Én nem vagyok nagyon nagy rajongója Merkelnek, de az Európai Bizottság elnökének jelölése körül az az érzésem, hogy hülyét csinált Macrontól Orbánig a fél kontinensből.


Az eleve bukásesélyes Webert csak fél szívvel támogatta,

és hagyta, hogy Macron látványosan leszedje (miközben Orbán saját maga körül pörögve csinált idiótát magából, a híveiből és a lakájmédia újságíróiból azzal, hogy hetente változott, hogy épp sorosista sátánnak, vagy tiszteletre méltó államférfinek kellet-e tartani a CSU extrahajlékony versenyzőjét). De még ezt is lebegtette, hogy minél tarthatatlanabbá váljon a helyzet.

Majd amikor Macron megkapta a maga kis győzelmét Weber levadászásával, bedobta Timmermanst, a teljesen abszurd ötletet, hogy növelje a káoszt. Végül Timmermans természetesen elbukott az EPP ellenállásán, (ezzel talonba lettek téve a szocialisták), de vele ment a lecsóba Vestager és a liberálisok meg Barnier és a franciák is.

És amikor már BÁRKIT elfogadtak volna a Tanácsban,

csak legyen jelölt, akkor előhúzta a kalapból Ursula von der Leyent, így végül nem csak egy német női EPP-s bizottsági elnököt csinálhat, de az ráadásul az egyik közeli embere. Nem francia, nem liberális, nem CSU-s, nem független tőle.

És mindezt úgy, hogy alig látszott, hogy csinálna valamit. Hagyta a kiskakasokat, Orbánt, Macront, Babist, EPP-s kormányfőket marakodni, ő joviálisan igazgatta a kezeit, és nagyon kompromisszum kész volt. Ha van woman power a politikában, akkor az pont így néz ki. Harcoljanak az adrenalinhuszárok, én meg csendben elintézem a dolgokat.

Forrás

Kapcsolódó

1 hozzászólás

  1. Dehogynem független Merkeltől! Csak sok mindenben egyetért vele. Nem hinném, hogy az orbánfanokhoz hasonló lenne a hozzáállása Merkelhez.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét