Banánköztársaság
Milyen lesz a múltunk jövője és a jövőnk jelene?
Nagyjából nyolc millió magyar választópolgár vár politikai etetésre a következő hónapokban úgy egy teljes évig. S ha végezetül arra kerül a sor, hogy jövő tavasszal a fülkék magányában döntést hozunk a törvényhozói szerepre áhítozó jelöltek között, voltaképp arról határozunk, milyen lesz közelmúltunk jövője, nemkülönben, hogy milyen lesz közeli jövendőnk jelene.
Nagyjából nyolc millió magyar választópolgár vár politikai etetésre a következő hónapokban úgy egy teljes évig. S ha végezetül arra kerül a sor, hogy jövő tavasszal a fülkék magányában döntést hozunk a törvényhozói szerepre áhítozó jelöltek között, voltaképp arról határozunk, milyen lesz közelmúltunk jövője, nemkülönben, hogy milyen lesz közeli jövendőnk jelene.
Ami a múltat illeti, a startvonalra álló ellenzékiek sokaságának talán azt a pontot kell megtalálni, hogy hol van a választók ingerküszöbe
A Fidesz hatalomra kerülése óta a magánnyugdíj-pénztárak 3000 milliárd forintjának lenyúlása és az iskolába járás kötelező idejének csökkentése óta Orbán Viktor és szolgahada számlálhatatlanul sok (jog)sértést követett el a nemzet ellen, az embereket megfosztották vagyonuktól, jövedelmeiktől, jogaik érvényesítésének lehetőségeitől, tájékozódási forrásaiktól, immár nincs létbiztonság, jogbiztonság, személyi szabadság. És mégis! A közvéleménykutatások átlaga szerint a Fidesz és az ellenzéki tömörülés jelenleg még nagyjából azonos számú voksot kapna a választáson. Ez a korábbiakhoz képest már nagy változás, de (előttem) még mindig rejtélyes, hol bujkál a maga és családja, avagy csak szűkebb környezete sorsa iránt érzékeny választópolgár ingerküszöbe?!
Milliónyi magyar választó még mindig a Fideszt támogatja,
holott látják Orbán Viktor viselt dolgait, s felsejlik előttük, hogy a miniszterelnök éppen Magyarország kivezetésére készül az Európai Unióból, hogy Kína, Oroszország, valamint a nagy türk testvériség oltalmában találjon magának és sleppjének boldog menedéket. (Többször szó esett róla: erre azért van esély, mert az EU a közösségi támogatások folyósítása fejében immár megköveteli, hogy Magyarországon is európai jogrend legyen, s hogy a támogatások felhasználását az EU ellenőrizhesse. Orbán Viktornak sem ez, sem az nem tetszik, vannak erős jelek arra, hogy inkább kilépteti országunkat az EU-ból, hiszen egyszer már mondta, hogy az EU-n kívül is van élet.)
A választók politikai hajlandóságát jószerint nap-nap után ellenőrzik valamely közvéleménykutatás-félével,
s minden felmérés azt látszik igazolni, hogy van a választóknak egy tekintélyes létszámú csoportja, amely a tényektől és a tömegtájékoztatási eszközöket ellepő, bármely indíttatású, vagy célzatú hírfolyamtól, sőt saját anyagi és társadalmi helyzetétől függetlenül Orbán Viktort és a Fideszt támogatja. (Hacsak a felmérések en bloc nem tévednek, mert a megkérdezettek bizony sokszor nem mondanak igazat a közvélemény-kutatóknak. Volt már erre példa a történelemben.) Ugyanakkor a Fidesz támogatóinak jelenlegi többsége alkalmasint nem jut hozzá (kellő mennyiségben) kedveltjeik tevékenységét hitelesen bemutató információkhoz, és csak a kormánypárti orgánumokból tájékozódik. Így lehet elégedett a valójában botladozó járványkezeléssel, az ügyetlen válságkezeléssel, és nem lát át a kormány állandó hazudozásán.
Persze az is előfordulhat, hogy a polgárok túlságosan hozzászoktak a hamisságokhoz.
A legújabb hírek, például az egyetemek kisajátítása, az uniós hitel-támogatás elutasítása, vagy a sunyi módon tálalt kínai üzletek hallatán már csak legyintenek.
Hol van hát az ingerküszöb?
A Fidesz-támogatók szinte biztosan nem ismerik a tényeket és összefüggéseiket. Egy nemrégiben közzé tett felmérés szerint sokan közülük nem tudtak a Covid-fertőzöttek, kórházban és a lélegeztető gépeken ápoltak, valamint az elhunytak magas számáról, csak a beoltottak viszonylag magas arányát ismerték, ezért ítélték jónak a kormány járvány elleni védekezését. Nem kétséges, hogy a megtévesztett szavazóknak is joguk van tájékozódni az ország tényleges állapotáról, s ha ők is tudomást szereznek Orbán Viktor országlásának valóságáról, ők is pontosabban ítélik meg közelmúltunkat, s más jövőt szabnak majd országunknak. Ahhoz, hogy a választók tévhitei megváltozzanak, a kampány során alighanem szívós apró-munkára lesz szükség, mert a kormány az ellenzéki szövetséget aligha engedi például a közpénzen fenntartott és közszolgálatinak nevezett orgánumok közelébe. De az állami médiamonstrum sem lesz az ellenzéki szövetség szócsöve.
Ráadásul az igazi fideszesek bőre olyan, mint a rinoceroszé, tények, érvek, igazságok, még saját ígéreteik, sőt aláírt megállapodásaik is hidegen hagyják őket. Mind olyanok, mint Hollik István, akiben talán mindig forog egy elromlott lemez, s politikai érvanyagában nincs más, mint hogy mindenért Gyurcsány Ferenc a felelős.
Ebben a Magyarországon kavargó közéleti katyvaszban
(vitának nem mondható) az egyik leginkább szembetűnő jelenség, hogy Orbán Viktorról és a Fideszről valójában minden politikailag fajsúlyos érv, bírálat, kérdés lepereg. Ezer milliárd forintok sorsát megszabó döntésekről az adófizetők még tájékoztatást sem kapnak, nemhogy a döntési folyamatba bevonnák az érdekelteket.
A bírálatokra fittyet hánynak, a kérdésekre nem is válaszolnak.
Nem érdemes tehát a Fidesz viselt dolgainak akár igen nyers, netán goromba, ámbár tényszerű értékelését a választási kampány középpontjába állítani, mert a választó – ha tud róla, azért, ha nem tud, akkor azért – talán csak legyint, és azt mondja: mindig megloptak, félrevezettek minket, ezután is meglopnak és félrevezetnek majd minket.
A magabiztos ellenzéki győzelemhez meg kell tudni, hol van a választók ingerküszöbe, különben nem fogják elhinni, hogy Orbán bukásával megváltozhat a világ, hogy nagyobb szelet kenyér jut mindenkinek, hogy több jogot élvezhetnek és döntéseikben szabadságot kaphatnak.
Szakértő jogászok felvázolták az új politikai rendszer alapvonásait, kiépítésének lehetséges módját
A jövőnk jelene majdan az új alkotmányozással kezdődhet. S folytatódhat azzal, hogy a jogállam viszszaépítésének bázisán miként teremthető a nemzet egészének létbiztonság, anyagi gyarapodás, mind magasabb szintű iskolázottság és a boldogulás jogokkal körülbástyázott lehetősége.
Ehhez képes más, célravezető és követhető példát csak az angol, vagy a francia polgári forradalom ad, de effajta lehetőség mérlegelése csak végszükség esetén indokolt, ha Orbán csalással és erőszakkal próbálja meg megtartani hatalmát. (Magam úgy vélem, sajnos ez sem kizárt!)
Senkinek ne legyen kétsége: a kormány és a Fidesz minden, a jogrendbe formálisan beilleszthető és azon kívül eső jogellenes és tisztességtelen eszközt felhasznál majd pozíciója megvédése érdekében. S ha az ellenzék győz is, a IV. Köztársaság megteremtése rettentő nehéz művelet lesz.
De a szembenézést önmagunk dolgaival nem úszhatjuk meg! Ismernünk kell közelmúltunkat a jövőnk érdekében! De főként azt kell tudnunk, hogy milyen lesz a jövőnk jelene, mert munkálkodásunkhoz ez adja a legfontosabbat: a reményt!
