Szombaton elkezdődik az NB1-es labdarúgó idény. Új év, új remények, új fogadkozások. Aztán nem változik semmi. Bár az elmúlt két évben elért “eredményeknél” talán rosszabb már nem lehet. Persze ezzel indult legalább három évtizede minden év, aztán kiderült, mindig van lejjebb.


A magyar foci egyre mélyebbre süllyedt a posványban

Lassan nagyítóval kell keresni azt az országot, melynek a válogatottjával szemben esélyesként léphetnének pályára a belőtt sérójú, zselézett hajú aranylábúaink.

Ennek ellenére, az Orbán kormány uralkodása alatt közpénzek milliárdjait verte el, új és új stadionok építésére. Az őrület tovább folytatódik, hisz már épül- cirka 200 milliárdért – a Puskás Stadion; Orbán kedves egyházfija–másodosztályban vitézkedő – csapatának is építik hamarosan az új pályát, mai árakon 10 milliárdért. Lassan, már a harmadosztályú csapatok többségének is több ezres pályája lesz. A Fidesz nem költ eleget az egészségügyre, az oktatásra, semmit sem tesz a nyomor csökkentéséért, ellenben a kedves vezető hobbijára zsákszámra öntik, a mi pénzünket.

Minap döntött a kormány

arról, hogy a pécsi harmadosztályú csapatnak az adósságai rendezésére a rendkívüli tartalékból 800 millió forintot biztosít. Nincs pénz az egészségügyre, nincs elég CT, kevés a MRI, orvosok közül aki teheti, vándorbotot vesz a kezébe. Keresettek és jól fizetettek tőlünk nyugatra a magyar orvosok. Nincs pénz arra, hogy itthon tartsuk őket. Orbán elégedett a VIP ellátással.

A magyar foci meghalt.

Újra éleszteni nincs esély, de nem is érdemes. Sokan és jól élnek belőle, eredmény, nulla. El kell zavarni az egész vircsaftot, és újra kell, amatőr szinten kezdeni az egészet. Lássuk be, hogy ami most hazánkban foci címén folyik, az közröhej. Pokolba mindenkivel, aki ott lebzsel a milliárdok körül. A miniszterelnök kérjen bocsánatot a magyar emberektől az eltékozolt milliárdokért. Intézkedjen arról, hogy minden megkezdett építkezést állítsanak le, ezerszer jobb helye van a milliárdoknak. Szüntessék meg teljesen a TAO-t, vonjanak ki minden közpénzt ebből a focinak hazudott nép ámításból. Cirkusz helyett, kenyeret adjon a Fidesz a magyar embereknek.

Az első osztályúnak csúfolt bajnokságban

az átlag nézőszám a nemrégen befejeződött őszi szezonban, 68 fővel haladta meg a háromezret. Volt számos olyan mérkőzés, ahol néhány száz szurkoló szenvedte végig a 90 percet. Néző nincs, foci nincs, ugyanakkor mesés pénzeket keresnek a futball körül lebzselő léhűtők, az “első osztályú” játékosok.

A játékosok bére –magyar viszonyok között – mesés

A közpénzből leginkább felhizlalt – Fidesz kedvencnek is mondható -csapatoknál, a hírek szerint 8 millió forint körüli jövedelmek vannak. A többiek sem panaszkodhatnak. Az első osztályúnak hazudott bajnokságban, azok akik nem a lábukat találják el a foci helyett, átlagosan 5 milliót keresnek havonta. Az egyesületeknél az állami szponzoráció a bevételek 63 százalékát teszi ki. A nyugati klubok kitermelik a játékosok bérét, nálunk közpénzből vitézkednek a nemzeti futball körül élősködők.

Vajon meg tudja-e bárki mondani, hogy Orbán szeszélyén kívül, mi a csudának kell egy 1700 fős falucskának első osztályú csapat, amely tele van jól fizetett légiósokkal? A jegybevétel, még a két csapatnak, és a bíróknak biztosított, félidői ásványvíz árát sem fedezi. A falucskába közel 20 milliárd tao-pénz áramlott, ma sem tudjuk, mire költötték ezt a irdatlan mennyiségű pénzt.

A magyar futball a mai társadalom hű tükörképe.

Mohó, focizni nem tudó játékosok, a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekelt, jól fizetett élősködők hada érdekelt a mai viszonyok fenntartásában. Mindenkit el kell zavarni közmunkára, tudják meg, mi a munka, mennyit kell dolgozni, havi 54 ezer forintért.

A napokban, lombtalanításkor a kezembe került Végh Antal, 1986-ban megjelent könyve a magyar fociról. Ebből idézek:

“Nem az számít – amit mondok – beteg-e a magyar futball, vagy talán már halott? Az számít, maradt -e még a magyar futballban valami, ami erőt adhat az újjászületéshez. Az illetékesek, akikre ez kiszabatott, mihez fognak most? Mert ha a magyar labdarúgásban most nem születnek jelentős intézkedések, hathatós változások, akkor nincs hatalom, és nincs semmi szentség, ami ezt a labdarúgást meggyógyítsa, feltámassza valós vagy vélt halálából.”

Pedig amikor az akkori idők botránykönyve született, még Nyilasi, Törőcsik, Détári és társaik fémjelezték a magyar futballt. A mai játékosok hozzájuk képest csak ugatják a focit, dilettáns amatőrök.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét