Nem ez a harc lesz végső! – A köztársaság és a jogállam újjászületése

A választások közeledtén érdekes jogi-politikai vita bontakozik ki jogászok, politikusok és elemzők között arról, miként lehet a köztársaságot, a jogállamot jogállami eszközökkel, egyszerűbben szólván erőszak nélkül újraépíteni.

Ha jól értelmezem a helyzetet,

egyes szakértők most azon morfondíroznak a nagy nyilvánosság előtt, hogy Orbán Viktor és az ő parlamenti szolgálóinak népes hada 2011-ben eleve jogellenes módon alkotta meg az Alaptörvénynek nevezett gránitszilárdságú akármit, s ez (a jövőre remélhetőleg győzelmes) ellenzéket már az új parlament első ülésén feljogosítja majd arra, hogy az Alaptörvényt hatályon kívül helyezze, és ezzel megkezdje a IV. Köztársaság kiépítését, a demokrácia újrateremtését.
Attól eltekintve, hogy a nem fideszes pártok laza szövetsége még egyáltalán nem nyerte meg a választást, kétséges, hogy ez a lépés majdan például a Velencei Bizottság értékelése, azaz nemzetközi megítélés alapján kiállja-e a jogállamiság próbáját. De az is lehet, hogy másként kell feltenni a kérdést, minthogy még a jelenlegi Alaptörvény is tilalmazza a hatalom kizárólagos gyakorlására irányuló törekvést:

C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

Márpedig Orbán Viktor országlásának politikai-hatalmi lényegét kifejezi az egyszerű kampányszlogen: “Csak a Fidesz!“

És valóban. A Fideszé az ügyészség, részben már a bíróság is, a rendőrség, az Alkotmánybíróság, minden ombudsman, a közszolgálati sajtó valamint a tömegtájékoztatás többsége és mindezek felügyelete, a jegybank, a megyei kormányhivatalok mindegyike és a települési önkormányzatok többsége. Immár övék az egyetemek is újsütetű vagyonukkal együtt. Lehetséges tehát, hogy ellenzéki többség lesz a törvényhozásban, amely ezzel jogot szerez a végrehajtó hatalom irányítására, de az elvben független hatalmi centrumok a Fidesz uralma alatt maradnak. (Alighanem felfedeztem a meleg vizet.)

Márpedig a Fidesz aligha nyugszik majd bele hatalmi pozícióinak elvesztésébe, és aki azt hiszi vagy legalább reméli, hogy e majdani hatalmi harcban Orbán Viktor és a népes kivételezett eltartottak és szívbéli jóbarátok gyülevésze megmarad a jogállami keretek között, az várakozásaiban bizonyosan nagyot téved.

Nem ez a harc lesz végső!

A Fidesz már most sem igen törődik a joggal, még a saját törvényeit is rendre megszegi, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja. S ha ezt szóvá teszik akadékoskodó ellenzéki politikusok, jogászok vagy csak gondolkodó demokraták, simán kijelentik, hogy minden a jogszabályok szerint történt. (Legfrissebben a légi kalózkodó Belarusz repülőgépe pedig az EU (magyar egyetértéssel hozott) határozata ellenére simán átrepülhetett Magyarország légterén, mert a magyar kormány – finoman szólva – tesz a közös tiltó határozatra, ha Orbán Viktor jóbarátjának megsegítéséről van szó. A dolognak egyelőre visszhangja sem támadt.)

Orbán aláírta, majd tett rá! Magyarország légterén több Belarusz repülő is átevickélt a hétvégén

Orbán politikai filozófiájának lényege ott van a Karmelita kolostorban dolgozószobá-jának falán:

• Az igazság erő nélkül keveset ér.
• Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni.

Az igazságon kívül most jószerint minden az övék, s meg fogják azt védeni, legalábbis kísérletet tesznek rá

Mert Magyarországon napjainkban jogszerű az, amit Orbán Viktor és a Fidesz annak minősít. Vagyis – élve a feltételezéssel, hogy az ellenzék megnyeri a választást, –

lesz ugyan jogalapja (vagy talál jogalapot) az Alaptörvény megsemmisítésére, az eljárás mindaddig csak merő jogi okoskodás marad, amíg az új kormány nem lesz tényegesen ura a törvényesség érvényesítéséhez szükséges szervezeteknek és eszközöknek.

Csakhogy az is lehetséges, hogy a politikailag töredezett új (és még csak remélt) kormánykoalíciónak ez túl nagy falat lesz. Amíg erről a kormányzásra készülő pártok között szakértői körökben alaposan áttekintik a javasolt megoldás lehetőségeit és várható következményeit, érdemes a jogászoknak végigböngészni a jelenleg érvényes jogszabályokat, merthogy ezek között is akadhat szép számmal olyan előírás, amely-nek gyakorlati alkalmazása (szükség szerint esetleg feles módosítással) lehetőséget ad a jogállam megfoltozásának megkezdésére. Elvégre az érvényes törvények lehetnek jók akkor is, ha mostanság éppen (vagy tíz éve) állami segédlettel, sőt kezdeményezésre megszegik őket. Ilyen esetekben persze feltehető a kérdés, hogy

alkalmazhat-e az új kormány a jogállam újraépítésére vitathatóan jogszerű eszközöket és módszereket a jó cél érdekében, ha azokat hatályos jogszabály lehetővé tenné? (Például a büntetőeljárási jogban akadnak ilyen elemek, amelyek kapóra jönnének a közpénz-tolvajok elszámoltatásához.)

Ez már olyannyira szakmai kérdés, hogy ebben én erkölcsi oldalról sem tudok állást foglalni.

De a mérlegeléshez talán egyéb lehetőségeket is figyelembe kell venni

Az ellenzéki szövetség választási győzelme az új kormány számára tömegtámogatást ígér a létbiztonság, a jogbiztonság, a személyi szabadság megteremtéséhez, és a NER rendszerének szétzúzásához. De súlyosan megosztott országunkban ez a jogvitákat már erősen túlhaladó ellentétekhez vezethet nem csak a politikai erők, hanem emberek sokaságai között is. A történelem arra tanít bennünket, hogy vészhelyzetben a nyomorba taszítottak nem sokat bíbelődtek jogi szőrszálhasogatással, hanem a maguk módján teremtették meg a pusztuló, pusztító és igazságtalan ancien régime helyett az új jogrendet. A tüntetők 1956. október 23-án azt skandálták: „Vesszen Gerő! Meg hogy „Ruszkik haza!“ Jogászkodásra nem sok példa akadt akkoriban.

Magyarországon a Fidesz-kormány már ma is hideg háborút folytat a nemzet ellen

Az országot diktatúrává formálja, a kedvelteket már-már képtelen módszerekkel vagyonhoz, jövedelemhez juttatja, gyanús fickók még a járvány elleni eszközök beszerzésein is milliárdokat kerestek, az adófizetőket kijátssza és kifosztja, jogaiktól megfosztja, a rászorulókat segítség helyett az árokba löki, az ország szövetségeseit elárulja és becsapja, hitvány diktátorokkal barátkozik.

Mindezt megváltoztatni jogállami módszerekkel azokkal szemben, akik a jogot semmibe veszik – nem sok sikert ígér.

Kétharmados győzelemmel persze más lenne, mindent újra lehetne és kellene gondolni. Jelenleg azonban erre nem sok esély van. E pillanatban csak a jogtól remélhetünk alapvető változásokat, mert más módszerek itt, Európa közepén a 21. században valószínűleg nem célravezetők és nem is alkalmazhatók. Legyen tehát a jog a fegyvere az új rendszerváltoztatásnak!

Mert van úgy néha, hogy ami jogos, az egyszersmind jogszerű és igazságos is.

Ezek mennek mostanában - Közismeret és közvélemény - Oltásellenesség és büntetőjog

Vastagh-Bárándy-Forgács-ex igazságügy-miniszteri triumvirátus megmutatta Varga Juditnak, merre van az előre!

Csapattá válni! - Magánlevél közügyben az ellenzéki pártvezetőknek!