Banánköztársaság
Juszt László: a kirablásunkat nem Brüsszelből, hanem a miniszterelnökségről irányítják
Orbán Viktor egy laza mondattal intézte el az energiaárak emelkedésének okát: „Brüsszel is hibás”, pontosabban a „fő felelősség Frans Timmermanst, az Európai Bizottság e témáért felelős alelnökét terheli, mert rossz számításokat végzett, és az EU lakossága most extra árat fizet” és „az árak emelkedni fognak minden nap, hacsak ezt az ostoba tervet vissza nem vonják”. Megoldása is volt csípőből: az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az ETS működését fel kell függeszteni, „és vissza kell térnünk a realitásokhoz”.
Orbán Viktor egy laza mondattal intézte el az energiaárak emelkedésének okát: „Brüsszel is hibás”, pontosabban a „fő felelősség Frans Timmermanst, az Európai Bizottság e témáért felelős alelnökét terheli, mert rossz számításokat végzett, és az EU lakossága most extra árat fizet” és „az árak emelkedni fognak minden nap, hacsak ezt az ostoba tervet vissza nem vonják”. Megoldása is volt csípőből: az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az ETS működését fel kell függeszteni, „és vissza kell térnünk a realitásokhoz”.
Hála neki….
Magyarországot az áremelkedés egyelőre nem érinti, mert az árak nem növekedhetnek a megszabott felső határnál magasabbra. Az Európai Bizottság javasolta, úgynevezett zöld megállapodás azonban közvetett adózást rejt magában a lakástulajdonosok és az autótulajdonosok számára, ez Magyarország számára elfogadhatatlan.
„A miniszterelnök megint az újszülöttekhez beszélt…”
Juszt László közösségi oldalán figyelmeztet, hogy nem csak a viccel vannak úgy az újszülöttek, hogy nekik mindegyik újdonság, hanem a közelmúlt haza történéseivel is:
„Azokhoz, akiknek nincsen semmi emlékük egy MET nevű cégről, amelynek indulásában és felemelkedésében kiemelkedő szerepe volt az Orbán kormánynak. Ez volt az az időszak, amikor Orbán “civilben” járt több alkalommal Svájcban, ahol ez a mára igen gazdaggá vált cég, a sokat emlegetett Zug nevű településen megalakult.
Orbán azt mondta:
Brüsszel tehet a magas energiaárakról.
Hát nem!
Ez a ma már – az államtól teljesen függetlenné vált – többnyire “ismeretlenek” kezében levő off-shore hátterű cég,
a MET az, amelyik a piaci ár alatt kapja az orosz gázt, s jóval felette adja tovább a MOL-nak.
De ez nem volt elég.
Orbán kormánya rendeleti úton, ingyen adta át a gázvezeték használatát is a MET-nek, amelyen Ausztria irányából jött be az orosz gáz. Az állam így kieső bevétele is a MET-ben csapódott le. Márpedig az első négy évben kb. 20 milliárd köbmétert hozott be ezen az úton.
A kieső bevételt velünk, a fogyasztókkal fizettette meg Orbán
A MOL természetesen mindig gazdag cég volt, ami adott esetben a költségvetést is kisegítette. 2015-re – köszönhetően annak, hogy Orbánék magukhoz vették, magánkézre játszották a gázimportot annak minden eszközével és előnyével – a MOL tőkeemelésre szorult. Azaz 18 milliárd adóforintunkkal segítettük ki.
A kirablásunkat tehát nem Brüsszelből, hanem a miniszterelnökségről irányítják. Röviden: Orbán vagy memóriazavarral küzd, vagy hazudik!”
A MET-sztori
A történet legfontosabb tíz szereplője közötti barátsági és üzleti kapcsolatháló elemzése szerint Csányi Sándor és Hernádi Zsolt álltak leginkább az ügylethez kapcsolódó hálózat központjában, tehát ők azok, akik pozíciójuk alapján a kormány-MVMP-MET ügyletre elméletileg legkönnyebben befolyással bírhattak.
Történet
A magyar állam gázkereskedelemre vonatkozó törvény- és rendeletmódosításokkal 2011 nyarától 2015 nyaráig kivételezett helyzetbe hozta az E.ON Földgáz Trade Zrt-t és a Magyar Villamos Művek (MVM) egyik leányvállalatát, az MVM Partner Zrt.-t (MVMP), amikor lehetőséget adott számukra az osztrák-magyar határon átmenő HAG-vezeték szinte kizárólagos használatára.
A kapacitásból a 13/2011(IV.7) rendelet és annak évenkénti meghosszabbításai (2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is) a már említett két szereplőnek évi 2,9 milliárd köbméter gáz behozatalát engedélyezte, kizárva a potenciális versenytársakat. Az Európai Unió 2015 márciusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, többek közt a HAG-vezeték használatának szabályozása miatt.
A magyar kormány ennek eredményeképpen 2015-ben hatályon kívül helyezte az említett rendeleteket.
Az MVMP 2011 és 2014 között a METI-t (MET International AG) illetve a MOL Energiakereskedő Zrt.-t (2013-tól MET Magyarország Zrt., MET) bízta meg a gáz beszerzésével.
A MET és tulajdonosai
A MET Kft-t 2007-ben hozta létre a MOL 100%-os tulajdoni hányaddal. 2009-ben részvénytársasággá alakította, és társulajdonosként bevont 50%-os tulajdonosi aránnyal egy off-shore adóparadicsomban bejegyzett céget (Normeston Trading Limited), amely feltehetően orosz magánszemélyek vagy orosz állami cégek tulajdonban volt. A Normeston Trading Ltd. két és fél év múlva eladta tulajdonrészét az RP Explorer Liquid Fund-nak. Ezt követően a MOL Zrt és az RP Explorer Liquid Fund is eladott 10-10% részvényt a cég vezérigazgatójának, Lakatos Benjáminnak.
2013-ban a Svájcban megalakult MET Holding a MET Magyarország 100%-os tulajdonosává válik. Miután a vétel lényegében egy részvénycserével és tőkeemeléssel történt, a MET Holding tulajdonosai lesznek azok a tulajdonosok, akik annak előtte a MET Magyarország tulajdonosai voltak. Valószínűsíthetően ezzel egy időben, az orosz fél (az RP Explorer Liquid Fund) eladja tulajdoni hányadának ⅔-át további két magyar magánszemély, Garancsi István és Nagy György tulajdonában lévő offshore cégeknek. 2016. júliusában a MET Holding tulajdonosi szerkezete így fest: Garancsi István 10%, Nagy György 12,665%, Ilya Trubinkov 12,665%, Lakatos Benjámin 24,665% és MOL Nyrt 40%.
Bár a magyar és orosz magánszemélyek, mint „végső tulajdonosok” vannak feltüntetve a cég honlapján, az offshore cégek viszonylag nagy szerepe miatt nem lehetünk biztosak abban, hogy nincsenek-e közöttük strómanok. Ilja Trubnikov-ról az interneten az Offshore Leaks szolgáltat információkat. Az ő esetében a legvalószínűbb, hogy személyében egy strómanról van szó, aki mögött lehet (lehetnek) a valódi tulajdonos(ok). Ezt az eshetőséget semelyik, a cég tulajdonosaként feltüntetett magánszemélynél nem zárhatjuk ki.
Emellett azt is nehéz megérteni, hogy az orosz tulajdonos, az RP Explorer Liquid Fund vajon miért vált meg három magyar magánszemély javára tulajdona nagy részétől. Egy lehetséges magyarázat szerint a magyar és az orosz kormány közötti háttéralkuk lehetnek a háttérben, hiszen az idő tájt több témában is folytak tárgyalások a két ország vezetése között. Ilyen volt például a MOL pakett visszavásárlása, Déli Áramlat, a hosszú távú gázszerződés, majd később Paks II.
További kulcsszereplők
A történet fontosabb szereplői közötti kapcsolatokat a szerzők a társadalmi kapcsolatháló-elemzés segítségével elemezték. A személyes és üzleti kapcsolatok hálózata, a hálózatban elfoglalt pozíció fontos információkat szolgáltathat arra nézve, hogy mely szereplők foglalnak el központi helyet a hálózatban. Kiknek a kapcsolatai olyan erősek, hogy akár a hálózaton belüli pozíciójuknál fogva döntő befolyást bírhattak a MET-ügylet menetére és eredményére? A történet legfontosabb tíz szereplője közötti barátsági és üzleti kapcsolatháló elemzése szerint Csányi Sándor és Hernádi Zsolt állnak leginkább az ügylethez kapcsolódó hálózat központjában, tehát ők azok, akik legkevesebb közvetítésen keresztül kapcsolódnak a hálózat többi szereplőjéhez. Hálózati pozíciójuk alapján a kormány-MVMP-MET ügyletre elméletileg ők bírhattak / bírhatnak legkönnyebben befolyással, illetve a hálózat más szereplőjének náluk sokkal nehezebb lenne, illetve lett volna központi szerepet játszania az ügylet során.
A történet kritikus pontjai
Az ügy egy 2011. áprilisi kormányzati szabályozási lépéssorozattal kezdődött, amely, amint utóbb bebizonyosodott, meglehetősen átgondolatlan volt.
- Ha már 2011-ben világos volt a kormányzat számára, hogy egy állami céget (MVMP) akar kivételes helyzetbe hozni a hazai piacon az eladói oldalon, akkor miért nem tudott az állami cég felkészülni erre a feladatra?
- Ha pedig eleve nyilvánvaló volt, hogy ez ennyi idő alatt nem lehetséges, akkor a magyar kormányzat miért hozott olyan döntést, miért teremtett olyan helyzetet, amelynek megoldásában csak egy, a piacon már ismerettel rendelkező, a nagyobb kockázatot is vállaló piaci szereplő (például a MET) játszhatott szerepet?
- Ha a magyar kormány 2011-ben még nem tudta, hogy egy év múlva hogyan fogja megoldani a tározói kapacitás visszapótlását és hogyan tud az olcsóbb gáz megjelenni kínálatként a hazai gázpiacon, akkor ugyancsak a gyenge kormányzással és kormányzati kudarccal állunk szemben.
Az elérhető információk ezt a változatot látszanak megerősíteni. Tehát a magyar kormány úgy adott kivételes lehetőséget egy cégének, úgy hozta azt – egyébként nem piackonform módon – kivételes helyzetbe, hogy erről a cégről eleve tudott volt, hogy képtelen lesz élni a számára adott lehetőséggel.
Ha a történetet ebből a perspektívából nézzük, akkor a MET ügyes szereplőként vett részt a szokásos gyenge kormány – alacsony kockázatú ügyleteket bevállaló, gyenge ösztönzöttségű állami vállalati vezetés – kockázatvállaló, profitorientált magáncég játékban. Ennek kimenete világos: bárhol a világon egy mozgékony, kockázatvállaló piaci szereplő számára kifizetődő egy gyenge kormányzattal, és egy állami vállalat gyenge ösztönzöttségű menedzsmentjével üzletet kötni.
Ez azonban nem magyarázza meg azt, hogy miért tartotta életben a magyar kormányzat 2015-ig ezt a konstrukciót.
- Nem vette észre, hogy az első szabályozási lépése kormányzati kudarcot eredményezett?
- Ha tisztában volt vele, akkor nem érthető, hogy miért nem törekedett olyan szabályozási megoldásra, amely a MET-MVMP ügyletnél a hasznoknak az állam számára kedvezőbb elosztását eredményezte volna? Ez csak akkor érthető, ha e lépést magyarázandó egy rejtett megbízó létét és érdekeinek érvényesülését is feltételezzük.
További részleteket ide kattintva olvashat!
Szerző
