a vízből, az utóbbi, hogy életre is keltik.
Most vagy soha
A győzelemhez az ellenzéki pártoknak és szavazóiknak mindent eldöntő végső harccá kell változtatniuk a választást, mert így lehet a közömbösök és bizonytalanok számottevő, milliós táborából a legtöbb embert az ellenzék mellé állítani. Ez nem reménytelen. A kormány hívein kívül ki akarna, miért akarna tizenkét Fidesz-év után még másik négyet, és mellé újabb két tucat stadiont? Ki akarná, hogy a következő járványkor ismét ne az elérhető legjobb vakcinával oltsanak be minden magyar állampolgárt? Ki akarna még tovább olyan miniszterelnököt, aki jobban érzi magát a fotón látható három gengszter társaságában, mint az EU vezetői között? Na és józan ésszel ki akarná, hogy a hasznos kis kínai boltok után maga a Vörös Sárkány, ez az agresszívan terjeszkedő kommunista óriás vesse meg a lábát Budapesten?
Kína a Magyarországhoz hasonló törékeny és gyenge kereskedelmi partnereit kíméletlenül lekaszálja, lerabolja
A főváros által átnevezett négy utcanév miatt már most olyan arrogánsan viselkedik, mintha itt is a kínai kommunista párt irányítana. A külügyi szóvivőjük nyilatkozata:
„Az ilyen viselkedés megvetésre sem érdemes”,
egy máris alárendelt országnak szól. Játsszunk tippmixet: Szijjártó vajon felháborodva berendeli-e magához a kínai nagykövetet, hogy megmondja neki, a névváltoztatás tiszteletre érdemes? A korábbiaknál pár százezerrel, öt-hat százalékkal több szavazat az ellenzékre – csupán ennyi kéne, hogy véget érjen ez a rémálom.
A kormány és az ellenzék hívei közötti átjárhatatlan térben két különös szavazófajta létezik
Azok, akik egy diktatúrába süllyedt, egyetlen ember akaratától totálisan függővé vált országban egyik vagy másik pártvezető személye miatt nem hajlandók az összefogásra szavazni, legfeljebb a Kétfarkú Kutya Pártra, azok valójában nem akarnak változást. Bár orrvérzésig tagadják, valamiért megfelel nekik a Fidesz. Szívük joga, de a tét mérhetetlen nagyságával szembeállított bármilyen magánjellegű érv a szememben őszintétlen és komolytalan.
És vannak, akiket ugyan ellenzékiként azonosít a közvélemény, bírálataik kíméletlensége mégis vetekszik a kormánymédiáéval. A nemzeti önsorsrontás és a mazochizmus tehát ez alatt az élet-, ember- és szabadságellenes kurzus alatt sem szünetel. Nem találgatom, mi mozgatja a bírálókat, nyilván jó szándék, ugyanakkor a Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos. Többet érne azt megfontolni, hogy mi vihet el több szavazót az urnákhoz, és mi az, amivel eltántorítok másokat a szavazástól.
Nem tudom, hány szavazat vész majd el e „különös szavazók” miatt,
de tragédia volna, ha emiatt úszná meg a bukást egy olyan rezsim, amelynek nincs más azonosítható célja, mint Orbán hatalomban tartása, rögeszméinek maximális kiszolgálása, és az ehhez szükséges óriási erőforrások ezerféle módon zajló eltulajdonítása. Ennél azért bármi jobb, bár én nem tekintem az ellenzéket bárminek. Valóban akadnak pöttyeik, sötét foltjaik, viszont egyre jobban lendületbe jönnek, és ami a legfontosabb: komolyan gondolják, hogy felszámolják Orbán mind keletiesebb szemétdombját. Épp ezért a lelkiismeretükkel vívódóknak mondom:
a választás nem szerelem, a kisebbik rosszra szavazni legitim és bölcs opció. Nekünk választóknak is össze kéne szednünk magunkat, nem illik ebben a förmedvényben élni.
Szerző
