Gábor György: elsőéves joghallgató versus Európai Bíróság. Mondja ezt Varga Judit….

Varga Juditnak nem tetszik az Európai Bíróság döntése, amely elutasítja a magyar keresetet, s rögtön odanyilatkozik, hogy „ha a tartózkodásokat – az egyébként egy elsőéves joghallgató számára is könnyen beazonosítható, egyértelmű eljárási szabályok alapján – figyelembe vették volna a támogató szavazatok arányának meghatározásakor, akkor nem lett volna meg a szükséges kétharmados többség a politikailag elfogult jelentés elfogadásához.”

A legelviselhetetlenebb belőlük a mérhetetlen kivagyiság

Elsőéves joghallgató versus Európai Bíróság. Mondja ezt Varga Judit. Az a helyzet, hogy ezek még a saját propagandájukat sem veszik komolyan. Ugyanis azt mondják, hogy a Fudant azért kell Magyarországra hozni, hogy legyen végre idehaza is egy elit egyetem. Vagyis Varga Judit (miként Orbán Viktor és a többiek) még nem elit egyetemen végeztek, ám az Európai Bíróság tagjainak többsége – nagy valószínűséggel – elit európai egyetemeken szerezte meg a diplomáját. És legyen szabad elárulnom, hogy ezért fognak bukni.

Azért, mert a rengeteg elviselhetetlen, elfogadhatatlan és bizonyos civilizációs vagy együttélési szabályokat mellőző tűrhetetlen és megengedhetetlen cselekedetük mellett a legelviselhetetlenebb belőlük a mérhetetlen kivagyiság, a nevetséges felfuvalkodottság, a gagyi pöffeszkedés, a nárcizmusukból és kompenzációs tudatukból fakadó önimádat, valamint az amúgy nem tudni, valójában miből és honnan táplálkozó, határtalan nagyképűség.

Nos, ebből lesz elege a magára valamit is adó többségnek. Orbánnak és embereinek szilárd meggyőződése, hogy itt, a Kárpát-medencében koncentrálódik Európa minden tudása, értelme, intellektusa, s azon belül is legfőképp a Karmelita kolostorban. És azok az eredmények, amelyeket Európa az elmúlt 2000-2500 év során elért, az mind Orbán Viktor és szolgahada korábbi megtestesüléseinek köszönhető.

Miért vagyok olyan biztos, hogy bele fognak ebbe bukni?

Varga Judit – és valamennyiük – stílusa visszataszítóan provinciális. A saját alattvalóikhoz szokott modorban beszélnek mindenkivel, idehaza is, a külvilággal is: mindenkit a beosztottjuknak, alattvalójuknak, alárendeltjüknek tekintenek, ehhez szoktatta hozzá őket a féktelen hatalmi gőg és magabiztos(nak tűnő) egyeduralom. Meg ahhoz, hogy nincs, nem is lehetséges velük a vita, nem lehetséges velük egyet nem érteni, mást gondolni, mert akkor az őket opponáló rögtön kitaszítódik a nemzetből, egy moslékkoalíció részesévé válik, nettó bűnöző, idegen érdekek kiszolgálója, akit bércsahosok elé vetnek, hogy aztán azok tépjék szét darabokra.

Ennélfogva ők sincsenek hozzászokva az érveléshez, az argumentáláshoz, mindehhez kevéske a tudás, hanem az akol biztos melegéből önérzetesen kiböfögve „elsőéves joghallgatóznak”. Így persze könnyű és garantáltan kockázatmentes minden.

Miért vagyok olyan biztos, hogy bele fognak ebbe bukni?

Nem én vagyok biztos, hanem a világtörténelem és a politikatörténet. A sok-sok példa közül idézzük Suetoniust, aki arról számolt be, hogy Caligula alatt az amúgy mindenben folyton vitatkozó és állandóan konfrontálódó szenátus „nagy egyetértésben óhajtotta a szabadságjogokat helyreállítani”.
Nem hinném, hogy épp Orbán lesz majd a kivétel.

Forrás

Előzmény

 

Varga Judit

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük