Banánköztársaság
Szabad és sokszínű a magyar sajtó – „Jogi kategóriaként nem értelmezhető” – Mit is beszél ez az ember?
A szomszédunkban háborús válság fenyeget annak minden súlyos, ránk is ható következményével. Közben országunk választásra készül, s a kampány fortyogásában a közélet ügyei iránt érdeklődőknek fel sem tűnik, hogy Koltay András a nemzeti médiahatóság csak nemrégiben hivatalba lépett elnöke miféle képtelenségeket beszél sajtószabadságról, médiaegyensúlyról, a szabad és sokszínű magyar sajtóról.
A szomszédunkban háborús válság fenyeget annak minden súlyos, ránk is ható következményével. Közben országunk választásra készül, s a kampány fortyogásában a közélet ügyei iránt érdeklődőknek fel sem tűnik, hogy Koltay András a nemzeti médiahatóság csak nemrégiben hivatalba lépett elnöke miféle képtelenségeket beszél sajtószabadságról, médiaegyensúlyról, a szabad és sokszínű magyar sajtóról. A mondott úr interjút adott a 24.hu munkatársának, és (egyebek mellett) imigyen szóla – (mint Zarathustra):
Nesze neked Alaptörvény!
Koltay: „A média függetlensége önmaga által gyártott mítosz. Hiszen mindig a tulajdonos és más érdekcsoportok érdekei mentén működik, ráadásul az újságíró is szükségszerűen elfogult.
Lampé Á.: Ez egyáltalán nem szükségszerű.
K.: Nyilván vannak bátor, személyükben független és méltányos újságírók vagy szerencsésebb orgánumok, de a sajtó függetlensége jogi kategóriaként nem értelmezhető.”
Ettől kissé meghökkentem, lehívtam az Alaptörvényt a jogtárból, és íme, ezt olvastam ott:
IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
Jól értem ezt? Az Alaptörvény, vagyis Magyarország jogrendjének (pillanatnyilag) fundamentális szabálygyűjteménye olyasmit rögzít, ami a médiahatóság elnöke szerint jogi kategóriaként nem is értelmezhető? Vagy netán csak én vagyok oly botor pennarágó, aki szerint „a sajtó szabadságának és sokszínűségének” fogalmába beletartozik a sajtó (lehetséges) függetlensége is – talán még akkor is, ha maga, Koltay András (és az egész velejéig rothadt fideszes pereputty) ezt másképp gondolja?!
A tények szerepe
Az persze igaz, hogy a tulajdonos vagy valamely érdekcsoport rendre sikeresen belekotyog vagy csak megpróbál belekotyogni a szerkesztői munkába, de vannak független szerzők és orgánumok, akik és amelyek munkáját a tények, a hírek és a történések súlya határozza meg. A magyarul olvasó-hallgató-képnéző népesség lélekszáma kicsiny, előfizetők révén sajtó-orgánumokat fenntartani nemigen lehet. Kell a hirdetők pénze vagy/és az állam támogatása. Ami a hirdetőket illeti, normális piaci viszonyok mellett a sajtó és a hirdetők kölcsönös függésben élnek egymással, mert a cégek ott helyeznek el reklámokat, ahol sok az olvasó és a néző; nagy nézettséget és olvasottságot viszont csak a jó, hírszolgáltatásában hiteles orgánumok érnek el – kivéve a bulvárpiacot. Nálunk azonban az állam a legnagyobb hirdető, ráadásul a sajtóval fenntartott kapcsolatokat illetően a cégekre, vállalkozókra is nyomást gyakorol. A köztévének, közrádiónak becézett valamik ráadásul nyilvánvalóan a kormány kiszolgálói, már-már nem is sajtóorgánumok, hanem a Fidesz propaganda-építményének részei – közpénzből. Pedig erre is van jogszabály, úgy nevezik: sajtótörvény. A 24.hu rákérdezett erre is:
A fideszes szerkesztői szabadság
„A közmédiában alig, a Médiatanács felügyelete alatt álló MTI-ben törvényességi szempontból is aggályos módon nem szerepelt az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztás. Az ügyről hivatalos panaszbeadvány érkezett önökhöz, de nem léptek fel a gyakorlattal szemben. Itt sincs dolga a hatóságnak?
K.A.: A médiahatóságnak össze kellene állítani az aznapi fontos események listáját, és meghatározni, miről kell beszámolni a médiában? Ez olyan mértékű beavatkozás lenne a szerkesztői szabadságba, ami egyszerűen nem tartható. A joggyakorlat ezt a kezdeti megközelítést amúgy is gyorsan meghaladta, ma már kizárólag a közzétett tartalom vizsgálata engedhető meg.
Amiről a média nem számol be, az ebből a szempontból nem vizsgálható….Isten óvjon attól, hogy egy hatóság döntsön arról, miről kell a médiának beszámolnia és miről nem! …Amúgy sincs ember ma Magyarországon, aki kiegyensúlyozott tájékoztatást várna el az egyes médiumoktól.”
Van ám sajtótörvény is
Márpedig van. Például az olvasó, a hallgató, a néző. Rajtuk kívül még ilyen ember volt egykoron a jogalkotó. Kukkantsunk bele a sajtótörvénybe:
- 10. §*Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.
- 11. §*Magyarországon közszolgálati médiaszolgáltatás működik a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a nemzetiségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából.
- 13. §*A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.
Tisztesség kellene, de az nincs!
No persze a jogalkalmazónak ezt is mint minden jogszabályt, értelmeznie kell. De ebből az interjúból számomra az derül ki, hogy a médiahatóság új elnöke nem nagyon olvasgatta a munkakörét érintő legfontosabb törvényeket, s ha ezt mégis megtette, avatott jogászként munkaadói tetszése szerint értelmezi azokat, és a médiavilágot úgy vezérli, hogy annak működése nekik tessék. Ma már Magyarországon még a bátor fideszes 133-ak (és elődeik) által alkotott törvény is csak papírrongy. A közszolgálati, valamint a kormányközeli médiumok sokasága a tényektől függetlenül, de a Fidesztől függésben hazudozhat, rágalmazhat, félrevezetheti a közvéleményt, hiszen „senki nem vár tőlük kiegyensúlyozott tájékoztatást”. Egyébként pedig Koltay úr szerint ez a szerkesztői szabadság maga, amelybe a hatóság nem avatkozhat be – bármit követelne is az Alaptörvény vagy a sajtótörvény, vagy egyszerűen csak a hírlapírói-szerkesztői tisztesség. (Ellenzéki vagy valóban független orgánumokat persze olykor vétkesnek talál ez a nagyon objektív, be nem avatkozó médiahatóság, és akkor jókora büntetéseket ró ki a „tettesekre”.)
A háborús vészhírek, választási hírek elvonják a közfigyelmet a médiahatóság működéséről, pedig napjainkban ott tartunk, hogy a média világában a kormánypárti sajtó már-már elviselhetetlen túlsúlya miatt a közönség mind a nagypolitikáról, mind a választásról, mind a mindennapi életet közvetlenül érintő ügyekről is csak hézagosan, fals módon, a kormány és a Fidesz érdekei szerint értesül. Koltay András pedig ezt nevezi szerkesztői szabadságnak.
Lehet persze, hogy ebben is van valami! Valami visszataszító!
