Banánköztársaság
Állatorvosi ló, egészségügy a neved!
A koronavírus járvány idején különös jelentősége van annak, milyen volt a magyar egészségügy állapota, amikor a kór megtámadta a magyar embereket is.
Állatorvosi ló, egészségügy a neved
A Városi Kurírban is többször foglalkoztunk azzal, hogy a magyar egészségügy a Fidesz immár tíz éves uralkodásának az állatorvosi lova. A kórházak, intézmények többsége szinte lehetetlen körülmények között „működött”. Néhány kiemelt kórház kivételével, sok helyen elborzasztó állapotok uralkodtak. Naponta lehetett olvasni arról, hogy órákat töltenek a betegek a sürgősségi osztályok folyosóin anélkül, hogy bárki hozzájuk szólna.
Gondolom szinte mindenki átélte,
hogy nincs a betegnek gyógyszer, a wc-ben -ha működik- nincs papír, a mosdók koszosak, mocskosak, esetenként mindenre alkalmasak, csak arra nem, amire kellene. Az orvosok, a szakszemélyzet fizetése messze elmarad a kívánatostól, nagyon sokan külföldön keresik -az itteni bérük sokszorosáért- a boldogulásukat. Ma talán nincs is nagyobb büntetés annál, mint betegként, kiszolgáltatottként kórházba kerülni. Aki már volt hasonló élethelyzetben, tudja miről beszélek.
Napjainkban az egészségügyben szó sincs esélyegyenlőségről
Azok, akik tehetősek, akik megengedhetik, a magánellátás keretében lényegében azonnal hozzá jutnak a megfelelő kezeléshez, így életesélyeik is sokkal jobbak. Azok a milliók, akiknek erre nem telik, csak a jószerencséjükben bízhatnak. A szegénységben, a nyomorban élők, korán halnak.
Most, amikor dúl a világjárvány
az orbáni felelőtlenségnek, az egészségügy kirablásának mindannyian megisszuk a levét. Megdöbbentő volt látni, hogy beteg embereket zsuppoltak haza a kórházakból egyik napról, a másikra. Sokan olyan állapotban voltak, hogy pár nap múlva meg is haltak. A kórházi ágyak pedig ott állnak üresen. Vajon mire várnak? Minden szakértő szerint az operatív törzs nagyjából az olaszországi méretű járványra számítva ürítette ki az intézményeket. Ezt, ha az illetékesek nyilatkozatait olvassuk, szerencsére távolinak tűnik.
Mikor ezeket a sorokat pötyögtetem, lehet éppen akkor tetőzik a járvány Magyarországon
Az ország legfőbb virológusa napra megmondta, hogy mire számíthat a magyar, de azért még ő sem mindenható, mert órát nem mondott. Kérjük, aki tudja a tetőzés pontos időpontját, jelezze szerkesztőségünknek.
Így élünk mi Hunniában
Talán sokan demagógnak fognak tartani, -ha ezen múlik- szívesen vállalom is. Próbálja meg valaki kiszámolni, hogy hány százmilliárdot költ el a Fidesz az „örökös miniszterelnök” hobbijára, a futballra. Tudja bárki, hogy mennyiért épültek és épülnek a foci szentélyei, amelyek ott állnak üresen. Nézők elmaradtak, foci már régóta nincs, már az csodaszámba megy, ha a labdába néha belebotlanak -a gyakorlatilag közpénzből havi 5-8 millió között kereső- magyar sztárocskák. Nem vagyok jó fejszámoló, de szerintem egy gyermekkórház ügyeletén hétvégén, egy felcsúti focimeccs nézőinek a többszöröse fordul meg.
Az ő „kényelmük”, az ő ellátásuk nem fontos ennek a kókler, pénzéhes bagázsnak
Nekik is vannak gyermekeik, -igaz van, aki már a saját lábán áll- így, hogyan veszhetett ki belőlük a jóérzés, az emberség. Higgyék el, mindannyian szeretjük a gyermekeinket, unokáinkat, fáj a szívünk, amikor szenvedni, sírni látjuk őket. Bizony, akár még „ölni” is tudnánk azért, hogy nyílt törésekkel ne kelljen órákat jajgatva tölteniük egy kórház sebészeti ügyeletén.
A járvány lefutása után a magyar egészségügyben sem mehet minden úgy, mint eddig. Ha másképpen nem megy, nekünk, magyar polgároknak kell rákényszeríteni a hatalom birtokosait arra, hogy a felesleges, oligarcha zsebeket gazdagító beruházások helyett az egészségügyet tegyék rendbe. Ehhez egy felelős, önálló minisztérium kell, kompetens vezetővel, akik képes arra, hogy a politikával szemben az egészségügy érdekeit jelenítse majd meg.
„Csak” az ország jövőjéről, saját magunk, gyermekeink, unokáink életéről van szó!
