Helytálltak. A focipályán igen. Bármi is az eredmény, respekt! De, csak nekik!

Akinek meg vannak még halvány emlékei valami régvolt világból, hogy a focit általában az nyeri, aki több gólt lő, az meg saját testi épsége miatt, most jobb, ha hallgat, mert ilyenkor ám alacsonyan szállnak a vállról indítható anyázások, meg hazaárulózások. Mondjuk, én, bár restellem, de soha nem voltam kompetens, legfeljebb, ha a futásban.

Persze, hogy örülök, ha győzünk, csak ott a baj, hogy a mai, hibbant illiberális őrületben, nagyjából naponta győzünk

• Európa ellen,
• Soros ellen,
• Gyurcsány ellen,
• vírus ellen,
• Brüsszel ellen,
• lófütty tudja, minden ellen.

Lassan már fel sem tűnik. Tizenegy éve feszt győzünk, hogy az ég áldja már meg! Háborúzunk, meg győzünk. Pálinkaszabadságharcolunk.

Persze, ha vesztünk, lásd a halálozások számát,

akkor egyrészt vannak, akik akkor is győztek, mindegy miben, úgysem igaz, de győztek. Másrészt az ellenzék, vagy aki szólni merészelt, hogy nem kéne a kedves kormánytagoknak, és jószágfelügyelőinek – idegen szóval, manapság előszeretettel nevezik őket oligarcháknak, mert azt, a 88 éves Eszterke néném, ha kétszer születne a világra sem értené – bucira lopni magukat a magyarok kínján a kínai cuccokkal, az meg veszített. Eddig logikus, nem? Volt ennél még durvább is, sőt, csak az volt. Tizenegy éve lövünk mindenre, ami mozog.  Mondjuk, ez sem normális, ez is megérne, néhány pszichológusi vizsgálattal töltött, vadregényes órát. Szerintem előnyére válna mindenkinek, aki érintett a kormányzati totális agybajban.

Komplett tárakat lövünk 91 éves, idős bácsikára százmilliárdokért, a világ túlfelére, akinek nemhogy csapata, öltözője, tankja, hadserege, de még egy rohadt kevlármellénye sincs. Őt már annyiszor, de annyiszor legyőztük, de mégis! Kormányt besz@rni attól, hogy ő nevet a végén, a maga 91 évével, meg a prosztatájával, és ezt ne hagyjuk, mert veszélyes, na, ilyet még nem láttam.

Sorosnak -már megint- annyi, meg egy bambi! - legalábbis a Nézőpont Intézet és a Magyar Nemzet szerint

Megvan?

Mikor a Kedves Vezető romosan, törött karjával vérző orrát törölgetve érkezik haza az immár szokásos európai soros – haha! Ez jó! SOROS! – csatájából, ahol éppen annyira kizárják már mindenhonnan, hogy már a klotyóra sem tud bemenni az érvénytelenített belépőjével, mimagyarok, még akkor is nagyon, de nagyon győzünk.

Megvan? Nem tűnik fel, hogy fél világ meg fuldoklik a röhögéstől, a győzelmeinket látva, baszki!?

És azért szépek ezek a napi győzelmeink – bár én már kissé unom őket – mert mindamellett, hogy csökkenti a kispénisz-komplexusban szenvedők kínjait és egyúttal – vélhetően ugyanabban a halmazban – felkorbácsolja a maximumig a nemzeti összetartozás mértékét is, még végtelenül sportszerűek is. Mimagyaroknak melegség – manapság csak óvatosan a fogalmakkal, ebből még baj is lehet! Ezt lassan büntetik. – önti el szívünket-lelkünket, mikor sportszerűen a mikrofonban, kamerák előtt a „Dutch Guy”, vagy csak úgy, torkuk szakadtából a „Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej”, „Szlovákok, nincsen hazátok”, „Utálunk szar Románia”, „Erdély Magyarországé”, „Szar Szlovákia”, „B_zi franciák, Bonjour” “Cristiano homosexual”, „Sieg Heil” harsan fel.

"Megjöttek a Magyarok, húzzátok meg magatok..." - Decens EB-indulót kapott a magyar labdarúgó-válogatott

De, ez nem a pályán volt. Helytálltak, és ez tényleg szép

Még szebb lenne, ha némi nagyvonalúság, elegancia, nota bene: sportszerűség, fair play, szimplán a normalitás is megjelenne ebben az egész nyomorult, szájbatekert illiberális rendszerben.

Nem tudom, ha már nagyon kell nekik, akkor otthon, a négy fal között lennének xenofóbok, kirekesztők, vagy szimplán csak bunkók.

A Kedves Vezető is! Ő is! Csak a fészkében. Ahol senki nem látja-hallja. Hogy ne tanulja el senki. Hogy letenné, legalább néhány perce a kurv@ fegyvert, és hagynánk már háborús komplexusait-mániáit-nyavalyáit, a permanens és mindenáron győzni akarását, szakemberekre-orvosokra, hogy

néha úgy tudnánk örülni, bánkódni bármin, hogy az nem a másik megalázásáról, fölbe döngöléséről szól. Ria-Ria Hungária!

Ahogy ott állt a Kedves Vezető az Ő országa, az Ő stadionja legtetején, és lenézett az Ő népére, az Ő válogatottjára, az Ő feketeruhásaira, akkor és ott, Ő volt a király

Orbán Viktor landolásközeli állapotban - Várható a dicshimnusz: újra győzőtt nekünk egy embereset!

A Kedves Vezető egészen kevés szót ismer már fel. Amit biztosan, az a Soros, a Gyurcsány, a háború, a győzelem két alakja: én győztem, mi győztünk, no, meg a pálinka bármilyen megjelenési formája