Banánköztársaság
Már megint a magyar kormány! Ennek rossz vége lesz! – Európa parlamentje a sajtó szabadságáért aggódik
Megtiszteltetés, hogy az európai közösség törvényalkotó testülete ismét kiemelten foglalkozik Magyarország (valamint Lengyelország és Szlovénia) kormányának viselt dolgaival.
Megtiszteltetés, hogy az európai közösség törvényalkotó testülete ismét kiemelten foglalkozik Magyarország (valamint Lengyelország és Szlovénia) kormányának viselt dolgaival.
A plenáris ülésen
a képviselők a magyar, a lengyel és a szlovén média elleni kormányzati támadásokról cseréltek véleményt, és a felszólalók jó része úgy ítélte meg, hogy a magyar sajtó kritikus helyzetben van – csak szélsőjobboldal képviselők álltak ki az Orbán-kormány mellett.
A vita tárgya pontosabban a sajtószabadság rendszeres korlátozása volt ezekben az országokban, ami az Európai Unióban főbenjáró jogsértés. Hanem itt a kérdés mintegy önként adódik: miről is van szó?
A sajtószabadság eléggé összetett fogalom, tartalmát, ismérveit jogszabályok sokasága rögzíti, de ki az, aki a mindennapok során jogi formulákkal jellemzi érvényes tapasztalatait. Úgy tűnik, például a Wikipédia kissé egyszerűsít:
„Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai – az újságírók – maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtó-termékekben milyen tartalom jelenik meg. Ez a szabadság kiterjed az állam (kormány) beavatkozásának hiányára is.“
Ez a meghatározás kissé sok, kissé kevés is,
de alighanem több és jobb annál, amint például a Hidvégi Balázs fideszes képviselő által az ülésen mondottak alapján definiálhatnánk a sajtószabadságot: Szerinte
„…csak azért támadják a képviselők a magyar, a lengyel és a szlovén kormányt, mert ezekben az országokban „karakteres jobbolda-liak kormányoznak”,
a Klubrádió elhallgattatása pedig csak
„mondvacsinált politikai balhé”: „Nem találják furcsának azt, hogy a magyar sajtószabadság kéthetente meg-hal?”
– olvasható az Index tudósításában.
Amint látható, így is lehet értelmezni a sajtószabadság témakörét,
pedig még a magyar jogrendben is akad olyan kiindulópont, amely azért stabilabb támpontot adna még Hidvégi Balázsnak és a Fidesznek is ahhoz, hogy megértsék a sajtószabadság lényegét. Az Alaptörvényben olvasható szabályozás eléggé felületes, ugyanakkor fölöttébb rugalmas:
VIII. Cikkely (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához . (2) Magyarország elismeri és védi a sajtószabadságot . (3) A sajtószabadságra, valamint az elektronikus tömegtájékoztatási és hírközlési piac felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
Ez itt a lényeg, a 3. pont
Az EP vita kapcsán érdemes ebből a sarkalatos törvényből is idézni néhány sort:
A KÖZÖNSÉG JOGAI 10. § Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről. 11. § Magyarországon közszolgálati médiaszolgáltatás működik a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a nemzetiségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából.
Szőrösszívű jogászok talán szívesen belekötnének ebbe a szövegbe,
de egyszerű állampolgár számára „A közönség jogai“ címszó alatt olvasható szabályok alkalmasint elfogadhatók. Tartalmazzák a hivatalos szervek azon kötelezettségét, hogy teljes körű-en tájékoztassák a közönséget a közérdeklődésre számot tartó ügyekről (kiváltképp a közpénzek felhasználásáról), s tartalmazza azt is, hogy a közönségnek joga van tudni a közügyek állásáról mégpedig annak időszerűsége pillanatában és nem kétszer 45 nap múlva, ahogyan Müller Cecília tisztifőorvos gondolja – hiába‘ van rendkívüli járványhelyzet. Nem mellesleg pedig ezer és egy újságírói kérdésre egyszerűen nem válaszolnak, holott a törvény rögzíti, hogy ez lenne a hivatalok kötelessége.
Majd ha fagy! – mondja a Fidesz. Ha minden kötél szakad is, akár a válaszra kötelező bírósági ítéleteket is semmibe veszik.
De lássuk tovább!
A SAJTÓ KÖTELEZETTSÉGEI 13. § A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg. 14. § (1) A médiaszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalomban tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot. (2) Ti-los a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása. 15. § (1) Tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak ad.
Karas Mónika, a kizárólag fideszes tagokból összetákolt Médiatanács elnöke időnként belepillanthatna a testület tevékenységét elvben szabályozó törvénybe,
és ha ennek nyomán követné annak előírásait, talán többé nem lenne szükség az EP-ben a magyar sajtószabadság állandó megsértésének tényeit terítékre venni. A törvény például tiltja az ún. karaktergyilkosságot, amely a kormánypárti lakájmédia rendszeresen alkalmazott módszere ellenzéki, sőt uniós politikusakkal szemben. A tömegtájékoztatás gazdasági bázisát természetesen a hirdetési piac teremti meg.
A legnagyobb hirdető az állam, és mit tesz isten, a legtöbb állami hirdetést a kormányhoz közel álló orgánumok kapják, vagyis a tájékoztatási piacon gyalázatosan sérül a gazdasági verseny.
A közszolgálatinak csúfolt rádió és televízió a kormány propagandaeszköze
Kiegyensúlyozott tájékoztatásról szó sem lehet! (Ezt még büszkén be is vallják, és mit sem törődnek a rájuk vonatkozó törvénnyel.) A kormány kedvenc üzleti vállalkozói által összegründolt médiaholding uralja csaknem az egész vidéki sajtót, és nem más, mint a kormány szócsöve. Ezekben a médiumokban ellenzéki véleményeknek nincs tere, s ezzel aztán vége a törvény által megkövetelt sokszínűségnek. (Ezzel együtt fölöttébb érdekes, hogy a miniszterelnök és a kormánytagok fontos bejelentéseik színteréül mostanában mind gyakrabban választják a Facebookot és más közösségi oldalakat, mert a kormánymédia közlései csak a fogyatkozó hívek sokaságához jutnak el, ha szélesebb körnek kívánnak valamit elmondani, hatásosabb módszer kell!)
Mindazonáltal el kell ismerni: Magyarországon a vélemény szabad,
minden éles kormánybírálat, sőt szidalom megjelenhet, közvetlen, látható következménye nincsen, a nagy fekete autók egyelőre nem indulnak el a szerzőkért, az új szamizdatok ideje még nem jött el. (Feketelista azért már készülhetett.) Mert van ellenzéki sajtó – jobbára az interneten.
Ámde független tévé, rádió, ellenzéki hang a kormánysajtóhoz képest alig van, kormánypárti választókhoz a tények híre alig jut el. A kormány és a Fidesz működésének bírálata Magyarországon csupán annyi hatást kelt, mintha egy jóllakott, felnőtt rinocérosznak bátran a szemébe mondanánk, hogy rémesen dagadt, borzasztóan durva a bőre és büdös a lehelete. (A választók jelenleg már többségének Fidesz-ellenessége nem a hírközlésnek tulajdonítható, hanem annak, hogy a kormányzás szörnyű fogyatékosságait már nap-nap után saját bőrükön érzik.)
De amint az EP ülésen szó esett róla, a Népszabadság, az Index, és legutóbb a Klubrádió megfojtása annak jele, hogy Magyarországon a sajtószabadságot kirívóan nagy sérelem éri és ismételten fenyegeti, s ez ellen az EU-ban érvényes írott jog szerint, nemkülönben erkölcsi követelmények alapján az Uniónak is tenni kell valamit!
Nekünk, magyar választóknak pedig jövő tavasszal a pokolba kell küldeni ezt semmirevaló kormányt!
illusztráció: V.K.
