Kerítésen innen
Lattmann: nem az a baj, hogy játsszuk a hülyét, hanem az, hogy marhára megsértődünk, amikor nem akarja mindenki más velünk együtt játszani…
„Jogállam, jogállam, JOGÁLLAM! És ezt nem értik ott a hanyatló Nyugaton… Pedig még az Aranybullát is megmutattuk nekik! Tényleg nem az a baj, hogy játsszuk a hülyét, hanem az, hogy marhára megsértődünk, amikor nem akarja mindenki más velünk együtt játszani…” (Lattmann Tamás)
Szombaton este nyújtotta be a parlamentnek a felsőoktatásért is felelős Palkovics László miniszter által jegyzett tervezetet, aminek legfontosabb újdonsága, hogy törli a konfliktust kiváltó, teljesen önkényes követelményt: eszerint az a külföldi egyetem működhet Magyarországon, amely „a székhelye szerinti országban működő, és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül”.
A lex CEU
A CEU az Egyesült Államokban nem működött, amikor pedig a kifejezetten az ő zaklatására hozott törvényre válaszolva megteremtette a feltételeket a New Yorkban folytatandó oktatáshoz, a magyar hatóságok kétségbe vonták ezt, lényegében hazugsággal vádolva New York állam kormányzóját és oktatási hatóságát.
Erről az előírásról állapította meg 2020 őszén az Európai Unió Bírósága, hogy torzította a versenyfeltételeket.
A törvény sértette a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a belső piaci szolgáltatásokról szóló uniós irányelvet, a tudományos élet szabadságára, az oktatási intézmény alapításához való jogra, továbbá a vállalkozás szabadságára vonatkozó EU-s rendelkezéseket. A bíróság szerint
önkényes diszkrimináció történt, mivel a magyar hatóságok politikai szándéka döntő szerepet játszik a követelmény teljesítésében. A magyar kormány minden érvét lesöpörték, megjegyezve, hogy a magyarországi képzés színvonala, amelynek védelmére hivatkoztak, egyáltalán nem függ az anyaországbeli működéstől.
Az új tervezet
A most javasolt új szöveg szerint az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli székhelyű felsőoktatási intézmény akkor folytathat itt oklevelet adó képzési tevékenységet, ha Magyarország és a külföldi intézmény székhelye szerinti állam kormánya által kötött nemzetközi szerződésben szerepel, és képzése a magyar felsőoktatási intézmények képzésével egyenértékű.
Ilyenkor a felsőoktatási intézmény székhelye szerinti államban elismert végzettséget tanúsító oklevelek és fokozatok adhatóak, az oktató és kutató munkára, az intézmény működésére az intézmény székhelye szerinti állam előírásait kell alkalmazni.
A miniszteri indoklás szerint a bajor jogot vették alapul mind az EGT-n kívüli, mind az azon belüli egyetemek javasolt új szabályozásánál
Erről tájékoztatták az Európai Bizottságot, amely nem emelt kifogást. Mivel a délnémet tartomány törvénye régóta gond nélkül érvényesül, az új magyar jogszabály
„vélhetően minden további próbát kiáll majd”
– írja Palkovics László. A Magyarországon jelenleg működő egyetemek
„teljesítik a pontosított elvárást, vagy annak különösebb nehézség nélkül képesek lehetnek megfelelni”.
Következmény?
A CEU 2019-ben kénytelen volt képzései nagy részét Bécsbe helyezni, ahol nagy örömmel fogadták.
Magyar akkreditációjú képzések maradtak Budapesten, ezért mondhatja Szijjártó Péter külügyminiszter, aki makacsul úgy tesz, mint ha nem értené, mi történt, hogy
„nem is lett elüldözve Budapestről az egyetem, hiszen ott van az épülete a Bazilika mellett, és továbbra is zajlanak a magyar diplomát adó képzései”.
Lattmann Tamás megjegyzése közösségi oldaláról
„Jogállam, jogállam, JOGÁLLAM! És ezt nem értik ott a hanyatló Nyugaton… Pedig még az Aranybullát is megmutattuk nekik! Tényleg nem az a baj, hogy játsszuk a hülyét, hanem az, hogy marhára megsértődünk, amikor nem akarja mindenki más velünk együtt játszani… Akit érdekel, a honlapomon megtalálja a CEU ügyében annak idején tett megnyilatkozásaimat. Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára megint lesz köztük releváns…. és üdvözlöm a Tákolmányíróságon üldögélő szégyenbrigádot, hogy 2017 óta, azaz négy éve nem képesek a Lex CEU tekintetében bármilyen állásfoglalásra. Most mondogatnám újfent, hogy „jogállam, jogállam, JOGÁLLAM”, de minek…”
Szerző
