Ezt a sztorit muszáj megírnom, de név nélkül, hogy megmaradjon a főszereplő inkognitója. Helyszín: Magyarország, Szent János Kórház, Neurológiai osztály (többségében stroke-os betegek)Időpont: 2019. 08. 21. Esemény: U/H vizsgálat, diagnosztikai célból.


Történt, hogy…

Reggel 9 körül beállít egy ápoló és név szerint (mint a laktanyában) felszólít 4-5 beteget, hogy azonnal kövessék, mert ultrahangra kell menniük. A többségében idős emberek valahogy feltápászkodnak ágyaikból, ki így, ki úgy, attól függően milyen állapotban vannak épp. Se enni, se inni nem hagyják őket és nem említi senki, hogy hozzanak magukkal ilyesmit az “útra”.

Miután a különítmény összegyűlt a liftnél

(kisebb tömegjelenet keretében) elindulnak a párszáz méterre lévő másik épületbe, GYALOG, ahol az U/H vizsgálat fog zajlani. Kint 25 fok, ragyogó napsütés.

Akkor most képzeljétek magatok elé a képet, ahogy olyan stroke-os betegek “tántorognak” a tűző napsütésben, akik mondjuk pár nappal azelőtt kerültek ide és elég nehezükre esik még a folyosón is közlekedni, nemhogy épületek között. A egyikőjük, aki bal lábára biceg és tájékozódási gondjai vannak segít annak, aki még nála is jobban sántít és így szépen karöltve jutnak el a célig.

Megérkeznek a rendelőbe,

ahol azt tapasztalják, hogy az egyéb előjegyzett betegekkel közös váróba (karámba?) terelték őket, ahol ülőhely már nincs. Az egyikük nekitámaszkodik egy ajtónak, hogy a kilincsben kapaszkodva legalább kicsit stabilabban álljon a még működő lábán. Egy arra járó nővér idegesen rászól, hogy az nem arra való, azonnal hagyja abba ezen “tiltott tevékenységet”. 1 óra várakozás (továbbra is étlen, szomjan) után elfogy a türelem és egy jól megérdemelt segélyhívás (kis protekció) után végre elkészül a lelet, mehetnek vissza (ki ahogy tud) a jól megérdemelt ágyikójukba.

Magyarország, én így szeretlek! (… ja, nem)

Arról pedig már csak a lábjegyzetben emlékezem meg, hogy:

  • a WC-ben mindegyik kagyló el van dugulva, csurig áll a trutyi
  • csak hellyel-közzel van meleg víz az épületben, de hideg víz se mindig
  • a zuhanyzóból kifolyt vizet nem törli fel senki, a látogatók próbálják törlőkendővel feltörölni
  • ha WiFi kódról érdeklődsz, azt hiszik a WC-t keresed és odairányítanak (ld. fentebb) 🙂
  • a  liftet csak kezelőszemélyzet üzemeltetheti, de az emeletről nem lehet meghívni, így valakinek mindenképp le kell mennie gyalog, hogy szóljon a földszinten lévő kezelőnek, hogy az emeletről le szeretne menni végre valaki (mondjuk egy idős látogató)

Tudom, hogy rengeteg ilyen és hasonló történet kering,

mégis nagyon szar saját szemmel/füllel megtapasztalni, hogy miként bánunk betegeinkkel/szeretteinkkel, embertársainkkal. Szégyellje magát mindenki, aki efölött szemet huny!

Forrás: Szalai Kriszta facebook oldala

“Ígérem, hogy beindulok, hogy a Szent János Kórház megújuljon és ember-és betegcentrikus hellyé tegyük.Persze egyszerűbb lenne, ha a II. kerületben és a XII. kerületben is tenni vágyó embereket választanátok képviselőnek. Ígérem, addig megyek, amíg összegyűlik rá a pénz-ha máshonnan nem, külföldről.Gergely Őrsi polgármesterjelölt és Karácsony Gergely zászlóvivők lesznek ebben is.” – Szalai Kriszta

megosztás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét