Banánköztársaság
Egy nap, két hír – 2021 Magyarországa!
Mondhatnánk: ilyen az élet! De nem lenne igazunk, mert ugyan az természetes, hogy mindenhol vannak gazdagok és szegények, de az nem evidens, hogy akinek számolatlanul van, az nem érzi szükségét annak, hogy segítsen a rászorulókon. Persze ezt általában nem újgazdagék szokták érezni, ők elhiszik, hogy joguk van nem törődni semmivel. Nálunk pedig a NER segítségével temérdek Fidesz-hű jómódú nőtt ki a földből, akikbe elfelejtődött beletáplálni a felelősségérzetet.
Mondhatnánk: ilyen az élet! De nem lenne igazunk, mert ugyan az természetes, hogy mindenhol vannak gazdagok és szegények, de az nem evidens, hogy akinek számolatlanul van, az nem érzi szükségét annak, hogy segítsen a rászorulókon. Persze ezt általában nem újgazdagék szokták érezni, ők elhiszik, hogy joguk van nem törődni semmivel. Nálunk pedig a NER segítségével temérdek Fidesz-hű jómódú nőtt ki a földből, akikbe elfelejtődött beletáplálni a felelősségérzetet.
Első hír
Vakaró lesz ebédre, vagyis: liszt, víz és só összegyúrva, majd a platnin vagy a sütőben megsütve.
„A régi, famennyezetes, döngölt padlójú parasztházban két egybenyíló szoba van, az egyikben három, a másikban négy ágy, s egy ajtaját vesztett, valaha szebb napokat látott szekrény. A „gazdagságot” alighanem a főhelyen lévő nagy képernyős tévé jelzi, s az, hogy a tűzhelyben fahasábok ropognak, nem pedig feldarabolt autógumi. A fa nagy kincs errefelé, de a szociális juttatásként kapott adag kevés átvészelni a telet. Találkoztunk olyan asszonnyal, akinek férje épp falopásért ül börtönben, de úgy tűnt, ezt a bűnt bocsánatosnak tartják errefelé.
Vagy eszünk, vagy fűtünk, a kettő együtt nem megy törvényesen
– mondogatták a helyiek. Az öt gyereket nevelő Kuru Attiláné szerint ha nincs is meg mindenük, azért valahogy elboldogulnak. Az öt gyereket nevelő Kuru Attiláné szerint ha nincs is meg mindenük, azért valahogy elboldogulnak.
Az evés központi helyet foglal el az itt élők életében, a mindennapjaik arról szólnak, hogyan teremtsenek elő annyi pénzt, amiből egyszer egy nap főtt étel kerül az asztalra.
A minket kísérő Máté fülig érő szájjal mesélte, hogy vakaró lesz náluk ebédre, s a Kuru-gyereknél is ez volt ottjártunkkor a fő fogás: vagyis liszt, víz és só összegyúrva, majd a platnin vagy a sütőben megsütve. Ez lesz holnap is, legfeljebb kiegészül sült párizsival, sárgaborsólevessel, vagy krumplis tésztával. Húshoz errefelé ritkán jutnak, ahhoz Edelénybe vagy Miskolcra kell menniük.
A borsodi megyeszékhelyre csak többszöri átszállással, vonattal és busszal jutnak el, s egy felnőttnek majdnem négyezer forintba kerül a menettérti jegy, kérdés megéri-e így a két kiló hús majdnem ugyanennyiért.”
/Forrás: Népszava/
Második hír
240 millióból készülnek a vadászati világkiállítás szobrai és az agancskapu.
„Nagyon szellemesen az „Egyik szemünk sír, a másik nevet.” szólással kezdi válaszát / Megjegyzésem: Semjén Zsolt /, melyben leírja, örül az érdeklődésnek (egy egyre dráguló, legalább 67 milliárdos kiállítás esetén az érdeklődés a minimum), másfelől szomorú az álhírterjesztés miatt.
Mindenesetre az esemény honlapján mindenki utánajárhat, hogy több mint 240.000.000 forintért rendelnek különböző szobrokat – természetesen valamennyi adófizető pénzéből.
Kíváncsi vagyok, hogy államtitkár úr nem szomorú-e, hogy az egészségügyi és gazdasági válság alatt agancsszobrokra megy adóforintok százmilliója valódi bértámogatás helyett” /Forrás: Heti Világgazdaság online oldala/
