Postás bácsi levelei 10.) – Esetleg egy praktikus guillotine?

Szerkesztőségünk elfogta Postás Bácsi leveleit. Az üzenetek Malvinkának szólnak, aki a jelek szerint nagy türelemmel, de fogyatkozó reménnyel várja, hogy a köz szolgája végre elhozza neki egy régi barátnő, Adélka levelét. De miért késlekedik az a fránya kézbesítő?…

Drága Malvin,

ezúttal nemcsak szívemben lakozik fájdalom, amiért az Ön küldeményét ma m sikerült célba juttatnom. Fáj a kezem is, amint a traumatológián a soromra várok. Semmi különös, csak egy kis baleset. Postássors.

Ezermesterek hazája

Levélciklusom elején megénekeltem már a kézbesítést lehetetlenné tevő postaládák színes világát. Régi tervem, hogy díjat alapítok és versenyt hirdetek a legszellemesebb ládikók kieszelői számára.

Lelkesen üdvözlök minden tréfás ötletet, így például jót nevettem, amikor egy féltonnás kapunak nekihuzakodva kiderült, hogy csak abban az esetben szabad megfogni a fogantyút, ha a másik kapuszárnnyal össze akarom törni a kezemet. Az ott lakók nyilván már megszokták, hiszen nap mint nap bejutnak valahogy a lépcsőházba. Én azért még borogatom az ujjaimat. Ma pedig újabb lökést kaptam, hogy szándékomat igyekezzek megvalósítani.

Zutty!

Nagyon tetszenek azok a postaládák is, amelyeket az ismeretlen mester úgy alkotott meg, hogy mind a tíz ujjamra szükség van a küldemények begyömöszöléséhez. Semmit sem érne persze egy ilyen műszaki alkotás, ha ezek után csak úgy ki lehetne húzni a kezemet. De nem is lehet kihúzni. Beszorultam. Ott álldogálok kétségbeesetten, és óvatosan próbálok szabadulni. Nocsak! Mintha a láda belső szélei egy kissé meg is lennének élezve. Így lesz igazán érdekes kiszabadítani magamat. Köszönöm szépen, kedves ismeretlen.

Volna még egy javaslatom az ezermesterek számára:

olyan postaládára vágyom teljes szívemmel, amelynek levélnyílásában egy kedves kis guillotine várná, hogy bepréseljem ujjaimat. Amint odabent biztonságosan elengedem a levelet, már jöhet is a zutty!

Addig is azonban, amíg egyszer ilyen különleges élményben részesülhetek, ma még kivárom a soromat a balesetin, hogy végre beülhessek a Hörpintőbe, törzshelyemre.

Adélka levele pedig, amelyet Önnek címzett, továbbra is postás táskám legbiztonságosabb rekeszében lapul. Nem, nem és nem adom fel a reményt, hogy rövidesen kézbesíthetem Magácskának. Esedezem, Ön se mondjon le rólam!

Kéztsókkal
a Postás bácsi

Postás bácsi levelei 9.) – Az a rettenetes robbanás

Postás bácsi levelei 8.) – Nyolcadik utas a parizer

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük