Blogbazár
Konok Péter: Mit tegyen az, aki nem akar együtt üvölteni sem a kormánnyal, sem az „ellenzékkel” – tekintve, hogy azok jórészt ugyanazt vonyítják?
Gyakran visszatérő érv, hogy az „ellenzék” pusztán azért mondja bizonyos kardinális dolgokról lényegileg ugyanazt, mint amit a kormány is mond, mert a NER, úgymond, lezüllesztette, lealjasította a közvéleményt, és ha nem azt mondanák, amit – szerintük – a választók elvárnak, akkor esélyük sem lenne a választásokon.
Gyurcsány állítólag
ezért ragaszkodik a szégyenletes és barbár kerítéshez, ezért uszít az „ukránok” és „románok” ellen,
Karácsony, úgymond,
ezért ért egyet az aluljárók bezárásával a hajléktalanok kiszorítására, és így tovább. És persze, csupán ezért állnak össze a fasisztákkal, akik már-már, ugye, demokraták, alig néhány barnás folt maszatolja csak amúgy makulátlanul hófehér kézelőjüket.
Azt állítják, tulajdonképpen mi magunk tehetünk róla, hogy szegény „ellenzéki” politikusok kénytelenek sokkal rosszabbnak hazudni magukat, mint amilyenek valójában. Mert mi ilyenek vagyunk: kerítést akarunk, rácsokat akarunk. Nehéz teher ez nekik, de értünk még ezt is vállalják. Mert ők valójában jók.
Érdekes gondolatmenet….
Az „ellenzék” ezek szerint azzal próbál üzletelni a politikai ócskapiacon, hogy a kormány alapból ócska, gagyi, lopott áruját hamisítja. Adidas papucs, hétzenés iPed, echte Lui Vutton tatyó. Majdnem olyan, mint az igazi, pedig az igazi is szar. Idegengyűlölet? Tessék, lehet választani! Rendpártiság? Minden méretben. Gyűlölet, uszítás, kirekesztés? Csomagoljuk, vagy itt fogyasztja el?
Az egyszeri választópolgár – már ha nem az az ostoba, aljas, megvezetett szerencsétlen, akinek az „ellenzéki” politikusok ezek szerint alapból elképzelik – eltöprenghet rajta, hogy elhiggye-e: a szavazatáért küzdők nem is akkora gazemberek, mint amilyennek beállítják magukat? Hogy csak be akarják csapni, persze, kizárólag az ő érdekében.
Hogy ha behívja a vámpírt a házába, arról végül kiderül, hogy remek vízvezetékszerelő, aki szépen jódlizik, és ezen a héten ráadásul éppen ingyen dolgozik? Vagy ragaszkodjon ahhoz az empirikus tapasztalatához, hogy a politikusok mindig jobbnak hazudják magukat, mint amilyenek – szóval ezek a rosszabbnál is rosszabbak?
De akkor hol van ebben a választás?
Mit tegyen az, aki nem akar együtt üvölteni sem a kormánnyal, sem az „ellenzékkel” – tekintve, hogy azok jórészt ugyanazt vonyítják? Ügyesen ki van ez találva. Vagy éppen ügyetlenül.
Szerző
