Elmondok egy személyes sztorit, minden szava igaz, akkor is, ha a felét is nehéz elképzelni. Senkit és semmit nem fogok nevén nevezni, mert nem az a lényeg, szinte minden így működik már.

Két évente ellenőrzés és tükrözés, a diagnózis és a kezelés mindig ugyanaz

Gasztroenterológia, helicobacter fertőzés. Sokadik gyomortükrözés ez már az elmúlt 6-8 évben, azóta képtelenek kiirtani. Eddig négyszer kaptam antibiotikumot, nagy dózisban, többfélét egyszerre, ki is készült tőle a szervezetem rendesen. Két évente ellenőrzés és tükrözés, a diagnózis és a kezelés mindig ugyanaz – és mostanáig eredménytelen. A gégém anatómiai felépítése miatt csak altatásban lehet elvégezni a tükrözést. Korábban egy magánintézményben csinálták, de most sok nekem a 80 ezer.

Próbálok alternatívát találni

Sikerül is: ismerős asszisztensnő, kis ajándékért, szól az ismerős orvosnak, aki némi pénzért beajánl a jóismerőse X profnak, aki némi pénzért majd elvégzi, altatásban. Így is három hónapot várok, de nem baj, nem sürgős. Időközben kiderítem, – ex-orvosfeleség vagyok – hogy az elmúlt évek többszöri, számtalan mellékhatással járó, vaktában elrendelgetett és ezidáig hatástalan antibiotikumos kezelései helyett, egyszerűen csak el kéne végezni egy speciális tenyésztés, amely konkrétan megmutatná, mi lehet a végleges megoldás.

Fel is vetem az ötletet a profnak, ő először tiltakozik,

nincsen annak semmi értelme, de aztán bedobom, hogy „orvosfeleség“ vagyok, az ex-et elhagyom, így már más a hozzámállása. Csakhogy nem tudja, miféle tenyésztésről beszélek, ő nem kért még olyat, de így már, csak most, csak nekem, utánanéz. Sőt! Visszahív telefonon! Megtudakolta, és el is mondja nekem, melyik állami laborban végeznek effajta tenyésztést, és azt mondja, ha én, (a beteg), szerzek holnapra, a tükrözés időpontjára valamiféle „táptalajt“, amire szükség van hozzá, ő belerakja a kivett szövetmintát! Rajta aztán ne múljon! Ennyit tud felajánlani.

Én meg útra kelek, nehogymá’ ne tudjak magamnak szerezni egy kis táptalajt… Bár gőzöm sincs, mi az

Elmegyek az említett laborba, kívül, az ajtón megnézem a főnök nevét, és – mintha jól ismerném – személyesen őt keresem. Magamban fogalmazgatom, mit handabandálok majd neki a táptalajért, de ekkor kiderül: a főnök szabadságon van. Hát így még jobb! Elmondom egy fiatal doktornőnek, hogy engem X professzor küldött (végül is nem teljesen nem igaz), és hogy helicobakter, és egy kis táptalaj kéne nekünk a holnapi gyomortükrözéshez. Na, erre veszi a telefont, és felhívja a főnököt. Elmondja neki, amit tőlem hallott:

„X professzor küldött egy hölgyet táptalajért.“

Főnök nagyon hatékony,

azonnal beszél a laborosokkal, és öt percen belül hozzák nekem a dupla dózis táptalajt, biztos ami biztos, nehogy kevés legyen.

Igen ám, de X professzor nekem azt is bevallotta, hogy gőze nincs, mit kell ezzel csinálni, sose csinált még ilyet, ezért megkért, faggassam ki őket.

Kifaggatom, csodálkoznak, milyen túlbuzgó beteg, de azért mondják, én ceruzával jegyzetek.

Házilagos készítésű jégakkut is adnak az útra, géppapírba ragasztózott jégdarabot. Ők is ezt használják a laborban.

Visszaülök a kocsimba, és nem tudom, sírjak vagy röhögjek

Itt viszem a lábamnál, nájlonzacskóban a kicsalt táptalajt, ami 8 év után végre, remélem, meghozza a végleges megoldást a gyomorpanaszomra. Otthon megfogalmazom, gépbe teszem és kinyomtatom a „használati utasítás“-t, és összehajtva elhelyezem a kiürült libazsíros műanyagdoboz alján, amelyben a hűtőszekrényembe teszem a táptalajt holnapig. Másnap, a vizsgálat előtt, annak rendje módja szerint átadom a szerzeményemet, kérik a „leírást“ is, mondom: benne van a libazsíros dobozban.

Aztán jönnek az álommanók

Ébredés után, kísérőmmel futunk vissza a laborba, mert ott azt kérték, mielőbb kerüljön vissza hozzájuk a minta. Másfél hét múlva megvan az eredmény. Amely szerint az összes antibiotikum, amit eddig beszedettek velem, alkalmatlan volt a bajom orvoslására, de szerencsére ott van az is, amelyik alkalmas. Kiváltom, beszedem, és két hét múlva, nyolc év után először, negatív a kilégzésteszt. Meggyógyultam!

Utóirat:

Ja, egy epizódot kifelejtettem. Amikor a tükrözés előtt átadtam a táptalajt az asszisztensnek, odajött hozzám egy fiatal orvos. Kérte, mondjam el, hogyan szereztem a táptalajt, és hol végeznek ilyen tenyésztést, mert egy páciensének ő is szerette volna ezt megrendelni, de azt a tájékoztatást kapta, hogy a labor, ahol Mo-on egyedül ilyet végeztek, már bezárt. Hálás volt, amikor nekiajándékoztam a maradék táptalajos fiolát.

A fenti történet egy ismerősé, aki hozzájárult a leírtak közléséhez, de kérte, hogy a kilétét ne fedjük fel. Így teszünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét