Már megint a magyar kormány! Ennek rossz vége lesz! – Európa parlamentje a sajtó szabadságáért aggódik

Megtiszteltetés, hogy az európai közösség törvényalkotó testülete ismét kiemelten foglalkozik Magyarország (valamint Lengyelország és Szlovénia) kormányának viselt dolgaival.

A plenáris ülésen

a képviselők a magyar, a lengyel és a szlovén média elleni kormányzati támadásokról cseréltek véleményt, és a felszólalók jó része úgy ítélte meg, hogy a magyar sajtó kritikus helyzetben van – csak szélsőjobboldal képviselők álltak ki az Orbán-kormány mellett.

A vita tárgya pontosabban a sajtószabadság rendszeres korlátozása volt ezekben az országokban, ami az Európai Unióban főbenjáró jogsértés. Hanem itt a kérdés mintegy önként adódik: miről is van szó?

A sajtószabadság eléggé összetett fogalom, tartalmát, ismérveit jogszabályok sokasága rögzíti, de ki az, aki a mindennapok során jogi formulákkal jellemzi érvényes tapasztalatait. Úgy tűnik, például a Wikipédia kissé egyszerűsít:

„Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai – az újságírók – maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtó-termékekben milyen tartalom jelenik meg. Ez a szabadság kiterjed az állam (kormány) beavatkozásának hiányára is.“

Ez a meghatározás kissé sok, kissé kevés is,

de alighanem több és jobb annál, amint például a Hidvégi Balázs fideszes képviselő által az ülésen mondottak alapján definiálhatnánk a sajtószabadságot: Szerinte

„…csak azért támadják a képviselők a magyar, a lengyel és a szlovén kormányt, mert ezekben az országokban „karakteres jobbolda-liak kormányoznak”,

a Klubrádió elhallgattatása pedig csak

„mondvacsinált politikai balhé”: „Nem találják furcsának azt, hogy a magyar sajtószabadság kéthetente meg-hal?”

– olvasható az Index tudósításában.

Amint látható, így is lehet értelmezni a sajtószabadság témakörét,

pedig még a magyar jogrendben is akad olyan kiindulópont, amely azért stabilabb támpontot adna még Hidvégi Balázsnak és a Fidesznek is ahhoz, hogy megértsék a sajtószabadság lényegét. Az Alaptörvényben olvasható szabályozás eléggé felületes, ugyanakkor fölöttébb rugalmas:

VIII. Cikkely (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához . (2) Magyarország elismeri és védi a sajtószabadságot . (3) A sajtószabadságra, valamint az elektronikus tömegtájékoztatási és hírközlési piac felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Ez itt a lényeg, a 3. pont

Az EP vita kapcsán érdemes ebből a sarkalatos törvényből is idézni néhány sort:

A KÖZÖNSÉG JOGAI 10. § Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről. 11. § Magyarországon közszolgálati médiaszolgáltatás működik a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a nemzetiségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából.

Szőrösszívű jogászok talán szívesen belekötnének ebbe a szövegbe,

de egyszerű állampolgár számára „A közönség jogai“ címszó alatt olvasható szabályok alkalmasint elfogadhatók. Tartalmazzák a hivatalos szervek azon kötelezettségét, hogy teljes körű-en tájékoztassák a közönséget a közérdeklődésre számot tartó ügyekről (kiváltképp a közpénzek felhasználásáról), s tartalmazza azt is, hogy a közönségnek joga van tudni a közügyek állásáról mégpedig annak időszerűsége pillanatában és nem kétszer 45 nap múlva, ahogyan Müller Cecília tisztifőorvos gondolja – hiába‘ van rendkívüli járványhelyzet. Nem mellesleg pedig ezer és egy újságírói kérdésre egyszerűen nem válaszolnak, holott a törvény rögzíti, hogy ez lenne a hivatalok kötelessége.

Majd ha fagy! – mondja a Fidesz. Ha minden kötél szakad is, akár a válaszra kötelező bírósági ítéleteket is semmibe veszik.

De lássuk tovább!

A SAJTÓ KÖTELEZETTSÉGEI 13. § A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg. 14. § (1) A médiaszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalomban tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot. (2) Ti-los a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása. 15. § (1) Tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak ad.

Karas Mónika, a kizárólag fideszes tagokból összetákolt Médiatanács elnöke időnként belepillanthatna a testület tevékenységét elvben szabályozó törvénybe,

és ha ennek nyomán követné annak előírásait, talán többé nem lenne szükség az EP-ben a magyar sajtószabadság állandó megsértésének tényeit terítékre venni. A törvény például tiltja az ún. karaktergyilkosságot, amely a kormánypárti lakájmédia rendszeresen alkalmazott módszere ellenzéki, sőt uniós politikusakkal szemben. A tömegtájékoztatás gazdasági bázisát természetesen a hirdetési piac teremti meg.

A legnagyobb hirdető az állam, és mit tesz isten, a legtöbb állami hirdetést a kormányhoz közel álló orgánumok kapják, vagyis a tájékoztatási piacon gyalázatosan sérül a gazdasági verseny.

A közszolgálatinak csúfolt rádió és televízió a kormány propagandaeszköze

Kiegyensúlyozott tájékoztatásról szó sem lehet! (Ezt még büszkén be is vallják, és mit sem törődnek a rájuk vonatkozó törvénnyel.) A kormány kedvenc üzleti vállalkozói által összegründolt médiaholding uralja csaknem az egész vidéki sajtót, és nem más, mint a kormány szócsöve. Ezekben a médiumokban ellenzéki véleményeknek nincs tere, s ezzel aztán vége a törvény által megkövetelt sokszínűségnek. (Ezzel együtt fölöttébb érdekes, hogy a miniszterelnök és a kormánytagok fontos bejelentéseik színteréül mostanában mind gyakrabban választják a Facebookot és más közösségi oldalakat, mert a kormánymédia közlései csak a fogyatkozó hívek sokaságához jutnak el, ha szélesebb körnek kívánnak valamit elmondani, hatásosabb módszer kell!)

Mindazonáltal el kell ismerni: Magyarországon a vélemény szabad,

minden éles kormánybírálat, sőt szidalom megjelenhet, közvetlen, látható következménye nincsen, a nagy fekete autók egyelőre nem indulnak el a szerzőkért, az új szamizdatok ideje még nem jött el. (Feketelista azért már készülhetett.) Mert van ellenzéki sajtó – jobbára az interneten.

Ámde független tévé, rádió, ellenzéki hang a kormánysajtóhoz képest alig van, kormánypárti választókhoz a tények híre alig jut el. A kormány és a Fidesz működésének bírálata Magyarországon csupán annyi hatást kelt, mintha egy jóllakott, felnőtt rinocérosznak bátran a szemébe mondanánk, hogy rémesen dagadt, borzasztóan durva a bőre és büdös a lehelete. (A választók jelenleg már többségének Fidesz-ellenessége nem a hírközlésnek tulajdonítható, hanem annak, hogy a kormányzás szörnyű fogyatékosságait már nap-nap után saját bőrükön érzik.)

De amint az EP ülésen szó esett róla, a Népszabadság, az Index, és legutóbb a Klubrádió megfojtása annak jele, hogy Magyarországon a sajtószabadságot kirívóan nagy sérelem éri és ismételten fenyegeti, s ez ellen az EU-ban érvényes írott jog szerint, nemkülönben erkölcsi követelmények alapján az Uniónak is tenni kell valamit!

Nekünk, magyar választóknak pedig jövő tavasszal a pokolba kell küldeni ezt semmirevaló kormányt!

 

csillagjegy, csoda,
illusztráció: V.K.
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük